From Morgoth To Sauron

86. Régen találkoztunk

Eonwe POV

Hatalmasakat kacagva rohanok a kis csapatunk úgymond törzshelyére, mikor benyitok a kapun magasra emelem a kezemben tartott tárgyat és vigyorogva megszólalok.

- Itt a főnyeremény gyerekek! - Nevetek, a fejek azonnal felém fordulnak és az arcokra vigyor húzódik.

- Sokáig tartott! - Teszi csípőre kezét Manarion.

- Van neked fogalmad róla, milyen nehéz átjutni az atarotokon (apátokon)? - Kérdezem, ahogy a többi szerzemény mellé teszem a főnyereményünket.

- Miért nehéz átjutni Melkor bácsin? - Pislog rám Meriel.

- Mert úgy nézett rám, mintha azt mondaná, hogy "Te meg már megint miben sántikálsz? Valami viccen jár az agyad?" Komolyan, mintha én lettem volna a nap érdekessége! - Pufogok és még a karjaim is összefonom magam előtt.

- Hát abból kiindulva, amit esténként mondani szokott valószínűleg tényleg te voltál a nap fénypontja! - Nevet nagyot Angwe is.

- Nehogy már! Ne mondjátok, hogy a főnök mostanában ilyen uncsi lett! - Lepődök meg.

- Pedig az lett! - Biccent Voriel, ahogy elvégzi az utolsó simításokat a nagy tervünkön. - Készen vagyok! Már csak el kell helyeznünk. - Vigyorodik el.

- Ezt ránk bízhatod Eonwe, az ünnepségen találkozunk! - Kapják fel a fiúk a felszerelést és alig, hogy elköszönök, már le is lépnek a lányokkal egyetemben, természetesen az álcájukban.

Én megrázom a fejem és elindulok Manwë csarnoka felé. Szerencsére nem futottam össze senkivel, így legalább nem kellett magyarázkodnom, hogy merre voltam egészen eddig. Mikor elérek a palotához kimegyek a kertbe, még van két óránk az ünnepség kezdetéig és úgy gondoltam, hogy addig edzek egy kicsit.

Legnagyobb meglepetésemre a csapatom sehol és az edzőtéren egyedül a tündének álcázott Velethuil van. Arcomra felszalad a vigyor, mikor látom, hogy edz. Én halkan közelebb megyek hozzá, azt tervezem, hogy meglepem, de nem jön össze a dolog.

- Ha rám mersz ugrani megnyúzlak Eonwe! - Mondja azon a tipikus hangszínén, amit mindig használt, mintha meg se próbálná leplezni, hogy kicsoda ő. - Na, mi lett? - Fordul felém, én meg csak pislogok rá.

- Velethuil?

- Régen találkoztunk már Eonwe. Azt hittem ezen már túl vagyunk és Gothmog vagyok, nem Velethuil! - Mondja a szemét forgatva.

- Azt hittem titokban akarod tartani! - Vonom meg a vállam.

- Felesleges, ha tudod! - Néz komolyan a szemembe.

- Honnan vetted, hogy tudom? - Vágyok vissza, mire csípőre teszi a kezét.

- Korszakokat éltem orkok, bámulósok, törpök, emberek, entek és hasonlók között. Könnyen felismerem a reakciókat. Mikor mondták el a hercegek? - Szegezi nekem a kérdést.

- Kik? - Játszom el, hogy nem tudom miről beszél, mire egy kardpengét kapok a torkom mellé.

- Ismerem a hercegeket Eonwe, nem versz át! Mikor mondták el a hercegek, hogy kik vagyunk? - Kérdezi mérgesen.

- Két héttel azután, hogy ide jöttetek! - Adom meg magam, mire leengedi a kardot.

- Ennek a szüleik nem fognak örülni. - Hunyja le a szemét. - Csak nehogy megint rám legyenek bízva! - Sóhajt egyet.

- Nincs velük semmi baj! - Védem meg a gyerekeket.

- Csak annyi, mint veled, te is az agyamra mész! - Teszi csípőre a kezét. - Mellesleg szégyen az, amit a csapatod edzésnek nevez. - Emeli fel az álát.

- Mintha a tieid jobbak lennének! - Nyújtom ki rá a nyelvem.

- Ezerszer jobbak! - Hajol hozzám közelebb.

- Bizonyítsdbe! - Hadarom egy gonosz mosollyal.

- Legyenmegmutatom, hogyjobbvagyoknálad! - Válaszol ugyanúgy hadarva és a kezei ökölbe szorulnak. - Nem adok bele mindent, az feltűnő lenne és Lokrem megnyúzna, ha megtudná. - Mondja végül, mire elfintorodok, de beleegyezek a dologba. Őszintén be kell vallanom, hogy nem hittem, hogy ennyire kemény ellenfél lesz, még így is, hogy nem ad bele mindent, mire végzünk én már a térdemet fogva lihegek, ő pedig csak nevet rajtam. - Namilett?! Nem bírjuk a kiképzést Eonwe? - Kérdezi gúnyosan.

- Ezt senki se bírná! - Nézek fel rá morcosan.

- Ez egy leegyszerűsített edzésprogram egyetlen része volt és nem is a balrogoknak, hanem az orkoknak! - Mondja úgy nézve rám, mintha hülye lennék.

- Te mit csinálsz a csapataiddal? - Kérdezem teljesen megrökönyödve.

- A te csapataiddal ellentétben, az enyémeknek tényleg háborúzniuk kellett az Izzó Harag csatája után is és mivel körülöttünk mindenki szemkötővel jár, mindig készen kell lennünk egy háborúra. Hetente kétszer van edzésünk, de annak a végére este már szinte alig vannak a talpukon. Viszont megéri a dolog, hiszen még sose volt, hogy ne lettünk volna azonnal harcképesek, ha megtámadtak minket. - Magyarázza, mire én eltátom a számat.

- Lehet át kellene gondolnom, hogyan edzem a csapataimat? - Teszem fel magamnak a kérdést, mire Velethuil megforgatja a szemeit.

- Az nem kérdés, de előre szólok nem fog nekik tetszeni a dolog, már így is azért nyafognak, hogy túl sokat kell edzeniük! - Néz el a palota felé.

- Te mégis hogy tartod kordában a tieidet, hogy megcsinálnák, amit kell? - Fintorgok rá.

- Büntetéssel, természetesen! - Legyint egyet.

- Büntetéssel? - Pislogok rá, ő pedig biccent.

- Azzal! Van pár, ami kifejezetten hatékony! A legjobban a Mordor körbefutással járnak, az viszonylag gyorsan készen van. A legrosszabbul meg a hercegek felvigyázásával, azt mindenki utálja csinálni. Valahol félúton a kettő között van, a sárkányverem pucolás és a segítség az ent asszonyok mellett. - Neveti el magát.

- Az miért rossz? - Kérdezek vissza, mire a vállamra teszi a kezét.

- Még nem találkoztál entel, igaz? - Dönti oldalra a fejét.

- Nem! - Válaszolok, mire megveregeti a vállam.

- Higgy nekem nem is akarsz! - Itt elindul a palota felé. - Jobb lenne, ha megindulnánk, nem sokára kezdődik az az előléptetéses valami! Nem kellene, hogy elkéssek, Lokrem nagy leleplezést akar csinálni, amihez mind kellünk. - Emeli meg a kezeit és vonja meg a vállát. - Jössz, vagy itt maradsz jégszobornak? - Fordul vissza felém, mire utána iramodok.

- Jövök! - Válaszolok azonnal és már mellette is vagyok.

- Mellesleg mit találtak ki már megint a hercegek? - Kérdezi, rám se nézve.

- Nem tudom miről beszélsz! - Próbálom menteni a menthetőt, de az a pillantás, amivel megajándékoz azt jelenti, hogy egyáltalán nem hisz nekem.

- Persze, én meg apró, szakállas törpe vagyok, és véletlen se az egyik hercegnő a menyasszonyom. - Forgatja meg a szemét.

- Szóval te is bekerülsz a királyi családba? - Verem oldalba, mire ő gonoszul elvigyorodik.

- Dehogy! Wethil nem vér szerinti királyi család tag! Csak közelebb leszek hozzájuk, mint a többiek. - Vonja meg a vállát.

- Ez aztán a ranglépés. - Kacsintok rá, mire gyilkos szemekkel néz rám.

- Nekem eszemben sem volt a ranglépés Eonwe. Én szeretem a menyasszonyom, ez az oka, hogy el akarom venni, se több, se kevesebb! - Mondja komolyan.

- Értem! - Biccentek. - Hé, Gothmog! - Suttogom a nevét. - Meghívsz majd az esküvődre? - Kérdezem csillogó szemekkel. Kifejezettem izgalmas lenne elmenni Mordorba és látni az országot, amit a gyerekek otthonuknak neveznek.

- Nem ígérek semmit! Meg kell beszélnem Wethilel, és nem mellesleg Lokremmel és Amorinnal is. - Mondja komolyan, én pedig biccentek egyet.

- Apropó Lokrem! Nekem Manwë mellett kell lennem két perc múlva! - Kapok a fejemhez. - A ceremónián találkozunk! - Intek a férfinak és máris rohanok, hogy időben a valám mellett legyek.