From Morgoth To Sauron

29. Ártatlan gyermek

A valáknál tett kicsit sem kellemes látogatásunk után hosszú napokat töltöttünk édes kettesben kedvesemmel, mire úgy ahogy le tudtunk nyugodni. Most pedig úgy döntöttünk, hogy jól fog esni egy kis friss levegő, úgyhogy meglátogatjuk azokat a bizonyos másodszülötteket. Éppen az istállóknál állok és Gothmoggal beszélem át utoljára, hogy vész esetén mit kell tennie, mikor megjelenik kedvesem, aki vigyorogva fordul a balroghoz, miután felpattant a lovára.

- Eonwe üdvözöl, Velethuil! - Kuncogja azonnal vágtára indítva a lovát. - Majd utólérsz kedves! - Kiált nekem vissza, egyedül hagyva a teljesen ledermedt balroggal.

- Tudod, hogy Eonwenek mindig jár a szája! - Veregetem vállba a vezért, majd felülök a lovamra.

- Esküszöm! - Kezd bele nyugodtan, de azonnal hadarásra vált, mikor ökölbe szorulnak a kezei, csoda, hogy a feje nem kezdett el lángolni. - Hogyezértbeveremaztacsinoskisorrát! - Ahogy ezt végigmondja pufogva elindul a palota felé, én pedig mosolyogva kezdem el követni a kedvesem, akit hála a lovamnak gyorsan beérek. Nem kérdezem tőle mi volt ez az előbbi, pontosan tudom mi történt vele, amíg külön voltunk, így csak csendben lovagolunk egészen addig a kis faluig, ahol a másodszülöttek, vagyis az emberek laknak. Amint meglátnak minket mind kicsődülnek elénk.

"~ Nem hiszem, hogy ezek valaha láttak hozzánk hasonlót, melmë nin (szerelmem)! ~" Hallom meg Mairon gondolatait és egyet kell vele értenem.

"Akkor jobb, ha igyekszünk jó benyomást tenni rájuk!" Üzenem szerelmemnek, aki csak rám mosolyog válaszul.

- Kik maguk? - Lép ki az emberek csoportjából egy idősebb személy, én leszállok a lovamról, hogy közelebb kerülhessek hozzájuk.

"~ Sok az idős és a beteg is! Sokkal gyengébbek, mint a bámulósok. Ránézésre megmondom, hogy hamarabb is halnak meg, de van bennük valami, ami azokban nincs meg! ~" Hallom Mairon elemzését, ahogy ő is leszáll a lováról.

- Melkor vagyok, ő pedig Mairon! - Intek kedvesem felé, aki mosolyog az idegenekre. Én folyamatosan az idős férfit figyelem, hátha látok valami érdekeset. - A szomszédos földek urai vagyunk. Gondoltuk megnézzük a szomszédaink és felajánljuk a segítségünk, ha szükségük van rá. - Magyarázom kedvesen, a férfi először csak pislog.

- Nem tudtuk, hogy a közelben királyok laknak! Megtiszteltetés önökkel találkozni. - Hajol meg előttem, amit kicsit furcsállok, de nem teszem szóvá.

- Hegyes a fülük! Ők is tündék? Biztos azok! - Hallok meg egy fiatalabb hangot, de éppen, hogy csak. Mairon is meghallotta, hiszen fintorogni kezd.

- Még hogy tünde! Ki kérem magamnak én egy maia vagyok! Melkor pedig még annyira se tünde, ő egy vala! - Morogja mellettem, mire mosolyogva megveregetem a vállát.

- Nyugalom, szerintem még nem tudják mi a különbség! - Mondom direkt hangosan, hogy az emberek is hallják.

- Mi az a maia, meg az a vala? - Fut ki a tömegből egy apró termetű lány.

- Derevin! Kislányom! - Sikít egy női hang is, de a maia mellettem gyorsabban cselekszik és leguggol a csöppség elé.

- A valák Ilúvatar gyermekei! Ők vigyáznak a világra, ami körülvesz téged! - Magyarázza a gyermeknek, felemelve az orra elé a kezét, ujjai felett pedig fekete füstalakok jelennek meg, amik mozogni kezdenek ezzel is illusztrálva, amit mond. - Tizenöten vannak, mind másért felelősek, hatalmas erejük van, hiszen az egész világra vigyázniuk kell.

- A bácsi mire vigyáz? - Pislog fel rám a szőke tincsei alól, a többi ember annyira meg van szeppenve, hogy mozdulni se mer, én azonban csak rámosolygok a kislányra.