From Morgoth To Sauron

37. Volt börtön, nincs börtön

Gaeleath POV

Napok teltek el azóta az esemény óta és a nolda herceg azóta folyamatosan rajtam edzi a nyelvét, de nem foglalkozom vele, én tudom, hogy igazam van, ennyi pedig bőven elég. Ma is hallom ahogy az orkok beszélgetnek. Arcomra halvány mosoly szalad fel szavaik hallatán.

- Mit mosolyogsz Gaeleath? - Kérdezi az egyik tünde.

- Morion úrfi életében először idézte meg az árnyakat. Most ettől hangos a palota és valami ünnepséget emlegetnek. Ez azt jelenti, hogy ma nem jönnek le a nagyurak! - Mondom, ezzel megnyugtatva a körülöttem lévőket, mert persze ezeknek csak az a fontos, hogy ma le jönnek-e.

- Csak egyszer jussak ki innen, kivágom a nyelved mocskos áruló! - Morogja a nolda herceg.

- Nyugodtan! - Legyintek egyet és megint az orkokra kezdek figyelni, de összeráncolom a homlokom. Az egyikük a mondat közepén hagyta abba a beszédet. Az ajtó nyílik, beesik rajta az ork őr, utána pedig egy ismeretlen hajkorona kukkant be a szerkezeten. Kitágult szemekkel figyelem, ahogy az idegen beljebb jön.

- Maedhoros! - Suttogja a férfi.

- Celegorm? Hogy jutottál ide? - Kezd suttogni a nolda herceg.

- Igen, én vagyok! Kiszabadítalak, várj! - Kezd el a bilinccsel babrálni a szabad tünde. Ám a folyosóról léptek hangja hallatszik.

- Valaki jön! Siess! - Sürgeti a társát a nolda herceg. Én hangosan kuncogni kezdek, mikor meghallom egy másik pár láb lépéseit.

- Késő! Mind a ketten jönnek! Nektek annyi! - Nevetem.

- Nem bírok a bilinccsel! - Morogja az idegen nolda.

- A valák szerelmére! Vágd le! - Morogja a vörös hajú, mikor pedig nem mozdul a társa, a fiú megismétli az utolsó mondatát. - Vágd már le! - Végül a tünde megteszi, amire kérték és a herceg leesik a magasból ebben a pillanatban toppan be a két nagyúr.

Melkor POV

- Uh... - Fintorodok el a látványtól, ami fogad. - Ezt azért nem kellett volna. - Rázom meg a fejem, a két bámulós egymásra támaszkodva remeg előttünk.

- A kezét nem kellett volna levágni. Ha megkérsz, levesszük a bilincset. - Hunyja le a szemét kedvesem.

- Most mit akartok velünk csinálni? Megkínoztok? Nem mondunk semmit! - Morog a vöröske. Mairon hatalmasat fúj, majd csípőre teszi a kezét és a földre esett tünde kéz mellé lép.

- Melkor kedves, lefognád az új vendégünket? - Kérdezi rám se nézve.

- Természetesen, de miért is? - Tudakolom, miközben a megmentőnek beszökött bámulós köré idézem az árnyakat.

- Nem hiszem, hogy nyugton fog maradni, amíg visszateszem ennek a bolondnak a kezét. - Rázza meg a fejét, ahogy elkapja Maedhoros csuklóját, ahonnan hiányzik a kéz.

- Mit csinálsz, te szörnyeteg? Engedj el! - Ordít a férfi, de az árnyak, amik most körülveszik nem engedik el.

- Meggyógyítalak te noldák szégyene! - Sziszegi a fogai között, viszont már nem is figyel rá, csak összeilleszti a két testrészt és motyogni kezd. Mikor végez kicsit megremeg, azonban gyorsan összeszedi magát. - Kész is van. Nem volt olyan rossz, igaz? - Engedi el az árnyakból a noldát, aki szinte sokkos állapotban bámulja. - Akár mehettek is. Meg akartad szöktetni, akkor tessék vidd el! - Fordul hadvezérem a másik bámulós felé. - Lehetőleg ott vidd ki, ahol bejöttél.

- Elengednek minket? - Hebegi az az idegen bámulós, akit én most engedek szabadon.

- Tőlem akár a főkapun is kimehettek, de nem biztos, hogy azt a kinti barátaitok jó szemmel néznék. Na, indultok már, vagy nekem kell titeket kivinni? - Kérdezem csípőre tett kézzel. A két nolda ijedten iszkol ki.