From Morgoth To Sauron

75. Hol van?

Varda POV

Nyugodtan sétálok a tornyon folyosóin az Omilus ikrek megint eltűntek, úgyhogy próbálom megtalálni őket, hamarosan készen kellene lenniük a zsebkendőkkel, amikkel megbíztam őket. Az igazat megvallva nem akarom őket siettetni vele, csak rájuk akarok pillantani, hiszen utána meg kellene keresnem Eonwet, hogy elvigyen nekem egy üzenetet az északon állomásozó maiáimnak.

Úgyhogy most éppen a folyosókon sétálok, egyre magasabbra és magasabbra, mikor meghallok valami furcsát. Először csak sugdolózásnak hallatszik, majd egyre erősödik a hang. Már szavakat is értek, két nő beszélget. Amikor elég közelre érek, arra is rájövök, hogy a hangok gazdái pont azok, akikeket keresek. Mosolyogva nyúlok az ajtó kilincse felé, ami őket elválasztja tőlem, pillanatok választanak el attól, hogy lenyomjam a szerkezetet, mikor olyat hallok, ami megállásra késztet.

- Tudod szerintem nem is olyan rossz, mint amilyennek elképzeltük. - Összehúzom a szemöldököm, ezekre a szavakra. Vajon kiről beszélnek? Még a lélegzetem is visszatartom, hátha többet is hallok. A másik lány hirtelen kuncogni kezd.

- Igazad van tesó! Őszinte leszek én nagyon örültem volna neki, ha apa nem hagy minket egyedül és elhoz hozzá. - Jön a válasz, mire az első fúj egyet.

- Abból kiindulva, amit eddig láttam biztosan nagyon jó anya lett volna. - Szinte hallom a reményt a hangjában. - Teljesen más életünk lett volna. - Sóhajt egyet, mire a testvére kuncogni kezd.

- Ne aggódj tesó, minden rendben lesz, előbb vagy utóbb, de biztosan. - Csak pislogok az ajtóra. Most még kevésbé értem a dolgot, mint eddig. Végül pár perc után elkezd a fejem is fájni, úgyhogy megfordulok és visszamegyek a szobába, hogy kicsit lepihenjek, az mindig segít az ilyen esetekben.

Ulmo POV

Magamat kihúzva lépkedek a vízalatti palotám folyosóján, mára megbeszéltem egy találkozót Vardával. Ez végül is egy logikus lépés volt, hiszen nem volt nehéz rájönni, hogy a hozzánk beosztott Omilus ikrek szinte mindig együtt töltik az idejüket. Mintha más dolguk nem is lenne. Pedig párszor kaptak tőlem a fiúk feladatot, de csodával határos módon pillanatok alatt készen voltak vele és már fel is szívódtak, Eru tudja hová. Olyankor mikor így elnyeli őket a föld sose tudom őket megtalálni teljesen mindegy milyen sokáig próbálkozom.

Ahogy előre haladok a folyosókon furcsa hangokra leszek figyelmes. Konkrétan kuncogásra, ami nem lenne furcsa, ha a palota olyan részén lennénk, ahonnan a hullámokat szokták a maiáim irányítani, de most éppen a hálószobák körül vagyok. Mikor elég közel érek a hang forrásához már tudom, hogy a fiú Omilus ikrek adják ki a hangot.

- Ugyan öcsi! Méghogy észre vegye! Ne nevettess! - Hallom meg egyikük hangját.

- Jó, jó! Igazad van! - Neveti a másik is. - Azt se vette észre, hogy három napig egy feketével festett bajusszal járkált fel-alá a palotában. - Folytatja a hang.

- Fogadok, hogy akkor se esne le neki, ha az arcába mondanánk az igazat. - Kontrázik az első testvér.

- Vagy szimplán csak nem hinné el. Ez is lehet! Oh, jut eszembe nem kellene összefutnunk a lányokkal? - Kérdezi, én pedig ekkor döntök úgy, hogy ideje innen eltűnni.

Nem kellene, hogy a gyerekek rájöjjenek, hogy hallgatóztam. Bár a kíváncsiságomat csak felcsigázta ez az egész ügy. Vajon kiről lehetett szó? Mégis miért találják ezt ilyen viccesnek? Még akkor is ezen töröm a fejem, mikor elérek abba a terembe, ahova Vardát hívtam. A nő meglepő módon egyedül van.

- Hát a kísérőid hol vannak Varda drága? - Kérdezem tőle, miután végigfutottunk az illemkörökön. A nő csak legyint egyet és megforgatja a szemét.

- Amint ide értünk elnyelte őket a föld, biztos a fiú ikrekkel vannak. Ha rájuk is akadunk, úgyis együtt lesznek és valami csínyben fognak sántikálni. Mostanában túlságosan csendben vannak. Az első hetekhez képest persze. - Magyarázza mosolyogva, mire én bólogatni kezdek.

- Jogos, jogos. - Végül csak fújok egyet. - Azt hiszem ezzel nem csinálhatunk semmit. Fogadok, hogy még akkor se tudnánk őket szétszedni, ha nagyon akarnánk. - Nevetem el magam, ezzel elérve, hogy nővérem kuncogni kezdjen, majd hirtelen elkomolyodik az arca.

- Mondd csak Ulmo nem láttad véletlen mostanában Eonwet? Olyan, mintha a föld nyelte volna el, pedig szükségem lenne rá. - Fintorodik el.

- Most, hogy így mondod, én sem láttam már hetek óta. - Gondolkodom el. - Manwët megkérdezted látta-e valamikor? - Tudakolom, mire olyan arcot vág, ami körülbelül azt jelenti, hogy mégis hogyan kérdezhetek ilyen ostobaságokat tőle.

- Az volt az első, de ő se tudja hol van! Aj, Námónak olyan nagy szerencséje van azzal az Omilus lánnyal. Legalább neki van hírnöke. - Mondja szomorkásan.

- Hát igen szerencsés az biztos. - Biccentek egyet. - Mire kellett volna az a mókamester neked Varda? - Tudakolom oldalra biccentett fejjel.

- Van egy csapat maiám északon, csak szeretném, ha tudnák, hogy hamarosan el kellene indulniuk vissza a tornyomhoz. Szeretném, ha az Omilus család előléptetésére vissza érnének. Viszont, ha nem találom meg azt a zászlóvivőt minél hamarabb, akkor el is felejthetem, hogy ez megtörténik. Le fogok késni róla. - Hajtja le a fejét, én pedig a vállára rakom a kezem.

- Tudod mit szólok Ossënek, hogy látogasson el északra és adja át az üzeneted a maiáidnak, úgyis én is szerettem volna visszahívni a fiatalabbakat onnan az északkeleti területekről. - Mosolygom rá biztatóan.

- Tényleg megtennéd ezt nekem? - Kezdenek el csillogni a szemei.

- Csak természetes nővérkém. - Kuncogom.

- Köszönetem jeléül kérj, amit szeretnél és megadom neked. - Néz rám szélesen mosolyogva.

- Most, hogy így megemlíted... - Kezdek bele és elvigyorodok. - Bármit megadnék egy adagért abból a te híres süteményedből! - Pislogok rá hatalmas szemekkel, mire kihúzza magát.

- Oh, szóval a képességeimnek ekkora híre van! - Emeli fel a fejét is, majd hangosan elneveti magát. - Tudom, hogy imádod azt a süteményt és természetesen kapsz belőle, amint legközelebb találkozunk. Talán meghívhatnánk Niennát is, régen beszélgettünk már így hármasban és biztos hiányzol a húginak. - Kuncogja, amivel eléri, hogy én is nevetni kezdjek.

- Rendben, majd írok neki egy levelet és kölcsönkérem Námo hírnökét, hogy elvigye hozzá. Megfelel? - Kérdezem tettetett morgással.

- Na, ne játszd meg magad Ulmo, tudom, hogy nem gondolod komolyan! - Nyomkodja bele mutató ujját az oldalamba, amire azonnal elkezdek röhögni, nagyon csiklandós vagyok.

- Feladom! Feladom! Nem gondoltam komolyan! Csak hagyd abba! Kérlek Varda, kérlek! - Sikítom nevetve, a nő pedig abbahagyja a munkáját és vigyorog.

- Pont így gondoltam én is. - Hirtelen összehúzza a szemöldökét. - Az ott nem Eonwe? - Pislog mögém. Erre azonnal megfordulok, de csak a falat látom.

- Én nem láttam semmit! - Mondom, majd vigyorogva felállok. - Mi lenne, ha utána néznénk? Az csak mind a kettőnknek jó lenne, ha végül megtalálnánk! - Varda csak elmosolyodik és azonnal feláll, majd az ajtó felé indul.

- Akkor körbe vezetsz Ulmo? - Kacsint rám, a válla felett.