From Morgoth To Sauron

80. Forgószél effektus

Aulë POV

Pont olyan mint ő, ez a fiú pont olyan, mint amilyen Mairon volt. Az arca, a tekintete, a mozdulatai, a haja, az alakja, a beszédstílusa minden, kivéve a szemét. Oh, mit meg nem adnék, hogy azok helyett a kék szemek helyett Mairon narancssárga szemei néznének rám. De hát nem lehet minden tökéletes. Ennél már csak úgy kerülhetnék közelebb az én Maironomhoz, ha ő vagy a fia állna előttem, de az nem lehet. A fiú meghalt a háborúban, Maironról pedig azóta nem hallottunk, hogy megszökött.

Az Omilus család érkezése minden szempontból felvidított. Kaptam két nagyon ügyes dolgozót, akik közül az egyik ismerte az én Maironom a másik pedig majdnem kiköpött mása neki. Az alatt az idő alatt, ami óta itt vannak alig bírom levenni a szemem Noimorról. Így végül ma úgy döntök, hogy megpróbálkozok közelebb kerülni hozzá.

Morion POV

Nyugodtan ültem a szobámban éppen várva Faramirra, hogy együtt menjünk haza, mikor kinyílik az ajtóm. Boldogan ugrom fel, hogy lássam a páromat, de az ismerős álca helyett egy olyan arcot látok, amit nagyon nem akartam. Aulë bácsi áll előttem és csak mosolyog rám, mintha tudnom kellene, hogy mit keres itt.

- Jó estét Noimor! - Szólal meg, én pedig csupán ösztönből hátrálni kezdek az ágyam felé, hogy minél távolabb kerüljek a valától.

- J-jó esetét Aulë úr! Mi járatban erre? - Kérdezem talán egy kicsivel több aggodalommal és bizonytalansággal, mint amire szükség lenne, de nem tehetek róla, hogy valahonnan mélyről feltört belőlem a menekülési ösztön, ami meg kell hagyni nem nagyon szokott előtörni, még a csatamezőn se, most meg itt vagyok egy valával és halálra vagyok rémülve.

- Oh, semmi különös, csak gondoltam beszélgethetnénk egy kicsit! - Mosolyog rám, de az a mosoly nem csak egy beszélgetésre hívja azt akinek címzik.

- Nagyon sajnálom Aulë úr, de éppen várok valakit! - Próbálom magam kimenteni közben pedig imádkozom, hogy Faramir vagy ada (apu) megjelenjen és megmentsen.

Azonban senki sem jön, én pedig lassan az ágy mellett egészen a falig hátrálok. Ez a vala benn van a magán szférámban és milliméterek választanak el attól, hogy ne törjön elő belőlem atar (apa) heves vére és fojtsam meg itt helyben. Már éppen engednék a késztetésnek, hogy megfosszam a kovácsot a levegőjétől, azáltal, hogy kitekerem a nyakát, mikor hirtelen hozzányom a falhoz.

Mély levegőt veszek és próbálok annyira a falra simulni, amennyire lehet, hogy véletlen se érjen hozzám a férfi. Azonban nem nagyon járok sikerrel, főleg hogy sikerült teljesen leblokkolnom, ahogy elkezdett az ajkaim felé hajolni. Nem tetszik ez a helyzet. Nincs megszokva, hogy dominálnak, általában én vagyok a kezdeményező fél, de vele akkor se kezdeményeznék semmit. Fogalmam sincs mit tegyek, hogy hogyan meneküljek meg úgy, hogy ne tudja meg ki vagyok. Pillanatok választanak el a pánikba eséstől, mikor csoda történik.

- Azonnal engedje el! - Hallom meg Faramir édes hangját, amivel most megmentette az életemet, hiszen elérte, hogy a vala ledermedjen. Hálás tekintetem találkozik Faramir haragtól csillogó szemeivel, de tudom, hogy a harag nem felém, hanem az előttem dermedten álló férfinak szól.

- Te meg hogy kerülsz ide? - Förmed rá a vala, amitől megremegek, de egy centit se mozdul, párom azonban egyszerűen odalép a valához és a ruhájánál fogva rántja le rólam.

- Hozzá jöttem! - Áll be elém, aminek most akármennyire is szégyellem nagyon hálás vagyok.

- Hogy kerül Orome embere az én területemre? - Mordul rá a vala, ő pedig kihúzza magát, meg se remegve a nála négy fejjel magasabb vala előtt.

- Maga pedig mit keres egy embere magán szférájában? - Faramir elmés visszavágásának hallatán nem bírom megállni, hogy ne nevessek fel legalább magamban és ezt osszam meg szerelmemmel.

- Semmi közöd hozzá kölök! - Emeli fel a kezét Aulë, mire a párom megfogja a kezem.

- Dehogy nincsen, végül is ő az én párom. Igaz drágám? - Pislog fel rám azzal az ártatlan tekintetével, amit annyira imádok, ezzel pedig eléri, hogy elmosolyodjak és szorosan magamhoz öleljem.

- Igaz. - Biccentek egyet, majd felpillantok a valára, akinek már vörös a feje a méregtől.

- Nem! Ez nem lehet! Ő az enyé... - Nem tudja befejezni a mondatot, mert szerelmem hihetetlen és embertől igen csak dicséretes gyorsasággal veri orrba. Én pedig elkönyvelem magamban, hogy volt értelme, hogy ennyit erőltettem, hogy gyakoroljuk a kézitusát.

- Ne érjen hozzá! Soha! - Mondja Faramir lángoló szemekkel, majd kitessékeli a kovácsot és rávágja az ajtót. Ekkor már nem bírom visszafogni magam és azonnal hozzányomom szerelmem az ajtóhoz.

- Megmentettél alaco nin (vad szelem)! Ezért jutalmat érdemelsz. - Suttogom a füle mellett, mire ő csak elmosolyodik.

- Le meleth nin! (Szeretlek!) - Válaszolja halkan nyögve, amivel eléri, hogy édes bizsergés járjon át. Annyira vonzó, mikor quenyaul beszél. Azonnal magam felé is fordítom, hogy elfelejtsem az előbbi kellemetlen perceket és hogy végre megjutalmazzam őt, heves csókra hívom, majd kicsit többre is.

Aulë POV

Nem tudok mást tenni csak állni az ajtóban. Mintha a történelem megismételte volna önmagát. Most volt esélyem, hogy megszerezzem magamnak a fiút, erre kiderül, hogy van valakije. Ráadásul az a valaki egy vadász és elméletileg a családtagja! Kezeim ökölbe szorulnak, megint úgy van mint akkor. Morgoth elvette tőlem Mairont, most meg ez a kis Orome talpnyalója veszi el tőlem Noimort.

Nem! Ezt már nem fogom hagyni! Összeszedem magam és ráteszem a kezem a kilincsre, hogy betörjek a szobába, de tágra nyílnak a szemeim és csak pislogni tudok az ajtóra, mikor azon túlról tisztán meghallom Noimor édes hangját ahogy valériaiul beszél.

- A tiéd csak a tiéd! Mindig és örökre! Nem fog elvenni tőled! Hisz megígérte! Nagyapa megígérte! Te vagy az én ajándékom! Te, én vad szelem! - Értem a szavakat, de nem értem a jelentésük.

Miért jelentene bármit, hogy a nagyapja megígért neki valamit? Miért pont ajándéknak hívja azt az Orome kölyköt? Végül mély levegőt veszek és lehunyom a szemem. Ha az egyik nem jött össze, majd sikerül a másik! Megcsillannak a szemeim, ahogy kihúzom magam és már nem is törődve a szobából kiszűrődő hangokkal elindulok a kohók felé, hogy megkeressem Amorint, hátha őt meg tudom fűzni.

Ő az utolsó reményem, az utolsó kapocs köztem és Mairon között. Az utolsó esélyem, hogy Maironnal legyek. Én pedig ki fogom ezt használni! Ha kell erőszakkal fogom megszerezni őt! Egyszer már elszalasztottam egy alkalmat, most nem fogok, ha a fiatalabb nem hajlik, fog az idősebb, aki már korokat élt meg!