From Morgoth To Sauron

54. Hobbitok?

Trufa POV

Szomorú elválásunk után az orkoktól elindultunk Edorasba, ahol újra csatlakoztunk a csapathoz. Persze mindenki aggódott miattunk, így hát megnyugodtak, meg tudtunk szökni az orkoktól. Mivel Mo lovasai azt találták ki, hogy azt hazudják az erdő szélén találkoztak velünk, amikor járőröztek arra, hátha találnak kóbor ork csapatokat. Úgyhogy mi tartottuk magunk a meséhez, akkor is, ha kicsit sem tetszett nekünk, hogy mindenki azt hiszi, hogy az orkok gonoszok, de valami azt súgta, hogy ha elkezdünk itt ellenkezni mindenkivel, hogy az orkok jók, akkor abból mi fogunk rosszul kijönni.

Valamilyen ismeretlen okból fogva az összes Rohani ember úgy döntött, hogy Mo és a főnökei csapatai elől a Helm szurdokba bújik, így nekünk nem volt más választásunk, mint követni őket. Persze nem kis meglepetést okozott, hogy alig, hogy megérkeztünk az orokok ostromolni kezdték a helyet, legalábbis, mikor vége lett az egésznek Aragorn ezt mondta, bár mi nem nagyon tudtuk ezt elképzelni, de hát csak igazat mondott, nem? Minden esetre végül elindultunk vissza Edorasba, mikor is az egyik este arra lettem figyelmes, hogy Pippin a vállamat rázza.

- Mi van? - Morgom halkan, ahogy felemelem a fejem a földről.

- Trufa nézd! - Mutat az erdő felé, ahol furcsa alakokat veszek észre, azonnal barátom felé fordulok, aki csillogó szemekkel bólogat. - Ezek biztos Draskalék. - Suttogja, a többiek körülöttünk alszanak, csak pár Rohani őr van ébren, de ők se a közelünkben.

- Lehet, de mit csináljunk vele? - Kérdezem tőle nagyot ásítva, mire megforgatja a szemét.

- Meg akarom tudni, hogy tényleg ők támadtak-e először? Valami azt súgja, hogy a többiek nem mondtak el nekünk mindent. - Mondja meglepő komolysággal hangjában.

- De ha oda megyünk hozzájuk már nem jöhetünk vissza Pippin, azt fogják hinni elárultuk őket. - Nézek szomorúan barátomra, aki még ennek ellenére is komoly elhatározással néz az ork csapat felé.

- Nem hiszem, hogy gonoszok! Muszáj tudnom az igazat Trufa. Velem jössz, vagy itt maradsz? - Áll fel hirtelen, és felkapja a batyuját, erre én is felpattanok és összeszedem a dolgaim.

- Itt ne merj hagyni Tuk Peregrin! - Vigyorgok rá, ahogy a lehető legnagyobb csendben elindulunk az ork csapat felé, mikor már elég távol leszünk az emberektől és elég közel az orkokhoz, Pippin elkiáltja magát.

- Fiúk! Hé! Itt vagyunk! - És integetni kezd, az ork csapat mintha megállt volna, erre én is csatlakozok Pippinhez, hogy felkeltsük magunkra a figyelmet. Hamarosan felénk is fordul az ismerős ork, arcán hatalmas vigyorral.

- Pipp, Truf! Hát ti meg? - Kérdezi, ahogy visszainteget.

- Draskal! Üdv nektek, gondoltuk beugrunk! - Vigyorog mellettem Pippin, mikor odaérünk hozzájuk.

- Beugrotok? - Kérdezi Akabai, egy másik ork tiszt.

- Hát igazából Pipp, tudni akarta, hogy tényleg ti támadtatok-e először a Helm szurdoknál és mivel itt voltatok ezért úgy döntöttünk, hogy jobban érdekel minket az igazság, mint az, hogy árulónak neveznek. - Magyarázom el az orkoknak, legnagyobb meglepetésemre Draskal kitátja a száját.

- Megtámadtuk? Ha a béke küldöttséget támadásnak nevezik, akkor mit mondanának, ha tényleg támadtunk volna? Ki kérem magunknak, ők lőttek először, minden meghallgatás nélkül. Most meg masírozhatunk haza, de sietnünk kell, ha későn érünk vissza Morion úr körbe fog minket futtatni Mordoron. - Erre az orkok mind megremegnek.

- Sejtettem, hogy valami bűzlik. - Rázza meg a fejét mellettem Pippin.

- Draskal, szerinted nagy baj lenne, ha veletek mennénk? - Kérdésemmel meglepem az orkot.

- Miért jönnétek velünk? A barátaitok azt fogják hinni, hogy meghaltatok! Vagy fogságba ejtettünk titeket. - Vakarja meg a fejét.

- Hát inkább higgyék ezt, mint hogy arra kényszerítsenek, hogy harcoljunk ellenetek. - Fintorog Pippin és egyet kell vele értenem, amit egy biccentéssel, adok a többiek tudtára.

- Szerintem nem lesz baj, majd csak nem ölnek meg minket, végül is Melkor úr nem volt rájuk mérges. - Gondolkodik el hangosan Akabai.

- Legyen, ezt megbeszéltük. Velünk jöttök haza. Na, de akkor Azg, Han! Gyertek ti fogjátok először vinni őket. - Adja ki a parancsot Draskal, mi pedig pislogunk rájuk. - Mondtam, hogy sietnünk kell haza, így gyorsabb lesz. Na, másszatok fel a hátukra. - Kacsint ránk, mi pedig elvigyorodunk és felmászunk az orkok hátára.

Melkor POV

Éppen ebédelünk, én, Mairon, Morion, Thuring, Gothmog, Moriel és Boromir, a lányok ragaszkodtak hozzá, hogy a párjaik is jelen legyenek az ebéden, annak ellenére, hogy szerelmem még mindig nehezen viseli Boromir közelségét, de legalább már nem kell folyamatosan a kezét fognom, hogy féltse a lányunkat. Szóval éppen befejeztük az ebédet, mikor megérkezett az az ork csapat, akik Curumotól jöttek vissza. Így úgy döntöttünk, hogy együtt fogadjuk a vezéreket a jelentéssel. Némán ülünk a nagyteremben a gyerekek a terepasztal mellett, mi pedig egymás mellett, mikor hangokat hallunk.

- Biztos bemehetünk? - Hallatszik az egyik.

- Persze! - Jön egy ork hang.

- De mi lesz, ha mérgesek lesznek? - Válaszol egy másik idegen hang.

- Futsz az életedért! - Kuncogja az ork, mikor kinyílik az ajtó, először csak a két ork kapitányt látjuk, ahogy közelebb jönnek hozzánk, majd letérdelnek és ekkor veszem észre mögöttük a két hobbitot is, akik szintén letérdelnek, erre megint szélesen elmosolyodok, de mielőtt bármit mondhatnék Boromir felpattan a helyéről.

- Trufa, Pippin! Ti meg hogy kerültetek ide? - A két hobbit azonnal felkapja a fejét és tátott szájjal bámulja a férfit.

- Pipp, szerintem én szellemet látok. - Suttogja a komolyabb arcú.

- Ja! - Bólogat szinte remegve a másik.

- Tökéletesen jól láttok hobbit urak és mondtam már, hogy nem kell térdepelni ez rátok is vonatkozik. - Pillantok az orkokra, akik azonnal felállnak, példájukat pedig a másik kettő is követi, de még mindig gyanakvóan néznek a volt ember felé. - Megmagyaráznátok, hogy mit keresnek itt a barátaink, amikor megmondtam, hogy vigyék el őket Edorasba a társaikhoz? - Kérdezem az orkokat, de a hobbitok válaszolnak helyettük.

- Vissza is mentünk! Viszont aztán volt az a béke követség Helm szurdoknál és azt mondták nekünk, hogy az orkok támadták meg a várat, de nem hittük el és mikor megláttuk a csapatot nem bírtuk megállni, hogy ne kérdezzük meg az igazat. - Magyarázza a szelesebb.

- Aztán meg már nem mehettünk vissza, azt hitték volna árulók vagyunk. Úgyhogy elfogadtuk a meghívást és eljöttünk önök elé. Oh, Pipp, de udvariatlanok vagyunk. - Néz a komolyabb barátjára, aki azonnal bólogatni kezd és kihúzza magát a másik mellett.

- Tuk Peregrin, szolgálatukra felségek! - Hajol meg előttünk.

- Borbak Trufiándok, szolgálatukra uraim! - Ismétli meg a másik is.

- Ne legyenek ilyen feszesek hobbit urak, nem harapunk. Mairon vagyok, de mint hallottam, ezt tudják. - Néz rám kedvesen mosolyogva szerelmem, mire én megfogom a kezét. - Gondolom sok kérdésük van, főleg a lányunkhoz és a párjához, úgyhogy csatlakoznának hozzánk egy sétára. Addig ti is elmondhatjátok a jelentéseteket. - Mosolyog az orkokra kedvesem, akik bólogatni kezdenek.

- Ezer örömmel, uram! - Vigyorodnak el a hobbitok, mire én is elmosolyodok. Kezd elég zajos lenni Mordor, már csak az ikreknek kellene haza érniük Dol Guldurból Gaelel és akkor tényleg tömeg lenne a palotában.