From Morgoth To Sauron

25. Kémkedés

A tünde csapatok két nappal később támadásba lendültek. A mi csapataink követték Mairon tervét, ami sikeresnek bizonyult. Csak pár orkot vesztettünk, akiket fogolyként vittek el, de cserébe mi is szereztünk foglyokat, akiket egy viszonylag nagy terembe vezettünk. Még csak láncokat se adtam rájuk elég, hogy nem tudnak kimenni onnan. Had egye őket az idegesség, hogy nem mozdulhatnak ki.

Nekem sokkal fontosabb dolgaim is vannak, mint velük foglalkozni. Történetesen elkészíteni a tökéletes koronát, amivel meg fogom ajándékozni Mairont, amikor hadvezérré teszem. Ez a pillanat pedig nem sokkal a csata után következett be. Az összes csapatot összehívtam az eseményre. Kedvesemnek pedig meghagytam, hogy mikor jöjjön ki hozzám. Természetesen nagyon meglepte, hogy mindenki itt van, de gondolataiban látom, hogy nem tudja mire vélje a helyzetet.

- Térdelj le Mairon! - Szavaimra aggodalom csillan a szemében, de megteszi, amire kértem és még a fejét is lehajtja. - Mind tudjátok, hogy milyen sikereket értünk el a tündék ellen. Ezeket pedig nem tudtuk volna elérni, ha nem követjük pontosan a terveket. Így a fővezérekkel úgy döntöttünk, hogy kinevezlek téged Mairon csapataink hadnagyává! - Mondom, ahogy fejére helyezem a hegyes, de elegánsan vékony koronát, majd az álla alá nyúlok és felemelem a fejét.

- Állj fel hadvezérem! - Mosolygok rá, ő pedig nagyokat pislogva engedelmeskedik nekem. Mikor kiegyenesedik az orkok és balrogok felé fordul, akik éljenezni kezdenek. Büszke mosollyal az arcomon ölelem át a derekát.

- Köszönöm. Mindőtöknek, ígérem, hogy nem fogok csalódást okozni! - Mondja magabiztosan, amivel megmelengeti a szívemet.

Most már biztosra tudom, hogy jól választottam és jól tettem, hogy hallgattam a fővezéreimre. Szerelmem természetesen folyamatosan köszönetekkel halmozott el, alig tudtam lenyugtatni. A hangulat Angband falain belül kifejezetten boldog lett, legalábbis egy ideig. A kém madaraimtól elég aggasztó híreket kaptam, de szeretnék biztosabban is utána járni a dolgoknak, így úgy döntök, hogy kikérem kedvesem véleményét a dolgokról. Most is éppen a sárkányokkal vagyunk elfoglalva, mikor felvetem a problémát.

- A kémeim szerint a bámulósok kínozzák az orkokat. - Mondom, ahogy simogatom az egyik aranyszínű sárkány hátát.

- De nem hiszel nekik, igaz? - Néz rám komoly tekintettel. Túl jól ismer. Csak biccentek, amit ő is megismétel. - Mi lenne, ha én mennék el kémkedni? - Erre aggódón felkapom a fejem. - Nem esne semmi bajom, már tökéletesen tudok alakot váltani és hála annak, hogy a maiád vagyok rengeteg varázslatot is tudok. Bírok magamra vigyázni melmë nin (szerelmem)! - Mosolyog rám kedvesen. Egy ideig csak nézzük egymást így amíg nem fújok egy hatalmasat.

- Benned bízom a legjobban, de féltelek! Kiengedlek, de csak akkor, ha megígéred, hogy bármi baj van azonnal visszajössz! - Hajolok közelebb hozzá. - Nem bírnám elviselni, ha bajod esne! - Suttogom, mire ő megfogja az arcomat.

- Tudom, Melkor! De ígérem, hogy amint bajt érzek visszajövök. - Mosolyog rám azokkal az ellenállhatatlanul ragyogó szemeivel.

- Akkor legyen így! - Adok egy csókot a homlokára.

Mairon POV

Két nappal azután, hogy Melkor felhozta ezt a kémkedés dolgot már el is döntöttem, hogy megvalósítom a tervet. Bár nincs nagy kedvem egyedül hagyni a páromat, de a cél érdekében egy ideig muszáj lesz. Teljesen új alakot vettem fel, fekete hajat és mély kék szemeket teremtettem magamra, alkatom is kicsit megváltoztattam, de leginkább ruháimat, amik most sokkal jobban tükrözik azokat a ruhadarabokat, amiket a bámulósok hordanak.

Gyalog közelítettem meg egy viszonylag nagyobb tábort, úgy véltem az lesz a legokosabb, ha itt kezdem a kémkedést, ha pedig nem találok semmit megyek tovább. Izgatottan közelítem meg a tábort és ahogy vártam azonnal elém jönnek ráadásul nem is akárkik. Azonnal felismerem a tündéket ezek Fëanor fiai.