From Morgoth To Sauron

71. Egy csapat vagyunk

Gothmog POV

Egykedvűen követtem egykori maia társamat az "új" munkahelyemre, kicsit sem érdekelt, hogy mit fognak rám mondani, hogy hogyan fognak rám nézni. Tisztában voltam vele, hogy jóval felettük állok már, így hogy korszakokat harcoltam végig. De persze most nem harcolhatok balrogként, így az erőm egy része le lesz zárva. Kicsit idegesített is a helyzet, hiszen tudtam, hogy ezeknek másból sem áll a napjuk, mint a gyakorlásból, meg a semmittevésből.

Így nem vártam annyira a dolgot, mint a legtöbben, az viszont legalább megnyugtatott, hogy Melkor úr is ugyanolyan savanyú arccal ment el otthonról, mint ahogy én éreztem magamat. Az első napom pont olyan volt, mint amilyennek vártam. Végig kellett csinálnom Eonwe edzőpályáját, ami alap esetben akár bekötött szemmel is ment volna, de mivel úgy kellett végigcsinálnom, mintha most lett volna az első alkalom, hogy látom, így egy kicsi, de csak nagyon kicsit nehéz volt.

Hamar beleszoktam a napi rutinomba, és még hamarabb meg is untam, úgyhogy akárhányszor alkalmam nyílt rá, elmentem újra felfedezni Valinor azon részeit, amiket valószínűleg csak én ismerek. Aztán voltak olyan napok is, mikor Thuringnak nem volt dolga, tehát magammal vittem az én vámpíromat is. A legmeglepőbb dolog az volt, hogy Eonwe egyszer sem jelent meg, pedig azt hittem, hogy így, hogy újonca van azonnal ide fogja enni a nyavalya, viszont csalódnom kellett régi barátom szokásaiban.

Már pont belenyugodtam, hogy nem is fogom látni, mikor az egyik nap egy maia szó szerint elkapta a gallérom és közölte, hogy Eonwe holnap érkezik ezért meg akarják nézni, hogyan tudok harcolni. Csak biccentettem egyet, és mikor elengedett követni kezdtem a gyakorlópálya felé.

- Jól van Moggoth adj bele mindent! Vedd ezt éles harcnak, a cél, hogy földre kerüljek. Nem várom, hogy tünde létedre legyőzz egy maiát, de ha a földre tudsz juttatni már megfelelsz. - Legszívesebben megforgatnám a szemem erre a megjegyzésére, de nem tehetem, így csak újfent biccentek. - Háromra kezdünk! - Emeli fel a kardját, én pedig megismétlem a mozdulatot.

Lehunyom a szemem, mikor kimondja az egyet, a kettőnél mély levegőt veszek, a háromnál pedig azonnal támadásnak indulok. Valószínűleg megleptem a volt társamat, mert olyan gyorsan hátrál, mint még soha. Én azonban minden mozdulatát követem. A kardjaink összecsapódnak, szinte szikrákat is szórnak. Látom a szemében az ismerős csillogást, amit azoknak a maiáknak a szemében láttam, akik Eonwe mellett harcoltak és úgy futottak velem össze a csatamezőn.

Csodálom, hogy régi társaim közül szinte egy se ismert akkor fel, valószínűleg Eonwe is csak azért tudta ki vagyok, mert Mairon úr elkotyogta neki. Apropó, ezért még meg kell fojtogatnom Eonwet. Éppen ezen morfondírozok, kivédve egy jobb oldalról érkező vágást, mikor megérzem Thuring jelenlétét magam mögött.

Tekintetem megtalálja a maiáét, aki nem engem néz, hanem egy halvány mosollyal néz mögém, amin magamban elmosolyodok. Nem is gondolkodom, ahogy szabad kezem a hátam mögé teszem és lefelé mutatok a mutató és a középső ujjammal, majd azonnal visszahúzom a kezem és rámarkolok a kardomra, hogy megindítsak egy támadást az ellenfelem irányába.

Maia POV

Tátott szájjal figyelem, ahogy az a kettő harcol. Elképesztőek, szinte nem is látom őket. Aztán az újonc támad, társam kikerüli a támadást és egyenesen a többiek között álló, nem is olyan régen érkezett hölgy felé indul, mintha meg akarná támadni. A lány először ijedt arcot vág, majd szélesen elvigyorodik és int egyet.

- Viszlát! - A következő pillanatban a társam lábai között kerül a háta mögé, az újonc átkarolja a derekát és kardja markolatával tarkón vágyja az ellenfelét, aki a földre zuhan és a nyakát fogja. Az edzőteret betölti a csend, alig hiszek a saját szememnek és valószínűleg ezzel a többiek is így vannak.

Gothmog POV

- Nyertem! - Mondom mosolyogva, de mikor a maia felém néz meglátom a szemében azt a fényt. - Kincsem! - Pillantok a karjaimban álló lányra, aki biccent és mikor elengedem egyszerűen a maia hátára ül és a lábát az álla alá akasztja. - A helyedben nem mozdulnék meg Liweth a közelharc mestere, láttam már ahogy a háborúkban kézen állva a lábával tekerte ki az ellenfele nyakát. - Mondom teljesen komolyan egykori társamnak, aki rettegő szemekkel pillant az engem néző lányra.

- Mondtam már, hogy szeretem mikor bókolsz? - Erre csak elmosolyodok, mindig ezt mondja, én pedig sose unom meg csinálni. - De ha jól sejtem most a te briliáns képességeidet kellene elemezni nem az enyémeket. - Kacsint rám, majd feláll a maiáról és átkarolja a nyakam, majd egy csókot nyom az arcomra. - A folytatást délután kapod, ígértél nekem egy randevút. - Suttogja a fülembe, én pedig mosolyogva simítok végig a hátán.

- De még mennyire, hogy ígértem. - Helyeselek.

- Ezt nem értem, akkor ti nem testvérek vagytok? - Kotyog bele egy maia a nézők közül.

- Dehogy! Ő a menyasszonyom! - Húzom ki magam vigyorogva, mire a maiák eltátják a szájukat.

- Hé! Van maguknak más dolguk is nem? - Nyavalyog Thuring.

- Apropó dolog. Nem megmondtam már neked, hogy veszélyes olyankor itt lenni, ha edzünk? - Nézek komolyan a lányra.

- De mondtad, arról viszont nem tehetek, hogy Námo úr keresi a madárkát! Mellesleg, járt erre? - Pislog rám ártatlanul.

- Még nem láttam, de ha Manwë úrnak akar üzenni, gyorsabban eljut hozzá az üzenet, ha az atarodnak (apádnak) mondod el. - A lány biccent egyet, majd megint arcon csókol.

- Délután találkozunk Moggoth! - Kacsint rám.

- Délután Liweth! - Mosolygom rá, majd mikor eltűnik a palotában megrázom a fejem.

- Úgy harcolsz, mint egy balrog! - Meglepetten fordulok a hang irányába és csak egy hajszálon múlik, hogy ne kapjam fel a vizet, hogy még szép, hogy úgy harcolok, ha az vagyok. Az ellenfelem volt, aki megszólalt, gondolom végre kiheverte a dolgot.

- Ha túl sokat harcolsz ellenük rád ragad a mozgásuk. - Vonom meg a vállamat.

- Mellesleg a lány alkalmazása a harchoz szabálytalan volt. - Néz rám komolyan, mire felhúzom az egyik szemöldököm.

- Valóban? Akkor az is, hogy megtámadtad, amivel akár kárt is tehettél volna benne, ha nem lennék annyira összehangolódva Liwethel, amennyire vagyok. Annyit harcoltunk együtt, hogy már ismerjük egymás mozdulatait, ha nem szólok neki, hogy figyeljen, akár meg is ölhetted volna. - Nézek teljesen komolyan a maiára, aki hatalmasat nyel.

- Én... Nem... Én... Azt hiszem alkalmas leszel arra, hogy megmutassunk Eonwenek. - Erre biccentek egyet a fejemmel és sarkon fordulok, hogy itt hagyjam a csapatot, akik az agyamra mennek.

Azért amit ők edzésnek neveznek én már négyszer körbefuttattam volna az embereim egész Mordoron utána meg az ent asszonyokra bíztam volna őket egy hétig. Most azonban fontosabb dolgom is van, elő kell készítenem azt a barlangot a randevúmra, Thuringwethil odáig lesz érte, már érzem.