From Morgoth To Sauron

36. A mesélő

A mai napom nagy részét a börtönünkben töltöttem egy bizonyos fogoly megtörésével, akiről tudom, hogy kedvesem nagyon nem kedveli azért, amit az orkjainkkal tett. Bár már annyi ideje van itt, hogy szerintem rég elfelejtette a haragját az irányába. Azonban ez a bámulós olyan makacs, hogy még az ajánlatainkat se fogadja el. Pedig mondtam már neki nem is egyszer, hogy ha abbahagyja a harcot ellenünk elengedem, de nem ez a vöröske annyira ostoba, hogy nem él a lehetőségeivel. Úgyhogy ma is kapott egy kis kínzást miatta.

- Még mindig nem élsz az ajánlatommal? - Nézek a szemébe.

- Soha Bauglir! Te korcs, valák szégyene! - Morog rám, majd leköp.

"~ Megjöttem melmë nin (szerelmem)! A gyerekek Erunál, de Gothmog beszélni akar veled! ~" Hallom meg kedvesem hangját és megérzem a jelenlétét a hátam mögött, de nem mozdulok.

- Uram, a fővezérek hívják! - Szólal meg fennhangon, mire biccentek és felé fordulok. Most is olyan komoly, mint mindig, de nem rovom ezt fel neki. Ez az álcája a bámulósok előtt, Morgoth rideg varázslója.

- Köszönöm, megyek is. Rád bízom a rabokat. - Biccentek egyet ellépve mellette, ő lehajtja a fejét mielőtt válaszol.

- Ahogy parancsolja, királyom!

"Le meleth nin! (Szeretlek!)" Suttogom felé gondolatban és már kapom is édes válaszát, mikor kilépek az ajtón.

"~ Le meleth nin atar! (Szeretlek, apa!) Na, siess Gothmog idegbajt fog kapni, ezeket meg bízd rám! ~" Hallom még hangját, mikor becsuknám az ajtót, hogy elinduljak a megbeszélésre.

- Királyom? - Erre azonnal felé fordulok, arca csak centikre van az enyémtől.

- Igen, hadvezérem? - Suttogom, de a csillogó szemeitől elvesztem a józan eszem.

- Le meleth nin! (Szeretlek!) - Kezd el ragyogni a komor arc és megérzem az ajkait az enyémeken. Érzelmes, de rövid csókot váltunk.

- Én is téged! Most már megyek! - Simogatom meg arcát, majd kilépek a teremből, hogy végre elinduljak.

Gaeleath POV

Amikor a hadvezér belépett a börtönbe a legtöbbekben megállt a levegő. A régi rabok közül már csak ketten hárman vagyunk, akik tudjuk milyen volt az az idő, amikor még mosolygott. Amikor még nem voltunk ennyire rabok. Fáj a szívem, hogy többé nem láthatom a maia vagy a vala őszinte mosolyát és akármennyire is hangzik árulásnak mérges vagyok a karjainál felakasztott vezérünkre, hiszen miatta vagyunk itt. Nagyon meglep Mairon úr viselkedése azóta nem láttam ilyennek, hogy megváltozott a helyzetünk, de azok a csillogó szemek amikkel Melkor úrra nézett azok ugyanazok voltak, mint régen.

- Meg kellene tanulnod az illemet Maedhoros barátom! - Hallatszik a gúnyos hang a maia úr szájából. - Féltékeny vagy, mi?

- Rád soha, Morgoth kutyája! - Köpi a szavakat a tünde herceg a maia felé, mire kicsit megrázom a fejem. Még mindig nem fogta fel, hogy magának árt. Ezek az úgy nevezett gonosz ellenségek az én meglátásom szerint nem gonoszok és kicsit sem kegyetlenek, ha nem adunk rá okot nekik.

- Nem kell hazudnod! - Lép a hadvezér a herceg elé és ad neki egy pofont. - Ez az illetlen beszédért! - Vigyorog rá gonoszul. - Mondd csak ki az a Fingon, akire mindig gondolsz? - Erre felkapom a fejem, a herceg gyilkos szemekkel néz az előtte álló férfira. - Ne nézz így! Csak kíváncsi vagyok, kivel akarsz te olyan kapcsolatban lenni, mint én a királyommal. Szóval ki az a Fingon?

- Sose mondom el, te alávaló... - Kezd bele, de Mairon felénk fordul.

- Ki az a Fingon? - A legtöbb rab megremeg a pillantásától.