From Morgoth To Sauron

66. Amazon

Moriel POV

Mosolyogva követtem Yavanna néni maiáját, kicsit furcsa érzés volt az elején még belegondolni, hogy ugráltatni fognak a maiák, akik elméletileg és gyakorlatilag is erő szintjén alattam állnak, hiszen csak ainu vagyok, hála a nagyapának, de mit volt mit tenni azt kell játszani, hogy bámulós vagyok, legalább azt már megszoktam. Az előnye annak, ha valaki kémkedik.

Már gondolkodás nélkül tudom elrejteni azokat a dolgokat, amik elárulnák, hogy ki vagyok és hála az Elrondéknál töltött munka időnek azt is tudom, hogy mit várnak el egy átlagos bámulóstól. Bár most atar (apa) közölte, hogy nem kell annyira visszafogni magunk, mint általában szoktuk, végül is nem akarjuk örökké titokban tartani kik vagyunk. Mezítláb sétáltam végig a kerten, ahol Yavanna néni várt.

- Eromil! Csak, hogy itt vagy! Gyere, gyere! Szeretném megnézni vajon egy olyan elsőszülött, mint te mennyi mágiával rendelkezik? - Erre csak pislogni tudtam, fogalmam sem volt ez mit akar jelenteni, de odatérdeltem a nő mellé, aki egy apró csemete körül tartotta a kezét. - Tudod mindent a világban a dal szült. Így, ha azt akarod, hogy a növények szépen nőjenek énekelned kell! - Bólogattam csak a szavaira.

Alig akartam elhinni, hogy komolyan azt hiszi, hogy nem tudom hogyan keletkezett a világ! Könyörgöm a saját atarom (apám) része volt az egésznek a nagyapámról nem is beszélve. Mikor a nő átengedte a helyét lehunytam a szemem és ügyelve, hogy véletlen se valériaiul szólaljak meg énekelni kezdtem, persze tisztában voltam vele, hogy így gyengébb lesz a hatás, hiszen csak a valériai a legjobb, de azért nem csalódtam a mágiámban és mosolyogva tapasztaltam, amit már rég óta tudok, hogy atarra (apára) ütöttem a mágia használat terén, hiszen az ilyen varázslatok nekem úgy mennek, mint a légzés, ezért nem is csodálkoztam, hogy a kis csemetéből teljes fa lett, mire végeztem a dallal.

Mondjuk Yavanna néni elég viccesen nézett ki, mikor meglátta mi lett a kis csemetéből és utána közölte velem, hogy innentől kezdve mindig mellette fogok dolgozni, hogy annyi növényt gyógyítsunk meg, amennyit lehet. Két héttel az eset után a kert egy olyan részébe vezetett, amit azelőtt mindig gondosan elkerült. Csodálkoztam is, hogy arra megyünk, de nem mondtam semmit csak némán követtem.

- Ezek az én fáim maradványai! Ők adták a fényt Valinornak, de mikor Morgoth megszökött Sauronnal elpusztították őket. - Őszinte fájdalmat láttam a nagynéni szemében, de nem tudtam eldönteni, hogy mi fáj neki jobban, hogy a fák még mindig betegek, vagy, hogy azt hiszi, hogy atar (apa) és ada (apu) elárulta. - Azért hoztalak ide, hogy megmutassam mire képes a sötétség és hogy emlékezz ezután, hogy mindent meg kell tenni, hogy elpusztítsuk a sötétségét. - Én csak felnéztem a fákra, majd elgondolkodtam, végül ajkaimra mosoly szaladt. - Min mosolyogsz? - Azonnal megremegtem a szavaira, majd komolyan rá néztem.

- Engedje, hogy mi is megpróbáljuk! - A nő hatalmasakat pislogott rám.

- Semmi esélyetek lányom. - Mosolyodott el szomorúan. - De legyen! Próbáljátok meg! - Azzal sarkon fordult és ott hagyott egy helyben.

Én pedig eldöntöttem, hogy felhozom a dolgot atarnak (apának) és a többieknek. Először természetesen meg lettem dorgálva, hogy meggondolatlan voltam, de ada (apu) végül mellém állt és sikerült rávennie mindenkit, hogy segítsenek. Így történt, hogy másnap nagyapa, atar (apa), ada (apu), Thuring, Morion, én, Manarion, Angwe, Moriel és Voriel körbeálltuk a fákat és mikor megbizonyosodtunk róla, hogy közel távol nincs senki énekelni kezdtünk az első nyelven, a két fa a szemünk láttára gyógyult meg.

- Fogadjunk, hogy ez a te behatásod nagyapa! - Vigyorogtam a férfire, aki a nyakát vakarva biccentette oldalra a fejét.

- Most, hogy ezzel megvagyunk mindenki vissza a helyére, még nem kellene lelepleznünk magunkat! Este találkozunk gyerekek! - Indult el atar (apa), hogy visszamenjen a nagybácsihoz felügyelőt játszani.

Miután mindenki elment, egyedül maradtam a fák mellett, bár be kell vallanom igaza volt adanak (apunak) tényleg túl fényesek ezek a növények, de ha ezzel el tudtuk érni, hogy Yavanna néni később megbocsájtson atarnak (apának) és adanak (apunak) akkor megérte a dolog.

- Ez lehetetlen! Teljességgel lehetetlen! - Hallottam meg a hátam mögül a nagynéni sírós hangját és mikor felé néztem tényleg sírt.

A következő pillanatban pedig olyan szorosan ölelt meg, hogy azt hittem elvesztem az összes levegőmet. Onnantól kezdve Yavanna arcáról nem lehetett levakarni a mosolyt. Viszont szerencsére ezzel elértem, hogy azután magamra hagyott és azt csinálhattam, amit akartam. Így történt meg, hogy ma éppen az erdőben sétálgatok, mikor furcsa suhogást hallok, csak a reflexeimnek köszönhetem, hogy azonnal megfordulok és még éppen időben kapom el a felém száguldó nyílvesszőt.

- Hát ezt meg ki lőtte? - Nézek értetlenül a nyílra, pár pillanat múlva megjelenik Boromir a fák között, tekintete ideges egészen addig, amíg meg nem pillant.

- Hála az égnek, hogy nem talált el! Én mondtam annak az idióta maiának, hogy te nem szarvas vagy, de nem hallgatott rám! - Rázza meg a fejét, mire kuncogni kezdek és felé nyújtom a szabad kezem. - Mit szeretnél Eromil?

- Az íjat! - Értetlenül pislog rám, de kezembe nyomja a tárgyat, én gyakorlott mozdulatokkal teszem a nyilat az idegre és húzom fel az íjat, majd abba az irányba fordulok, ahonnan Boromir jött, a távolban látom a maiát, aki egy fa mellett áll összefont karral, ajkaimra mosoly szalad, ahogy elengedem az ideget és hallgatom, ahogy a nyíl szeli a levegőt. - Üzenem a maiának, hogy örülhet, hogy nem a fejére céloztam! - Boromir tátott szájjal bámul a nyíl után, ami centiméterekre a maia feje mellett fúródott a fába.

- Ezt hogy csináltad? - Kérdezi suttogva, mire kuncogni kezdek.

- Mindig elfelejted, hogy jóval idősebb vagyok nálad Moribor! Már akkor íjászkodtam, amikor még a családodnak se volt nyoma Középföldén. Sok olyan dolgot tudok, amiről még fogalmad sincs! - Adok egy gyors csókot az arcára.

- És én minden ilyen után egyre jobban szeretlek! - Suttogja, az utolsó szót már valériaiul, mire arcomra mosoly szalad.

- Még pár év velünk és te és a testvéred is megtanultok valériaiul. Mellesleg ezért büszke lehetsz magadra, a legtöbb maia ennyit se tud ezen a nyelven, a többi fajról nem is beszélve. Amme (anya) és Moggoth kivételek, ők túl sokat voltak atar (apa) és Liweth közelében. Liweth meg a nagyapa miatt tudja. - Forgatom meg a szemem.

- Abból kiindulva, amit eddig láttam a nagyapátokból valahogy nem csodálkozom, hogy az is félresikerült. - Kuncogja, majd megölel. - Ebédelünk együtt? - Kérdezi mosolyogva, én biccentek és hagyom, hogy elfusson vissza a maiához, csak megrázom a fejem, ahogy elfordulok tőlük és elindulok, hogy folytassam az erdei sétámat.