From Morgoth To Sauron

53. Curumo!!!

Pippin POV

Nagyokat kacagva megyünk az erdőben az orkokkal. A fene gondolta volna, hogy ezekkel így el lehet szórakozni. Komolyan jobb társaságok, mint pár hobbit otthon a Megyében. Már éppen elérnénk az erdő határát, mikor furcsa morgást hallunk.

- Hát ti meg... - Kezd bele egy mély hang jóval a fejünk felett szörnyű lassúsággal, az orkok egyszerre sóhajtanak fel.

- Ent! - Forgatja meg a szemét Draskal, mikor kérdőn nézünk rájuk. - Csak átutazóban vagyunk fapásztor! - Legyint az ork és már menne is tovább, de az ent, akit én és Trufa egészen eddig tátott szájjal bámultunk megint megszólal.

- Honnan tudod mi vagyok, ork? - Az említett kuncogni kezd. - Azok a gyerekeitek? - Mutat hatalmas ág kezével ránk, mire Draskal és az orkok hangosan felkacagnak.

- Legalább minket ismer! - Fogja a hasát a nevetéstől az ork vezér.

- Hobbitok vagyunk! - Mondom morcosan, de mielőtt én vagy Trufa magyarázni kezdenénk befogják a szánkat.

- Eszedbe se jusson elmagyarázni, akkor sose enged el minket! Fogalmad sincs ezek milyen sokáig tudnak beszélgetni! Kész idegbaj! Van hogy egy teljes napig ott kell ülni és hallgatni őket! - Nyavalyog Draskal.

- Szerintem, ha a lidércek már alapból nem lennének halottak, akkor minden egyes olyan alkalommal halálra unnák magukat. Csak tudnám azok a nők honnan szednek akkora etető tököket! - Gondolkodik el egy másik ork.

- Ti tudjátok hol vannak az ent-asszonyok? - Hallatszik a fapásztor hangja, mire Draskal arca grimaszba torzul, már amennyire egy ork arc erre képes.

- Ja! Ők a kissárkányok, meg a váltott farkasok bébiszitterei. Jól el vannak nálunk. Elméletileg mikor először álltak át a főnökékhez, valami olyanról beszéltek, hogy unták a férfiak nyavalygását. - Vonja meg a vállát Draskal, de mikor a mellettünk álló ent morcosan motyogni kezd az anyanyelvén, mire az ork vezér közli, hogy ha életben akarunk maradni, akkor jobb, ha menekülünk.

Mairon POV

- Megint ideges vagy titta nár nin (kis lángom)! - Hallom meg hátam mögött kedvesem hangját, de csak fújok egyet és rá se nézek. Valahogy én sokkal rosszabbul viselem, hogy a mi édes kislányunk felnőtt és egy férfi lődörög körülötte. Thuringnál más volt a helyzet, ott láttam, hogy Gothmog odáig van érte már jóval azelőtt, hogy elkezdtek volna kézen fogva járkálni a várban, de Morieléknél ez olyan gyorsnak tűnik. Annyira elmélyedek a gondolataimban, hogy csak akkor térek észhez, mikor Melkor felkap a földről az ölébe.

- Mit csinálsz melmë nin (szerelmem)? - Kérdezem meglepetten, ahogy a nyakába kapaszkodok.

- Annyira ideges vagy, hogy észre se veszel engem! Úgyhogy kénytelen vagyok drasztikus eszközökhöz nyúlni, hogy lenyugtassalak és eltereljem a figyelmed. Hiszen azt minden követőnk tudja, hogy a hétnek ezen a napján nem zavarhatnak! - Lehel egy csókot a homlokomra, mire elmosolyodok és a nyakába temetem a fejem.

- Mondtam már, hogy imádom mikor ilyen vagy? - Kérdezem lehunyt szemekkel, érzem, ahogy emelkedik és sűlyed a mellkasa és a vállai, nevet, amivel eléri, hogy mosoly szaladjon az arcomra.

- Mondtad, de én is mondtam, hogy ezt sose fogom megváltoztatni. Mit szólsz egy fürdőhöz? - Elégedetten hümmögök az ajánlatra és hamarosan megérzem, ahogy a ruha leolvad rólam és körbevesz minket a kellemes láva.

Melkor magához ölel és lassan simogatni kezd, szinte érzem, ahogy ellazulnak az izmaim, az ujjai alatt. Hosszú percek múlva szembe fordulok vele, amivel kicsit meglepem, de azonnal reagál és szélesen mosolyogva húz magához egy csókra. Az érzelmek gyorsan magukkal ragadnak minket, régen volt már, hogy így le tudtam engedni és hát mondjuk úgy, hogy Mordor tőlem hangos, de engem ez kicsit sem érdekel.