From Morgoth To Sauron

24. Haditerv?

Az esküvőnk után nyugodtan teltek a napok Angbandban, akkor is, ha a bámulósok minden nappal egyre közelebb kerültek hozzánk. Mi mégis képesek voltuk élvezni a saját kis világunkat. Mairon sokat van a műhelyben tanítja az orkokat fegyvert csinálni, én pedig általában találok magamnak valami elfoglaltságot, de ma kivételesen nem engedtem, hogy Mairon elvonuljon a műhelybe, ugyanis ma különleges lényekkel gazdagodik Angband lakossága és azt akarom, hogy kedvesem lássa ezt a pillanatot.

- Tényleg ma fognak kikelni? - Pislog rám izgatottan a maia, amikor berángatom a hálónk melletti szobába, ahova a tojásokat tettem.

- Bizony! Gyere, gondolom te is látni akarod! - Ülök le a kis fészkek elé.

- Igen! Melkor? Hogy nevezed majd ezeket a lényeket? - Fogja meg a kezem szerelmem, ahogy letelepedik mellém.

- Sárkányoknak. Nézd! - Mutatok izgatottan az egyik tojás felé, ami lassan repedezni kezd.

Szinte lélegzet visszafojtva bámuljuk a tojásokat. Aztán az egyik darabokra törik és egy kicsi gyík szerű aranysárga lény mászik ki belőle. Mintha csak mindegyik másik rá várt volna kikelnek a tojásokból. Rengeteg különböző színű és kinézetű sárkány terem percek alatt előttünk. Mairon tapsolva nézi őket, majd a bátrabbjait kézbe is veszi. A kis apróságok boldogan bújnak hozzá, biztos azért mert meleget sugároz magából. A félősebbjei hozzám bújnak és igyekeznek ahol csak tudnak kicsi lábaikkal, vagy farkukkal rám kapaszkodni.

- Olyan aranyosak! - Mosolyog boldogan kedvesem, ahogy simogatja a sárkányokat, majd lassan pislogva néz fel rám. - Melkor?

- Most mit szeretnél megtudni? - Kérdezem egy csókot adva az orra hegyére. Tudom, hogy akar valamit, akkor néz így.

- Én is képes lennék teremteni? - Kérdezi őszinte kíváncsisággal.

- Nem hiszem, hogy a semmiből tudnál, de új dolgokat teremteni valami régiből biztosan. - Mondom elgondolkodva, mire ő biccent egyet.

- Úgy nézel ki mintha az apjuk lennél! - Kuncogja hirtelen felém mutatva, én csak elmosolyodok.

- Te is titta nár nin (kis lángom)! - Hajolok hozzá közelebb. - Ha elég nagyok lesznek megtanítom őket beszélni és akkor még apának is fognak hívni téged! - Suttogom egy csókot nyomva az ajkaira.

- Melkor! - Pirul el fülig, de a következő, amit észreveszek az az, hogy a szoba padlóján fekszem, rajtam szerelmemmel, akinek a feje búbján és a vállain fiatal sárkányok kukucskálnak. Mosolyogva ölelem át a fiú derekát.

- Igen? - Kérdezem vigyorogva, még mindig vörös fejjel válaszol, közvetlen a fülem mellett.

- Ezzel azt akartad mondani, hogy lesz egy családunk? - Hangja szinte remeg, ahogy felteszi a kérdést, amivel eléri, hogy jobban magamhoz szorítsam őt.

- Igen! - Mosolygok rá egy apró csókot nyomva a nyaka és a válla találkozásához.

Ezután rendbe tettük a kis sárkányokat, Mairon még be is gyújtott a nagy kandallóba, hogy ne fázzanak, mi pedig fogtuk magunk és elmentünk, hogy utána nézzünk merre járnak a bámulósok. Legnagyobb meglepetésünkre megérkeztek, de mi addig nem támadunk, amíg ők nem teszik. Mi csak nyugodtan akarunk élni, a saját szabályaink szerint, amíg nem zavarnak minket, nyugodtan lézenghetnek a határainkon. Azért a biztonság kedvéért kiküldtem egy két madarat, akik kémként figyelték a bámulósokat. Sajnos nyugodt napjaink meg lettek számlálva.

A bámulósok harcot terveztek, úgyhogy eldöntöttem, hogy mi is tervezni kezdünk. Összehívtam az ork törzsek vezetőit és Gothmogot, hogy megbeszéljük, hogyan tudnánk a támadó bámulósokat a lehető legmesszebb zavarni a határainktól. Nagyban tárgyalunk a nagyteremben a terepasztal felett és vitatkozunk, hogy hogyan kellene mozgatni a csapatokat, mikor megjelenik Mairon az egyik ajtóban maga előtt összefont karokkal.