From Morgoth To Sauron

50. Fehér Gandalf

Morion POV

Mondanom sem kell, hogy elég meglepő volt, amikor Mória kapuján egyszerűen besétált egy csapat idegen. Gothmoggal és Thuringgal azonnal meg is néztük, hogy kik jöttek be, az orkoknak pedig meghagytuk, hogy maradjanak az alsóbb tárnákban. Ha nem rossz szándékúak a vendégeink, akkor hagyjuk nekik, hogy átmenjenek Mórián.

- Az Olórin bácsi? - Kérdezem Thuring felé fordulva, jobb kézzel pedig a szürke ruhás alakra mutatva. Testvérem csak biccent egyet, ahogy figyeli a csapatot.

- Ők az a gyűrű szövetsége, amiről beszéltél kedvesem? - Hallom meg Gothmog hangját is, még mindig nem szoktam meg, hogy ezek egy pár. Na, nem mintha zavarna, illenek egymáshoz, de akkor is furcsa, Thuring csak a nővérem.

- Ők azok! A bámulós a Bakacsinból jött, a király fia valami Legolas, na nem mintha engem annyira érdekelne ezeknek a neve, de emlékszem, hogy Azog említette, mikor a Magányos hegynél harcoltak a legutóbb. - Gondolkodik el testvérem. - A szakállas pöttöm a tizenhárom szakállas egyikének a fia, remélem nem kezd el itt szentimentálisnak lenni. Most mit néztek így rám? Tudjátok, hogy a szakállasok azt hiszik, hogy Mória az övék. - Erre bólogatni kezdek, tényleg azt hiszik a törpök, hogy Mória az övék, mikor ez nem éppen így van, de úgyse hallgatnának meg minket.

- És kik a többiek Thuring? - Terelem vissza a gondolatait a csapatra.

- Hát ott vannak még a hobbitok. Akinél az a sok konyhafelszerelés van, az ha jól emlékszem Csavardi Samu, mellette az, aki úgy néz ki, mintha lidércet látott volna annál van ada (apu) gyűrűje, ő Zsákos Frodo. A másik kettőt meg sose tudom melyik melyik, csak ha éppen beszélnek. A szelesebb a Tuk Peregring, de ezek Pippinnek hívják, a másik meg Borbak Trufinándok, de én eddig csak Trufának hallottam, hogy hívják. Aztán pedig ott van a két ember. Az, amelyik ott a bámulós mellett megy az Aragorn. - Pislogva fordulok a testvérem felé, mire kuncogni kezd.

- Tudod annak a bámulósnak az utódja, aki bele akarta dobni ada (apu) gyűrűjét a fürdőbe. - Erre elkuncogom magamat. - Az akinél meg a kürt van, az Gondor helytartójának a fia, Boromir és... - Ezt az ést a kelleténél jobban megnyomta. - Moriel odáig van érte. - Kuncogja, amivel eléri, hogy ne csak én, hanem Gothmog is tátott szájjal nézzünk rá.

- Moriel kisasszonynak tetszik az az ember? - Pislog a balrog, majd a csapat felé fordul, hogy jobban szemügyre vegye a férfit.

- Tudtam, hogy valami nincs rendben a húgommal, de hogy ennyire nincs. Azt ugye tudja, hogy a te rokonaid sokkal rövidebb ideig élnek, mint akár a bámulósok, rólunk nem is beszélve. Könyörgöm az egy ember, mi pedig ainuk vagyunk, vagyis te vámpír, de mi azok vagyunk. Ha ezt atar (apa) és ada (apu) megtudja rendes fejmosást fog kapni. - Rázom meg a fejem sajnálkozóan.

- Tudom, de olyan aranyos, mikor róla beszél és hiába nem akarom bevallani, de a fiú is kedveli Morielt, akkor is ha Narmir néven ismeri. Legalábbis abból kiindulva, amit én láttam, mindig figyelte a húgit és kedveskedett neki. - Magyarázza Thuring.

- Jobb lesz, ha odafigyelek erre az emberre. Gothmog szerinted tudod tartani itt a frontot egyedül is? - Fordulok a balroghoz.

- Természetesen, de miért is kellene? - Vakarja meg a fejét.

- Követni fogom őket. Thuring, te pedig haza mész és elmondod ezt ataréknak (apáéknak) is, tudniuk kell. - Nézek komolyan a nálam valamivel alacsonyabb vámpír lányra, aki biccent. - Helyes. Ezek nem néznek ki veszélyesnek és ada (apu) azt mondta, hogy hagyjuk őket elmenni Mordorba, úgyhogy nyugodtan elmehetnek. Gothmog szólj az orkoknak, hogy maradjanak az alsóbb tárnákban.

- Igenis úrfi! - Húzza ki magát, majd távozik. Mi pedig testvéremmel figyeljük, ahogy a csapat áthalad a területünkön.

Figyelmünket természetesen a csapatot az árnyakból követő lény sem kerüli el, de mivel ránk nincs veszéllyel, így hagyjuk, hogy azt tegye, amit akar. Már éppen azt hittem, hogy minden probléma nélkül megússzuk és a vendégeink észre se veszik, hogy nincsenek egyedül Móriában, de persze nem mi lennénk, ha ez így történt volna.

Az orokat természetesen nem lehetett megállítani meg akarták nézni a vendégeket, azok meg menekülni kezdtek, így lehet, hogy Olórin bácsi ledöntötte az egyik hidunkat és a mélybe zuhant Gothmoggal egyetemben, a csapat többi tagja pedig kimenekült a hegységből.

- Nem mész utánuk? - Néz rám komolyan Thuring.

- Valószínűleg Lórienbe fognak menni, úgyhogy felesleges. Ott van Moriel, megnézem mi történt Gothmoggal, azután utánuk megyek. - Legyintek egyet. - Te viszont menj! Mondd meg adanak (apunak) és atarnak (apának), hogy csókoltatom őket és majd Curumo bácsi csapataival haza megyek meglátogatni őket. - Testvérem csak biccent egyet szavaimra, majd megölel. - Vigyázz magadra Thurg. - Vigyorgok rá.

- Te is Mormor! - Vigyorodik el ő is, majd alakot vált és távozik, én pedig lemegyek az alsóbb tárnákba, ahol megtalálom Gothmogot és legnagyobb meglepetésemre nem csak az ájult Olórin bácsi van vele.

- Szia Curumo bácsi, régen találkoztunk!

- Szia Morion! - Biccent felém a férfi, mikor melléjük lépek, hogy most már hárman nézzük az ájult maiát.

- Most mit csináljunk vele? - Kérdezi a balrog.

- Fogalmam sincs, de itt nem hagyhatjuk. Szívrohamot kap, ha felkel és Mairon meg fog ölni. - Rázza meg a fejét Curumo bácsi. - Morion, neked van valami ötleted? - Én csak fintorgok, fogalmam sincs mit csináljunk.

- Én tudom! Én tudom! - Hallok meg két egyforma hangot, mire mind a hárman a hangok felé fordulunk.

- Manarion, Angwe! Ti meg, hogy kerültök ide és hol hagytátok a mi imádott nagyapánk? - Nézek rájuk komolyan, mire szélesen vigyorogni kezdenek és a hátuk mögé mutatnak.

- Milyen ötletetek van? - Kotyog bele a beszélgetésbe Curumo bácsi.

- Vigyük fel a Cadarasra. - Kezd bele Manarion.

- És mondjuk neki, - Folytatja Angwe.

- Hogy ő a kiválasztott. - Mondják most egyszerre, én pedig megforgatom a szemem.

- Mondtam már, hogy utálom, mikor ezt csináljátok? - Kérdezem tőlük.

- Mondtad. - Válaszolja Angwe.

- De mindig olyan... - Kezdi el Manarion.

- Vicces fejed van, - Folyatja a másik.

- Hogy nem bírjuk megállni. - Fejezi be a legfiatalabb testvérem. Majd mind a ketten nevetni kezdenek.

- Szóval, jó a terv? - Kérdezik egyszerre.

- Jónak jó, de hogy oldjuk meg? - Nézek végig a csapatunkon.

- Én felvihetem, nem olyan nehéz. - Ajánlja fel Gothmog.

- Én tudok neki adni egy új öltözet fehér ruhát, csak hogy hatásos legyen a dolog, mondhatjuk azt, hogy ő lesz a nagy tanács új feje. - Gondolkodik el Curumo bácsi.

- Én pedig adom hozzá a hangot, ha még félálomban közöljük vele, hogy ő a kiválasztott, azt fogja hinni, hogy látomás. - Mondja nagyapa is.

- Jól van, legyen. Akkor ezt rátok bízom öcsik, én megyek a többi jómadár után. Aztán, majd meglátogatlak Vasudvardban Curumo bácsi. Sziasztok! - Intek a csapatnak, majd elindulok a hátsó kijárat felé. Valamiért nem akarok ott lenni, mikor az öcsémék megoldják ezt az Olórin bácsis ügyet. Biztos vagyok benne, hogy a Cadaras tetejéről senki se fog szárazon lejönni, amennyi hó ott van, az ikrek nem fogják bírni megállni, hogy ne hógolyózzanak egyet.