From Morgoth To Sauron

8. Velem vagy ellenem?

"~ Valaki mentsen meg! Bárki! Segítség! Én egyvalakit akarok, hogy így fogjon! MELKOOOR! ~" Éppen nagyban beszélgetek a drága öcsémmel, mikor meghallom a kétségbeesett hangot. Tudom kihez tartozik, csak egyvalakihez tartozhat. A szívem azonnal hevesen kezd dobogni.

- Melkor? Melkor? Baj van? - Hallom, amint öcsém kérdez, tudom is miért teszi, a mondat közepén álltam meg.

- Igen! - Mondok ennyit, mielőtt elnyelnének az árnyak. Meg kell mentenem, muszáj!

Ő az én fényem nem fogom egyedül hagyni. Azonnal tudom hova menjek, hogy hol van, ott ahol mindig a kertben, de nincs egyedül Aulë vele van, nem látom mit csinál, mert háttal áll, de Mairon lángolni kezd és könnyes szemekkel fut el a meglepett vala mellett. Én kitárom a karjaim, engem nem bántanak a lángok, a fiú pedig egyenesen az ölelésembe rohan. Szorosan húzom magamhoz, mire a lángjai eltűnnek, érzem, ahogy rámarkol a ruhámra, majd arcát a mellkasomba fúrja.

- Melkor! - Suttogja, mire megsimogatom a haját.

- Itt vagyok! - Válaszolok neki, amivel csak azt érem el, hogy közelebb bújjon hozzám.

"Mi történt?" Kérdezem, de választ nem kapok csak emlékeket. A dühöm azonnal felgyülemlik, ahogy megkeresem a kovácsot a tekintetemmel, aki haraggal vegyes döbbenettel néz rám.

"~ Azt már nem, az én Maironom nem lesz annak a szörnyetegnek a szeretője! Ő az enyém, az enyém lesz, az én maiám! ~" Hallom meg testvérem gondolatait, mire kicsit elhúzom magamtól a fiút.

- Ne mozdulj! - Suttogom, ő pedig csak biccent. Azonnal felveszem az árnyalakom és következőnek már úgy veszem fel a vala alakom, hogy Aulë torkát nyomom a kemény fatörzsnek. - Ne merj, ilyeneket gondolni róla! Látom minden mocskos gondolatod, de ezt nem fogom hagyni! - Sziszegem felé, a haragom teljesen eluralkodott felettem.

"~ Megérdemli! Hozzám ért! ~" Hallom meg Mairon hangosabb gondolatait, amivel csak azt éri el, hogy jobban szorítsam a vala nyakát.

- Testvér! Elég! Engedd el! - Azonnal felismerem a hangot, az öcsém, de nem foglalkozom vele. Aulë ezt nem fogja megúszni, olyanhoz nyúlt, ami az enyém. - Melkor! Engedd el! Melkor! Hát legyen, akkor fogjátok le. - Ekkor hirtelen két vékony, de erős kart érzek meg a derekam körül, ami eléri, hogy abban a pillanatban megfeledkezzek a fojtogatott valáról.

- Kérlek, ne bántsátok! Nem tett semmi rosszat! Csak, engem védett! - Szipogja, a szívem majd meghasad, azonnal megfordulok és rendesen megölelem a fiút, nem is foglalkozva azzal, hogy figyelnek.

- Szóval ezért mentél el, bátyám! De hogy hallottad a hangját? - Kérdezi öcsém, mire megforgatom a szemem.

- Tudod, hogy mindünk közül én vagyok a legérzékenyebb a gondolatokra. Főleg az ő gondolataira. - Simogatom meg Mairon haját, aki még mindig szorosan ölel, mintha attól félne, hogy ha elenged nem lát többé.

- Értem! Most pedig őszintén mondd meg, miért támadtad meg Aulët? - Teszi fel a kérdést, mire elfordítom a tekintetem.

- Ha lehetne ezt csak gondolatban mondanám el! Nem akarom, hogy a fiú hallja. - Nézek kérlelőn testvéremre, aki biccent egyet.

"Akaratlanul is belenéztem Aulë elméjébe és olyan dolgokat akart csinálni a fiúval, amit ő nem akart. Nem hagyhattam, hogy bántsa őt. Mairon, ennél sokkal többet érdemel." Pillantok le a karjaimban tartott maiára, majd vissza öcsémre, aki meglepetten pislog rám.

"~ Melkor, mit érzel a fiú iránt? ~" A kérdése meglep, még nem gondolkodtam el ezen, azt tudom, hogy magaménak akarom és azt akarom, hogy mindig mellettem legyen, de arra még nem gondoltam mi ez az érzés. Most pedig nagyot dobban a szívem, mikor felfogom.

"Azt hiszem... Szeretem!" Adom meg a választ öcsémnek, aki meglepetten bár, de biccent.

- Aulë, most téged akarlak hallani! Őszintén, nem érdekel, hogy milyen hatással van ez rád! - Néz komolyan a kovácsra Manwë, a másik vala, fülig pirul és gondolom gondolatban harcolja le vele az esetet. A valák vezére biccent egyet, majd Maironra néz, aki kíváncsian pislog rá.

- Mairon, ha szíved szerint választhatnál, hogy kivel szeretnél lenni, melyiküket választanád? - Öcsém nagyon meglep ezzel a kérdéssel, de a fényem a sajátjával még jobban.

"~ Ha Aulët választanám, akkor is tanítanál tovább? ~" Szinte érzem, ahogy összetörik a szívem, de nem tudok neki nemet mondani, lehunyom a szemem, nem akarom látni a reakcióját.

"Neked bármit!" Ismétlem meg az ő ma reggeli szavait, lassan leengedve a karjaimat. Mairon kihúzza magát, nem is kell látnom, az energiáiból tudom mit csinál.

- Manwë úr, őszinte leszek magával, én... - Mély levegőt vesz. - Én Melkor úrral szeretnék lenni. - Erre azonnal felpattannak a szemhéjaim és egy mosolygós narancssárga szempárral találom magam szemben.

- Akkor legyen így! Aulë, gyere velem. Ezt meg kell beszélnünk. - Azzal a testvérem és csapata elindul, én viszont csak Mairont tudom nézni.

Mairon POV

Figyeltem az eseményeket végig, csendben, ahogy azt egy maiának illik. Láttam, ahogy Melkor íriszei az obszidián színből vörösbe váltanak, mikor haragszik és azt, ahogy visszatér az eredeti szemszíne. Tudtam, hogy meg kell őt védenem, ő is ezt tette. Némán figyelem, ahogy megbeszélik a dolgot Manwë úrral, majd ő felteszi nekem azt a kérdést, amitől hevesen dobogni kezd a szívem.

"Ha Aulët választanám, akkor is tanítanál tovább?" Kérdezem az engem ölelő valától, azért tőle, mert tudom, ha a másikukat kérdezném az lenne a válasz, hogy nem. Nekem viszont tudnom kell, mennyire vagyok fontos Melkornak. Figyelem az arcát, látom a szemében, hogy összetörtem benne valamit, majd lehunyja a szemeit, levegőt se veszek, annyira izgulok a válasza miatt.

"~ Neked bármit! ~" Ismétli meg az én ma reggeli szavaimat, lassan leengedve a karjait, így elvéve tőlem a melegségét. Én mégsem mutatom ki szomorúságom, inkább kihúzom magam, mielőtt válaszolnék.

- Manwë úr, őszinte leszek magával, én... - Mély levegőt veszek, mielőtt kimondanám a hatalmas igazságot. - Én Melkor úrral szeretnék lenni. - Alig, hogy ezt kimondom Melkor szemhéjai azonnal felpattannak és meglepetten pislog, én pedig csak mosolygok rá.

- Akkor legyen így! Aulë, gyere velem. Ezt meg kell beszélnünk. - Még hallom, amit Manwë úr mond, de nem figyelek rájuk, amikor elmennek.

Csak Melkort nézem, végül remegve bár, de cselekszem. Két kezem közé fogom arcát és lassan magam felé húzom, addig amíg ajkaink össze nem érnek, az én valám azonnal mozdul és átöleli a derekamat, jobban magához húzva engem. Én pedig végre beletúrhatok azokba az éj fekete tincsekbe. Érzem, ahogy gyengéden ráharap az alsó ajkamra, amivel eléri, hogy halkan felnyögjek. Neki se kell több nyelvével azonnal behatol a számba. Szinte szédülök a gyönyörtől, ahogy a furcsa mód villás nyelve felfedezi a számat, mégis ezt a furcsaságot is csak szeretem benne, minden pillanattal egyre jobban.

- Mi volt ez az előbb, itt az öcséddel? - Kérdezem végül, mikor kicsit eltávolodunk egymástól.

- Csak az, hogy az én drága öcsém életünkben először az oldalamra állt valamiben. - Mosolyog rám, a homlokát az enyémnek nyomva, némán nézve a szemeimbe, amit én mosolyogva viszonozok.