From Morgoth To Sauron

38. Egy cipőben

Az idő múlásával Gaeleath lassan beleszokott a mi világunkba és elkezdte megírni a történetünket. Akárhányszor készen van egy fejezettel mindig felolvassa az egész palota előtt, ez már olyan kis rituálévá vált az évek alatt. Kiderült, hogy tényleg nagyon jól tud mesélni, még arról is, amit nem látott és csak a mi leírásainkból ismer. Ráadásul mindenért lelkesedik és ugyanolyan szeretettel és megértéssel fordul felénk, mint mi felé.

Így lassan Eru mellett már ő is vigyázott a gyerekekre. Jobban mondva most már csak a kölyök farkasokra és a kis sárkányokra, ugyanis a gyermekeink már vannak olyan idősek, hogy tudnak magukra vigyázni. Thuring már van olyan ügyes, hála Mairon tanításának, hogy képes szinte bármilyen ellenséges táborba beépülni, így kedvesem után ő a legjobb kémem.

Morion pedig lassan kitanulta a harcművészetet és a varázslást. Az esze pedig vág, mint a morgul penge így nyugodt szívvel engedem neki, hogy Mairon alatt ő legyen az egyik vezére a csapataimnak, már ha a bámulósaknak éppen háborúsdit van kedvük játszani. Viszont szerencsére egy ideje leálltak ezzel a szokásukkal, de mind tudjuk, hogy csak idő kérdése mikor támadnak megint.

Csak azt reméljük, hogy addig kibírják a nyugit, amíg kedvesem meg nem szüli a következő gyermekünk. Most már nem lepett meg annyira minket a hír, mint először, de ugyanannyira izgatottak vagyunk, mint akkor voltunk. Mairon most sokkal többet sétál a palotában, elmondása szerint jól esik neki a levegő, ebben pedig nem kételkedem.

Ma éppen a naplómat írom a nagyteremben, Mairon mellettem ül és egy varázskönyvet olvasgat. Morion, Thuringwethil, Gothmog és Azog pedig a terepasztal mellett játszanak valami stratégiai játékot, amit négyesben találtak ki. Ebbe a nyugodt állapotba csöppen bele az írnokunk, mikor vigyorogva belép a nagy terembe.

- Kész a következő fejezet Melkor nagyúr! - Vigyorog rám, mire mindenki rá néz. Mairon megrázza a fejét.

- Gothmog szólj a többieknek! Gael te pedig helyezd magad kényelembe. - Ahogy szerelmem kiadja a parancsot a többiek engedelmeskednek is neki. Hamarosan az őrségen kívül mindenki a nagy teremben ül, hogy hallgassuk Gaeleath meséjét.

- Akkor kezdem is! Ki tudja hol tartottam? - Kérdezi a férfi, mire az egyik sárkány csipogni kezd.

- Atar (apa) és ada (apu) éppen elindultak Angbandból az emberekhez. - A tünde biccent és a kezében tartott könyvbe néz és olvasni kezd.

- Melkor és Mairon lovaik hátán az Angbantól északra fekvő embercsoport faluja felé. - Kezd bele és olvassa tovább a történetet, amíg az ajtón be nem esik egy ork, megakasztva az előadást.

- Szégyelld magad! Gael bácsi éppen rólam mesél. - Morog a belépőre Thuring, de az ork csak engem néz.

- Uram. Egy bámulós nő akar bejönni egy farkassal. Valami mutatványosok. Azt mondják nem várhat. - Húzza össze magát az őr.

- Ha olyan halaszthatatlan, akkor jobb, ha beengedjük őket. Gael majd befejezi a történetet, ha elmentek. Vezesd be őket. - Adom ki a parancsot, a többiekre elég csak ránéznem, az orok és balrogok azonnal sorfalat állnak, Gaeleath a sárkányok mellé áll. Morion és Thuringwethil szépen egymás mellé állnak, alig egy lépésre a trónomtól. Mairon mellettem foglal helyet a saját trónján, és mire mi mind elhelyezkedünk belépnek a vendégeink is.

"~ Az biztos nem farkas! ~" Hallom meg kedvesem hangját a fejemben és egyet kell vele értenem az állat nem egy farkas energiáit sugározza.

- Légy üdvözölve Angbandban tünde hölgy. Mondd ki vagy és mi járatban vagy erre? - A lány ahelyett, hogy válaszolna énekelni kezd.

Szép hangja van azt meg kell hagyni és elég andalító is, mintha varázsolna. Ajkaimra halvány mosoly szalad, mikor rájövök, hogy tényleg azzal próbálkozik. Látom a szemében, ahogy egyre idegesebb lesz, ahogy a farkas is mellette, mikor pedig befejezi a dalt ajkába harapva bámul végig rajtunk. Csak ekkor pillantja meg a történetírónkat. Rá van írva az arcára, hogy nem érti hogyan lehet sértetlen a férfi, de megzavarom mélázásában.

- Igazán gyönyörű hangja van, de most már tényleg elmondhatná, hogy kik maguk és miért jöttek ide a kis elvarázsolt barátjával?

- Lúthien Tinúviel vagyok, ő pedig Beren a szerelmem és az egyik szilmarilért jöttünk! - Mondja végül bátran a lány, mire Mairon mellettem hátra veti a fejét a trónja háttámlájának.

- Ezeknek is a világítás kell! Nektek mégis mire kellene? - Pislog a lányra, aki sírva fakad, a farkas nyalogatni kezdi az arcát.

- Az apám... Azt mondta... Csak akkor lehetek az övé... Ha elviszi neki az egyik szilmarilt! - Nyögi a könnyek között a bámulós lány. Mi szerelmemmel egymásra nézünk és lassan biccentünk.

- Szólsz te neki? - Nem válaszolok, csak biccentek. - Én addig elvezetem a szobájukba a vendégeket. Biztos szeretnének kicsit pihenni! - Áll fel kedvesem a trónjáról, de egy pillanatra megáll és a meglepetten pislogó párra néz. - Vagy esetleg meghallgatnák a mesét? A hallgatóság kicsit morcos lesz, ha Gaeleath nem fejezi be a történetet.

- Kinek szólnak és milyen mesét? - Pislog a lány.

- Erunak, ha apádnak szilmaril kell azért, hogy a szerelmeddel lehess, akkor megkapja. - Válaszolok a plafon felé nézve.

- A mese pedig az én feladatom kisasszony! Angband történetírója vagyok, és meg lennék tisztelve, ha végighallgatnának! - Mosolyog a vendégekre Gaeleath.

- Mi... Hát... Azt hiszem nem fog ártani. - Suttogja a lány ahogy letelepedik a farkas mellett a földre.

- Akkor Melkor kedves beszéld le a dolgot apáddal, a többiek pedig helyezzék maguk kényelembe. - Tapsol egyet Mairon, amivel eléri, hogy az egész terem a feje tetejére álljon, amíg mindenki helyet nem foglal.

- Már lebeszéltem. - Legyintek biztos vagyok benne, hogy most is minket figyel nem fogok feleslegesen könyörögni neki.

Mikor kedvesem biccent elmosolyodok és az ölembe húzom, hogy így hallgassuk tovább a történetírónk meséjét. Miután vége lett a felolvasásnak elvezettük a bámulóst és a farkas barátját a szobájukba, hogy ott várják meg amíg elkészül a kavicsuk. Ez hamar meg is történt és a lehető legjobb kívánságokkal engedtük útjára a párt. Ők nem irigységből akartak minket meglopni, hanem a szerelmük miatt, márpedig mi tudjuk milyen ha mindenki ellenzi a kapcsolatunk, így boldogan segítettünk nekik.

Alig, hogy a vendégeink távoztak az álszilmarillal a palota egy újabb gyermekkel lett gazdagabb. Én pedig most már elmondhatom magamról, hogy két egészséges gyermek apja vagyok. A szülés most is ugyanúgy folyt, mint Morion esetében. Mi pedig most is úgy feküdtünk a gyermekünk két oldalán, mint annak idején a fiúnk mellett.

- A mi kis hercegnőnk. - Simogatja a lányka arcát kedvesem. Neki bátyjával ellentétben szőke haja van és fekete szeme, de kedvesem kósza vörös hajtincsét ő is örökölte.

- Bizony a mi kis hercegnőnk. Thuringwethil biztosan örülni fog neki, végre lesz lány társasága, csak a kis Moriel bírja majd elviselni. - Kuncogom átkarolva a gyermekünk felett kedvesem derekát.

- Biztos vagyok benne, hogy el fogja viselni! - Kuncogja, majd komolyan a szemembe néz. - Azért énekelhetnél máskor is, nem csak a szüléseim előtt. - Nyújtja ki rám a nyelvét.

- Majd elgondolkodom rajta titta nár nin! (kis lángom) - Húzom magamhoz az állát, hogy meg tudjam csókolni, lehetőleg nem felkeltve a kis angyalt a karjaink alatt.