From Morgoth To Sauron

56. "Megöli a fiát!"

Ma van a Pelenor mezei nagy csata napja. Mairon a nagyteremből figyeli a szemen keresztül a csata eseményeit. Mi többiek pedig egy másik teremből tartjuk szemmel a dolgok menetét a hollóink szemén keresztül. Legalábbis addig ezt csináltuk, amíg Moriel párja rá nem tenyerel az asztalra és teljesen kétségbeesett hangon meg nem szólal.

- Az ott az öcsém! Mégis mit csinálnak vele? - Kérdezi még mindig pánikolva, amin a válasz sem segít.

- Hát a körülményekből ítélve nekem nagyon egy temetésnek néz ki! - Bólogat Thuring, mint ha mi sem lenne természetesebb.

- De hát még él! - Néz a fiú tágra nyílt szemekkel a lányomra. - Kérem, uram! Engedje meg, hogy elmenjek megmenteni! Ő a testvérem, kérem! - Fordul hirtelen felém a kétségbeesett gyerek és könyörögni kezd, de úgy, hogy időt se hagy, még arra se, hogy megszólaljak, nem hogy arra, hogy válaszoljak.

- Elég legyen! Majd elmegyek érte én! Mire te odaérsz, addigra négyszer meghal! - Szólal meg hirtelen Morion, majd elindul az erkély felé.

- Tényleg megteszed ezt értem? Köszönöm, köszönöm! - Fiam komoran néz rá a volt emberre, mire az azonnal abba is hagyja a hálálkodást.

- Ne értsd félre, ennek semmi köze hozzád! Nem miattad csinálom! Csak tudom, hogy Moriel megölne, ha bármi bajod lenne! Atar (apa) majd jövök, ne aggódj nem lesz semmi bajom. Megyek, felveszem és már ott se vagyok. - Fejezi be, most már felém fordulva, gondolom tudja, hogy nagyon aggódom mindük épségéért. Szavai viszont megnyugtatnak, nem kisfiú már.

- Siess vissza, Morion! - Biccentek felé, mikor megidézi maga köré a fekete árnyakat.

Gandalf POV

Éppen a nagykapunál harcolok és buzdítom a katonákat, mikor furcsa dologra leszek figyelmes a horizonton, de olyanra, hogy attól szó szerint lefagyok. Éj fekete árny közeledik Minas Tirith felé. Ilyen árnyat csak Morgoth és Sauron tudott megidézni, de az nem lehet, hogy bármelyikük legyen. Tekintetem követi az árny útját, ami legnagyobb meglepetésemre a királysírok irányába megy.

Azonnal megfordítom a lovam és vágtatva sietek fel a vár azon részére. Ám amit ott találok, arra legrosszabb álmomban sem számítottam. Denethor felgyújtotta saját magát és a fiát is. A helytartón már nem tudok segíteni, ahogy elrohan mellettem és leveti magát a mélybe, de a fiún még talán. Már éppen azon vagyok, hogy megmentsem Faramirt, mikor a fekete árny, amit még a kapunál láttam megjelenik és alakot ölt közvetlen a fiú mellett. Szemeim tágra nyílnak a látványtól! Ez nem lehet, neki halottnak kellene lennie!

Morion POV

- Te aztán jól telibe kaptad azt a morgulnyilat kölök! - Morgom az orrom alatt, mikor alakot öltök Boromir öccse mellett. Ám ekkor észreveszek valakit a szemem sarkából. - Üdvözletem Olórin bácsi! - Vigyorodom el, miután felveszem a fiút az égő fahasábokról, ilyenkor úgy tudok neki örülni, hogy nekem nem árt a tűz.

- Mit akarsz csinálni a fiúval? - Kérdezi, mire megforgatom a szemem.

- Megmentem! - Vonom meg a vállam, de látom a szemében, hogy nem hiszi el, amit mondtam. Emeli a botját, hogy támadjon, mire kuncogni kezdek. Jobban magamhoz húzom az embert, majd ahogy adatól (aputól) tanultam pillanatok alatt kerülök a mágus mellé.

- Ha hiszed, ha nem, nem akarok neki rosszat! Viszont, ha azt hiszed, hogy le tudsz győzni emlékeztetnelek kell valamire, amit elfelejtesz Olórin bácsi. - Vigyorodok el, ahogy elindulok az ajtó felé. - Te csak egy maia vagy, én viszont egy ainu! - Ezzel kilépek a nagy ajtón, majd lenézek a karomban tartott emberre. - A bátyádból kiindulva te se bírod az árnyutazást, úgyhogy előre is bocsánat kölyök! - Hunyom le a szemem, ahogy magam köré idézem az árnyakat, hogy elinduljak haza.

Melkor POV

Nem sokkal távozása után, már újra meg is jelenik Morion az erkélyen, ekkor már egy ájult emberrel a karjában.

- Fektesd le az ágyra! Arról, amit Olórinnal csináltál még beszélünk, de ez egyelőre fontosabb. - A fiam elfordítja a tekintetét, ahogy leteszi az ágyra a haldokló fiút.

- Bocsáss meg atar (apa)! - Suttogja elfordított fejjel, de én csak rosszallón megrázom a sajátomat. Most nincs erre időm. Azonnal az ember fiú ágya mellé térdelek és lehunyom a szemem, ahogy kezem a teste fölé tartom. Érzem, ahogy a sebei begyógyulnak, szépen és gyorsan, de a lelke már elindult Mandosba, onnan viszont én nem tudom visszahozni. Mérgesen csapok az ágy szélére, ahogy felpattanok és elindulok az ajtó felé.

- Atar (apa) mit csinálsz? - Hallom meg Moriel hangját, meg se fordulok, mikor válaszolok.

- Olyat, amit már korszakok óta nem! Cserélek az adatokkal (apukátokkal)! - Ezzel otthagyom a gyerekeket és besietek a nagyterembe. Kedvesem azonnal rám emeli a tekintetét, mikor belépek, látom a kérdést a szemében, így azonnal meg is válaszolom.

- Boromir öccse haldoklik. Már elindult Mandosba! Én onnan nem tudom visszahozni, neked viszont Eru megadta rá a képességet, mikor Thuringot megmentetted. Segíts, titta nár nin (kis lángom)! - Arcán megértést látok, mikor biccent.

- Vedd át a helyem, Királyom! - Mosolyodik el, ahogy feláll. Mikor mellém ér ad egy gyors csókot az arcomra. - Szeretlek! - Suttogja.

- Én is szeretlek! - Válaszolom mosolyogva, majd helyet foglalok a trónon, hogy Mairon helyett én felügyeljek a csatára.

Mairon POV

Szinte berontok a szobába, ahol a gyerekek vannak és nem is foglalkozom vele, hogy mit mondanak, amíg kiállnak az utamból. Összeráncolt szemöldökkel figyelem meg a fiút, majd fújok egyet.

- Ez kemény menet lesz! Innentől egy nyikkanást se! Gothmog, ha végeztem vigyél vissza a nagyterembe. Biztos vagyok benne, hogy ettől el fogok ájulni! - Mondom rá se nézve az említettre, végül lehunyom a szemem és lassan felemelem a kezeim. - Na, fűtsünk alá a vasnak! - Érzem, ahogy a mágia kering az ereimben, elmémben tisztán élnek a szavak, amikkel megmentettem Thuringwethilt, igaz azóta már tudom mit kell mondanom, hogy szegény fiú ne legyen vámpír.

Lehunyt szemeim előtt látom az utat, amit a gyermek lelke megtett. Még szerencsém van, pont Mandos csarnoka előtt érem utol. Gondolatban megérintem a vállát és egyszerűen visszarántom a testébe, de sajnos ez még nem elég, hogy itt is maradjon. Képtelen vagyok egy pecsétet is tenni a testére, hogy bele kössem a lelket. Végül izzadtan és fáradtan engedem le a kezeimet. - Most aludni fog egy ideig. - Mondom, mielőtt elnyelne a sötétség, amit már vártam, hogy megjelenjen.

Morion POV

Mikor ada (apu) elájul Gothmog azonnal mozdul és elkapja, majd elindul vele kifelé a szobából.

- Biztos nem esett baja? - Kérdezi a húgom ideges hangon.

- Mondta, hogy el fog ájulni! Ne aggódj, Moriel, minden rendben! Szerintem jobb lenne, ha most hagynánk pihenni a fiatal urat, egy ideig úgyse kel fel. Menjünk nézzük meg mit csinálnak a hobbitok, meg a kilences osztag, mielőtt felforgatják itt egész Mordort. - Ahogy ezt kimondom a többiek már ki is sietnek a teremből, én csak megrázom a fejem, ahogy visszanézek az emberre. - Nagyon szeret téged a bátyád kölyök! - Suttogom, nem is tudom miért.

- Bátyó nem jössz? - Hallom meg Moriel hangját, mire kuncogni kezdek, ahogy becsukom az ajtót.

- Megyek már, nyugalom!

Melkor POV

Eszeveszetten hosszúnak tűnő idő után megjelenik Gothmog a nagyterem ajtajában, karjában Maironnal.

- Ne aggódjon Melkor úr, Mairon úr teljesen jól van, csak kifáradt, azt mondta, hozzam ide magához. - Nyugtat meg a balrog, mire biccentek, majd ölembe veszem kedvesem és megvárom, hogy a katonám kimenjen. Lágy csókot nyomok kedvesem homlokára.

- Nem mondtam már neked ezerszer, hogy jobban is vigyázhatnál magadra, titta nár nin (kis lángom)? Nem baj, most már aludj nyugodtan, itt vagyok, hogy őrizzelek téged. - Fektetem fejét a vállamra, majd visszatérek a csata eseményeinek szemmel tartásához.