From Morgoth To Sauron

44. Egy korszakadik évforduló

Miután meghallgattam a családom történetét kifejezetten mérges voltam, bár sikerült magam lenyugtatni, az a lényeg, hogy épségben visszaértek hozzám és egyiküknek sincs baja. Már éppen eltennénk magunk holnapra, mikor megjelenik az a vendég, akiről Mairon beszélt. Egy koronás árnyalak, aki úgy hajlong kedvesem előtt, mintha maga Eru állna az orra előtt.

- Mi vagy te? - Kérdezi kedvesem a lényt.

- Lidérc, uram! - Válaszol földöntúli hangon, Mairon idegesen rám néz, de én se tudom hogy készülhetett ez az izé, ennyire vágynának az emberek a hatalomra, hogy még halálukban sem akarnak róla lemondani?

- Miért vagy itt? Mi történt a szigettel? - Tudakolja szerelmem a lidérctől, aki szinte boldogan válaszol neki.

- Az uramat követtem, hogy szolgáljam. Eltűnt a föld színéről. Jöttek a maiák, aztán egy magas szakállas vala a tengerből és... - Itt elakad, mintha nem tudná mi volt ezután. - Víz. - Mondja végül. - Rengeteg víz. - Néz fel ránk, ekkor akad meg rajtam a szeme és szinte látom, ahogy a vonalai remegni kezdenek. - Egy vala. - Suttogja.

- A férjem, nem kell tőle félned. Azt hiszem nincs mit tenni, itt maradsz. Keress magadnak valami helyet, ami tetszik... - Kedvesem elgondolkodik. - Minas Morgul az jó hely lesz neked. Menj. - Alig, hogy ezt kimondta a lény elpárolgott.

- Hát ezt megoldottad! - Kuncogom, majd magamhoz ölelem kedvesemet. - Gyere feküdjünk le, hosszú napod volt és kimerültél, érzem. - Kapom fel az ölembe és beviszem a szobánkba, hogy le tudjunk feküdni.

Mairon POV

Ma van az egy korszakadik évfordulónk Melkorral és úgy döntöttem, hogy igazán különlegessé, akarom tenni. Ennek érdekében, ma egész nap elkerültem és a vulkán körül sündörögtem. A gyerekek ma meglepő módon nem akartak velem tartani, így magam készítettem elő mindent. Tudom, hogy Melkor mennyire szereti a lávafürdőt és hogy mennyire meg fog hatódni, ha minden rendben készen lesz.

Már mosolygok magamban, mikor erre gondolok. Hosszú ideig tartott, mire rendben raktam mindent, de megérte. Amikor készen lettem, boldogan ültem le a vulkán tetejének a széléhez és kezdtem el a lassan lemenő eget bámulni. Egészen addig ezt is csináltam, amíg meg nem látok egy denevért, aki egyenesen felém siet, valamit fogva a lábai között.

- Thuring? - Kérdezem, mikor megérkezik. Átveszem a levelet, mire a lány visszaváltozik és rám mosolyog.

- Morion és Moriel üzeni, hogy mindenki rád vár ada (apu)! Mindjárt vacsora van, de atar (apa) ragaszkodott hozzá, hogy ezt olvasd el, mielőtt jössz. - Biccentek egyet, mire a lány ad egy puszit az arcomra. - Siess haza ada (apu)! - Mondja még mielőtt denevérré válna és elrepülne, én pedig megnézem a kis levelet. Csak egy "M" betű van rajta, ami biztos "Melkor"-t jelent, így azonnal ki is nyitom.

Az én kedves Maironomnak,

El tudod hinni, hogy már egy korszak óta egy pár vagyunk? Nem tűnik olyan soknak, igaz? Végül is a mi életünkben ez is csak egy pillanat. Mégis szeretném, ha tudnád, hogy nekem ez a veled töltött egy korszak sokkal többet jelentett, sokkal lassabban, boldogabban, telt mint az az idő, amit azelőtt leéltem, hogy veled találkoztam. Te világítottad be az életem, te adtál nekem meleget. A legboldogabb pillanataimban mindig ott voltál velem.

Tudom, mondtam már, nem is egyszer, de sose fogom eleget mondani. Te voltál a fényem a börtönben, miattad tartottam ki. Igyekeztem és igyekszem is mindent megadni neked, amit megérdemelsz, de mindig sikerül leköröznöd. Ha más csinálna ilyet, már rég összevesztem volna vele, de rád sose tudnék haragudni, ha te teszed a szívem boldogsággal telik meg. Annyi mindent kell neked megköszönnöm, életem.