From Morgoth To Sauron

10. Csak az enyém

18+

Amint ajkaink összeérnek mind a ketten azonnal mozdulunk. Karjai a nyakamba csúsznak, az enyémek pedig a derekára, majd lejjebb csak, hogy fel tudjam venni a földről és el tudjam vinni az ágyamig, ahol is elfektetem és még mindig csókolva fölé mászom. Vágytól csillogó szemekkel néz fel rám, amikor elengedem az ajkait. Tekintete megbolondít, egyszerűen elvesztem tőle a józan eszem. Nyakát kezdem el csókolgatni és gyengéden megharapni, tetteimmel halk, visszafojtott nyögéseket csalok ki belőle. Ajkaimra mosoly szalad, ahogy a füléhez hajolok.

- Hallani akarom a hangod! - Suttogom a fülébe, óvatosan ráharapva a füle hegyére, amivel egy hangosabb nyögést csalok ki belőle és elérem, hogy jobban magához húzzon. Lassan, még mindig nyakát csókolva nyúlok be a ruhája alá és kezdem el felfedezni a testét, majd csókjaim lejjebb indulnak és ezzel egy időben folyamatosan lekerül róla a ruhája. Hangosan nyög és lehunyt szemekkel fekszik előttem. Éppen megcsókolnám az ajkait, mikor magához ránt és meghallom a hangját közvetlen a fülem mellett.

- Cs... csinálhatom én... én is? - Arcomra széles mosoly szalad.

- Már vártam mikor kezded! - Válaszolok neki, lassan felemelve kicsit, hogy végig tudjak simítani a hátán. Szavaimra azonnal mozdul és kezeivel a ruhám alá nyúl, kellemes bizsergés jár át az érintései hatására, így bár csókokkal bombázom, hagyom, hogy azt tegye, amit akar. Hamarosan már ruha nélkül ölelkezünk és csókolózunk, olyan hévvel, mintha ez az egész természetes lenne, pedig biztos vagyok benne, hogy ilyet nem énekeltünk, de az is lehet, hogy akkor éppen aludtam.

- Máshol járnak a gondolataid. Mi vonja el a figyelmed? - Hallom meg Mairon hangját és érzem meg, ahogy ráharap a fülemre.

- Semmi olyan, ami miatt aggódnod kellene! - Kezdem el egyre mélyebbre haladva csókolgatni a testét. Érzem, ahogy a vállamba kapaszkodik, mikor elég lentre érek, amikor pedig ott is csókkal érintem érzem, hogy melegedni kezdenek az ujjai.

Lassan kényeztetem, közben pedig igyekszem a formás hátsó felével is foglalkozni. Nyögései egyre hangosabbak lesznek, én pedig érzem, hogy már nem bírom sokáig így a helyzetet. Ösztönösen cselekszem és mélyen megcsókolom, mikor testébe hatolok. Körmei belemélyednek a vállamba, furcsa bizsergést keltve bennem, amit csak tovább fokoz a melegség, ami lenn körülvesz, mégsem mozdulok meg, nem akarom, hogy fájjon neki.

Homlokom az övének nyomom, már mind a ketten le vagyunk izzadva, de a tűztől a szemében új erőre kapok, mikor pedig a hajamba túr és megemeli a csípőjét mozogni kezdek benne. Mairon kéjesen felnyög alattam, én pedig követem a példáját. Még életemben nem láttam olyan gyönyörű dolgot, mint ő, amikor lángok borítják el a testét, amikor mozgok benne. Engem csak melenget a tűz, így tudom élvezni az egész helyzetet, igaz a berendezésnek annyira már nem tesz jót, de csak egy gondolatot pazarlok arra, hogy legalább a közvetlen környezetünk tűzálló legyen.

Túl kellemes a helyzet ahhoz, hogy eltereljem róla a gondolataimat. Ha pedig nem lett volna eddig is fűtött a hangulat kettőnk között Mairon elkezdi halkan a nevemet nyögni, amivel teljesen megbolondít, így gyorsabban mozgok benne. Végül két hatalmas nyögés közepette jutunk el a semmi határán túlra. Fáradtan dőlök el mellette és húzom magamhoz, az izzadt és hevesen szuszogó Mairont. Magunkra húzom a takarót és mellkasomra húzom a fejét. Érzem, ahogy kezét is a mellkasomra teszi, ez pedig megmosolyogtat.

18+ vége

"~ Most már biztos a szeretője vagyok! ~" Hallom meg a boldog gondolatát, mire egy puszit nyomok a feje búbjára.

- Bizony, az én gyönyörű szeretőm! - Suttogom, amivel elérem, hogy vörös arccal nézzen fel rám.

- Ne turkálj a fejemben. - Mondja álmorcosan. - Teljesen kifáradtam, biztos ezért... - Ásít egyet. - Ezért nem tudtam elrejteni. - Hunyja le a szemeit, visszatéve fejét a mellkasomra.

- Előlem most már csak azt tudod elrejteni, amire nagyon rákoncentrálsz! Túl közel kerültél hozzám. - Mondom ki az igazat boldogságtól túlcsorduló szívvel. - De most már aludj, mind a ketten fáradtak vagyunk, titta nár nin (kis lángom)! - Suttogom a hajába, lehunyva a szemeim, hallom ahogy elalszik, a légzése lassan egyenletes lesz, én csak ezután tudok mély álomba zuhanni. Olyan pihentető mély álomba, amiben még sosem voltam. Reggel egyszerre kelünk fel, így az első amit meglátok az Mairon gyönyörű narancssárga szeme, ahogy felmosolyog rám.

- Jó reggelt... - Hirtelen fülig pirul, de folytatja mielőtt válaszolhatnék. - Melmë nin (Szerelmem). - Szívem hevesebben kezd dobogni és azonnal letámadom az ajkait egy édes csókkal.

- Jó reggelt, titta nár nin (kis lángom). - Suttogom homlokom az övének nyomva és mélyen a szemébe nézve. Kezét az arcomra rakja és szélesen mosolyog.

- Minden reggel így akarok felkelni. - Suttogja félig lehunyt szemekkel.

- Szívemből szóltál! - Adok egy gyors csókot az ajkaira. - Mennünk kellene reggelizni, le kell jelentkeznem Manwë előtt. - Forgatom meg a szemem, mire a fiú a karjaimban elszomorodik.

- Akkor itt külön válunk. - Hangja hirtelen mérgessé válik. - Hivatalosan még mindig Aulë maiája vagyok.

- Egy jó fenéket! - Szorítom magamhoz ezzel meglepve őt. - Nem engedlek annak az idióta kovácsnak a közelébe, nem nyúl ahhoz, ami az enyém. - Mondom magabiztosan. - Öcsém azt mondta azzal leszel, akivel akarsz, most már hozzám tartozol. Az én oldalamon fogsz megjelenni, mondjon akárki akármit. - Gonoszul elvigyorodok, ahogy eltávolodok tőle egy kicsit. - Mellesleg a szeretőm vagy. Elvárom, hogy büszkén állj mellettem.

- Kovács ruhában? - Néz rám, úgy mintha egy idiótával beszélne, mire kuncogni kezdek.

- Azt hiszem ma tanulással fogunk kezdeni. - Vigyorgok rá. - Megtanulsz magadnak ruhát teremteni. Valahogy így! - Intek a kezemmel, mire megjelenik rajtam a vörös hosszú ruhám, amit azóta hordok, hogy levette a láncaim. - Csak koncentrálj úgy, mint mikor alakot váltasz, csak most ne állatra, hanem egy ruhára. Az igazat megvallva ez egyszerűbb, mint az alakváltás. - Gondolkodom el, amiből Mairon morcos hangja rángat ki.

- Akkor miért is azt tanítottad meg előbb?

- Mert valaki úgy akart repülni, mint Eonwe. - Válaszolok, rákacsintva a fiúra.

- És repülök már úgy, mint ő? - Kérdezi lassan közelebb hajolva az arcomhoz és kezét a mellkasomra téve.

- Ezerszer jobban kis hollóm! - Adok egy gyors csókot ajkaira. - Na, de kezdjünk bele, mert nem várnak örökké. - Érintem meg orrát a mutató ujjammal. A maia felül az ágyon és lehunyja a szemét, ahogy koncentrálni kezd. Én úgy, ahogy akkor mikor az alakváltást tanulta belefúrom magam a tudatába és ha kicsit elkalandozik visszairányítom a helyes útra. Hamarosan meg is jelennek apró lángcsóvák körülötte és megjelenik a vörös ruha is, amin fekete minták díszelegnek és a derekán egy aranyszínű anyag fogja össze. Én is felülök és elégedetten tapsolni kezdek. Mairon mosolyogva nyitja ki a szemét.

- Sikerült. - Mondja boldogan.

- Nagyon ügyes vagy. Ha eleget gyakorlod már koncentrálnod sem kell majd. - Kuncogom, ahogy megint intek egyet, hogy öltözetet váltsak. Most egy feketére, amin vörös minták vannak és derekánál vörös anyag fogja össze. - Akkor indulhatunk, maiám? - Kérdezem felállva az ágyról és felé nyújtva a kezem.

- Igen! - Fogja meg a kezem és hagyja, hogy felhúzzam, hogy elindulhassunk elfogyasztani a reggelinket.