From Morgoth To Sauron

59. Elrond könyvtára

- Beszélgetni? - Nyögi ki végül a király, mire kedvesem biccent egyet.

- Igen. Tárgyalni, ahogy minden kulturált nép szokott. Nem akarok vért ontani. Megtisztelnének, ha követnének a palotába és megegyezhetnénk. - Mondja nyugodtan. - Ott beszélhetnek majd a tárgyalás után a hobbitokkal is.

- Azt hiszed bízni fogunk bennetek Sauron! Mégis hol találtál olyan tündét, aki úgy néz ki, mint Morgoth? Hol tartod fogva Frodóékat? - Szólal meg mérgesen Olórin.

- Kételkedsz a kilétemben maia? - Nézek rá jeges szemekkel.

- Ha az lennél, akinek mondod magad nem hagynád, hogy ő vezessen! - Mutat kedvesemre, mire elnevetem magam.

- Én elméletileg halott vagyok! Az emberek nem velem háborúznak, hanem vele. Én csak ott állok mellette, ahogy ő állt ott mellettem. Ha véget akar vetni a csatának, amit nem csodálok, hiszen sose akartunk harcolni, akkor véget vet a csatának. A hobbitok pedig teljesen jól vannak, nem igaz? - Fordulok a négyes felé, akik vigyorogva ellépnek mellettem és integetni kezdenek.

- Jó a koszt! - Kuncogja Pippin.

- Na, de Pipp! - Veri fejbe Trufa, én pedig csak megrázom a fejemet.

- Mint látod Olórin mind megvannak és épségben vannak. Most pedig talán, ahelyett, hogy a szánkat tátjuk elindulhatnánk befelé. - Ahogy ezt kimondtam az orkok felé fordulok. - Oszolj! Menjetek haza, a családotok biztos aggódik. Kilences csapat, ha megint engedély nélkül tartotok tivornyát ti takarítotok a sárkányok után! - Erre nem csak az ork csapat kezd el csalódottan zúgolódni, hanem a két hiperaktívabb hobbit is.

- Ha sikerül békét kötni tarthattok ünnepséget. - Legyintek végül, ahogy a palota felé indulok és visszateremtem magamra a kellemesebb ruhámat. - Jönnek uraim? - Fordulok hátra, a lányaim azonnal meg is indulnak a palota felé, mellettük Boromir és Gothmog ardai alakban. Most, hogy így végignézek a csapaton látom, hogy a másik Denethor fiú nincs itt. - Morion keresd meg a másik embert, mielőtt megint kifárasztja magát. - A fiam erre morogni kezd és árnnyá válik, hogy megkeresse a fiút.

- Atar (apa), ada (apu) mi is mehetünk? - Kérdezik egyszerre az ikrek, Mairon megsimogatja a fejüket.

- Keressétek meg Gael bácsit és hozzátok őt is. Történelmi nap a mai, nem akar róla lemaradni! - Válaszol nekik kedvesem, mire az ikrek mosolyogva eltűnnek az árnyakban. - Bocsássanak meg miattuk, elég szeleburdik. - Magyarázza kedvesem, ahogy mögöttünk Elessarral, a törppel, a bámulóssal és a maiával a palota felé tartunk.

- Az ikrek mindig ilyenek! - Rázza meg a fejét Moriel.

- Még nem bírtam megszokni őket. - Kuncogja Boromir.

- Egyszer meg fogod, egyszer megfogod. - Mondja neki biztatóan a lányom, amíg beszélgetünk beérünk a palotába, a nagyterem elé.

- Hobbit urak, szeretnének jelen lenni? - Fordul a négyes felé kedvesem.

- Én igen. - Lép előre Frodó, de a többiek hátul maradnak.

- Borbak úr, Tuk úr, mutassák meg a kilátót Csavardi úrnak, amíg mi tárgyalunk. - Ajánlja kedvesem, mire a két hobbit elkapja a harmadik két karját és vigyorogva elvezetik. Mi pedig bemegyünk a nagyterembe. Az asztalhoz ülünk és intek az ellenséges csapat tagjainak, hogy üljenek le. Ekkor jelenik meg az ajtóban Gael, mögötte pedig az ikrek.

- Elnézést a késésért Melkor úr, Mairon úr! - Biccent a tünde, én pedig csak kuncogni kezdek.

- Nem késtél el. Gyere, mutatkozz be a vendégeknek. - Intek neki, ő pedig mellénk lép és meghajol az idegenek felé.