From Morgoth To Sauron

48. A Magányos hegy

A Curumonál eltöltött napok óta sok minden történt. Hosszú évek teltek el viszonylagos békében. Kisebb nagyobb csatározásokat leszámítva. Kedvesem még mindig nem szerezte vissza az évfordulós gyűrűjét, de legalább a családunk együtt tud lenni, már amikor az idősebben nem döntenek úgy, hogy kirándulni mennek. Mint például most is, elméletileg most valamerre északra mentek Ancalagonékkal, új területeket felfedezni, így mi és az ikrek itt maradtunk Dol Goldurban, mikor is egy nyugodt napon majdhogy nem betörte az ajtót Curumo.

- Tanácsot tartottunk Völgyzugolyban. Olórin valami törpöket akar elvinni a Magányos hegyhez és a fejébe vette, hogy megint gyülekezik a sötétség. Ezt hozta bizonyítékul, elméletileg Aiwendil adta neki, aki itt az erődben találta. - A varázsló szavaira mind a ketten kétkedve nézünk.

- Hát itt ugyan nem volt! - Rázom meg a fejem, ekkor lebeg be a Boszorkányúr az ajtón.

- Az az enyém, már mióta keresem! Múltkor a Bakacsinban elhagytam. - Lepődik meg a lidérc kikapva a tőrt az idős maia kezéből.

- Így vigyázol a dolgaidra! Ezért megint mehetsz Mordorba takarítani! - Mordul rá a lényre kedvesem, aki csak fúj egy nagyot és elpárolog, valószínűleg visszavonult a szobájába. - Olórinnal ne is foglalkozz Curumo, azt csinál a Magányos heggyel, meg a törpökkel, amit akar. Szmaug, majd meglátja el akarja-e űzni, de a hegy nem a mi területünk, nyugodtan járkálhat oda. De azért köszönjük a figyelmeztetést. - Mosolyog barátjára kedvesem, a férfi pedig meghajol előttünk és elhagyja a termet.

- Csak tudnám mire ez a nagy udvariasság. - Sóhajtok fel, hátradőlve a trónomon, majd megfogom kedvesem kezét, hogy eltereljem a gondolataimat.

Azog POV

Már egy ideje követjük ezeket a törpöket, gyanúsan viselkednek. Kezdve ott, hogy páran közülük ott voltak Mória ostrománál, aztán a következő furcsaság, hogy tizenhárman vannak, van velük egy félszerzet, ami általában csak lelassítja őket, meg velük utazik az egyik varázsló is. Mivel pedig Mairon úr gyűrűjéről már egy ideje nem hallottunk és azt kifüleltük, hogy ezek a törpök a Magányos hegyhez mennek, hogy kiverjék onnan Szmaugot, így úgy döntöttünk segítünk megvédeni az öregfiúnak a hegyét. Legalább lesz egy kis testedzésünk. Miután a kis csapat átkelt a Ködhegységen furcsa dolgot veszek észre a félszerzetnél, amit azonnal meg is osztok a többiekkel.

- Hé, fiúk! Az nem a főnök évfordulós gyűrűje? - Hosszas tanácskozás után meg kellett állapítanunk, hogy az bizony tényleg az évfordulós gyűrű. Így viszont két legyet ütünk egy csapásra, megszerezzük Mairon úr gyűrűjét és segítünk Szmaugnak a hegynél. Bár ez utóbbihoz még össze kell szedni egy kisebb csapatot. Ennyien csak nem támadhatjuk meg őket.

Gael POV

Idegesen sietek végig Dol Guldur palotáján, ezek a gyerekek mindig elvesznek. Vajon, most hova ette őket el a nyavalya? Csak remélem, hogy a nagyapjuk nem jött látogatóba, mert akkor az idők végéig kereshetem őket, akkor sem találom majd meg. Éppen befordulok egy sarkon, mikor három ismeretlen, vagyis majdnem ismeretlen alakkal találom magam szemben. Két férfivel és egy nővel. A nőt felismerem, ő Galadriel úrnő, velünk jött Valinorból Beleriandba.

Az idősebbnek tűnő férfinak olyan kisugárzása van, mint Curumo úrnak, tehát ő egy istar, a ruhájából ítélve a népek erre Szürke Gandalf néven ismerik, de mi Olórinnak hívjuk. A harmadik alak pedig az a tünde férfi, aki a harmadkor elején rá akarta venni az ember királyt, hogy dobja bele Mairon úr gyűrűjét a medencébe, azt hiszem Elrondnak hívják, ő Völgyzugoly ura. Alig, hogy ezek az információk végigszaladnak az agyamon megszólal a nő.

- Gyermekem, sikerült megszöknöd a Boszorkány úr börtönéből? Biztos sokat kínoztak, ne félj, a kínjaidnak vége van. Mi a neved? - Kedvesen mosolyog rám, én pedig engedelmesen biccentek felé.

- Gaelath vagyok, Galadriel úrnő, Finwë házából! Nem tudom mi az a börtön, amiről beszél, én itthon vagyok, már rég kiengedtek a börtönből. A kínzásról pedig annyit, hogy ha azt kínzásnak nevezi, hogy a hercegek és a hercegnők minden évben az orrom alá dörgölik a születésnapomon, hogy fiatalabb vagyok, mint az adajuk (apjuk) és mégis öregebbnek látszom, akkor igen folyamatosan kínoznak. - Hunyom le a szemem.

- Neked játszottak az elméddel testvér. - Szólal meg a tünde is, de én ekkor már mögé nézek és arcom vörös lesz a dühtől, mikor a nyelvnyújtogatós ikreket meglátom.

- Manarion és Angwe Sulimo azonnal gyertek ide! Ne akarjátok, hogy szóljak az atarotoknak (apátoknak)! - Dobbantok egyet, mire a két alak árnnyá válik és a vendégek lábai közt jönnek elém, hogy alakot öltsenek.

- Bocsánat Gael bácsi! - Mondják egyszerre ártatlanul.

- Nem tudnak átverni hercegek, tudom, hogy rosszban sántikáltak! Most melyik ork őrt tették használhatatlanná? - Kérem rajtuk számon, de észre veszem, hogy a szürke ruhás alak felemeli a botját. - Mairon úr! - Kiáltom el magam, mielőtt a bot vége földet érne. Hívásomra megjelenik mellettem az említett maia és a vendégeink azonnal kidőlnek a földre.

- Manarion, Angwe, már megint mit csináltatok? - Teszi csípőre a kezét a nagyúr.

- Beengedtük a bácsikat! Annyira kíváncsiak voltak! - Kezd bele Angwe.

- A néni meg majdnem sírt, hogy nem tud bejönni. - Folytatja testvére. Mairon úr megforgatja a szemét.

- Jól van gyerekek. Megbocsájtok, de atar (apa) ennek nem fog örülni. Most menjetek Gael bácsival tanulni. - A gyerekek bólogatni kezdenek és megfogják a kezem.

- A vendégeinkkel mi lesz Mairon úr? - Kérdezem kíváncsian.

- Náluk vannak a béke gyűrűim. Talán teszünk beléjük valami üzenetet a valáknak, aztán kitöröljük az emlékeiket rólad, meg a gyerekekről és odaadjuk őket Curumonak, majd ő elintézi. Oh, jut eszembe Szmaug nemsokára megérkezik. Most kaptam egy hollót Azogtól, hogy majdnem lelőtték a sárkányunkat Tóvárosnál, úgyhogy jön feltöltődni. Ha kíváncsiak vagytok rá, megnézhetitek tanulás után. - Mosolyog a gyerekekre, akik lelkesedni kezdenek.

- Fiatal urak, azt mondta tanulás után! Úgyhogy, most velem jönnek és szépen befejezik azt a számolási feladatot. - Húzom magam után az izgatott ikreket.

Azog POV

Hát ez a csata nem éppen úgy ment, ahogy terveztük, de legalább Szmaug megmenekült. Igaz Mairon úr gyűrűjét nem tudtuk visszaszerezni és mindenkinek vissza kellett vonulnia, én is majdnem ott hagytam a fogam, az a Tölgypajzsos Thorin kemény ellenfél volt, viszont sikerült viszonylag kevés veszteséggel megúsznunk a harcot. Mikor a fejleményekről beszámoltam a nagyuraknak, meglepetésemre nem voltak rám mérgesek, se a csapatomra. Csak egy kis büntetést kaptunk a magánháborúzásunkért, ami annyiból áll, hogy nekünk kell, majd elmenni északra a hercegnőkért.

Azt azért mindenkinek elmondtam, aki Mairon úr gyűrűjének a kutatásával van megbízva, hogy most egy félszerzetnél van az ékszer, valami Zsákosnál és hogy a Móriai csapatok valami furcsa torz lényről számoltak be, aki szintén keresi ezt a hobbitot, úgyhogy még előtte meg kell találnunk. Minden ork érdeke, hogy megtaláljuk azt az ékszert, végül is csak a mi munkánk is rajta van. Annak az ékszernek Mairon úrnál van a helye, nem valami hobbitnál.