From Morgoth To Sauron

32. A kis család

Másnap reggel mosolyogva keltem fel és egész Arda legszebb látványa fogadott. Történetesen a mellettem békésen szuszogó Mairon és Morion. Nem kell sokat várnom, hogy az én kis lángom felkeljen és találkozzon az izzó narancsos szeme az enyémmel.

- Jó reggelt, melmë nin (szerelmem)! - Köszönt mosolyogva.

- Neked is titta nár nin (kis lángom)! - Válaszolok, majd szinte egyszerre fordulunk a fiunk felé, aki lassan pislogni kezd és szinte azonnal mosolyog is ránk. - Olyanok a szemei, mint neked! - Nyúlok a baba felé, aki megragadja az ujjamat.

- A haja pedig a tiéd! Ezt a kis tincset leszámítva! - Mutat kedvesem a gyermekünk fejének jobb oldalára, ahol valóbban ott virít egy vörös tincs. - Jobb lesz, ha szerzek neki enni és idehozom Thuringwethilt meg a sárkányokat, mielőtt maguktól találnak ide. Ugye mehetek? Kellene egy kis mozgás! - Nyújtózik egyet Mairon mellettem, hogy bizonyítsa igazát.

- Menj csak, mi el leszünk! A kis herceg, amúgy sem enged engem el! - Próbálom játékosan elhúzni az ujjam a fiútól, aki maga fejé húzza.

A maia kuncog mellettem, majd feláll és elhagyja a szobát, hogy utána járjon a dolgainak. Én pedig tovább nézem azt a csodát, aki itt pihen az ágyunkon. A fiam, a mi fiúnk. Egészséges, erős és már most sokkal több energia szorult belé, mint azt az emberek gyermekeiben láttam. A néma csendet egy lágyan csengő hang töri meg.

- Visszajöttem, de csak beugrok és ezt odaadom a kis Morionnak! - Jelenik meg mellettem apám és egy apró karperecet csatol a gyermekem csuklójára. - Nem fog neki ártani, csak segít addig kontrollálni az erejét, amíg elég nagy nem lesz. Ha eljön az ideje magától el fog tűnni. - Magyarázza az öreg.

- Mairon ennek nem fog örülni! - Mondom komolyan, de végül is nem áll olyan rosszul Morionnak, úgyhogy lehet, hogy maradhat.

- Biztos meg tudod vele értetni! Oh, mennem kell a testvéreid imádkoznak! - Emeli fel kezeit, majd eltűnik.

- Igen ő mindig ilyen! Majd megszokod! - Csiklandozom meg a baba pocakját. Ekkor ront be az ajtón egyszerre egy denevér és egy csapat sárkány, utánuk pedig egy hatalmas farkas.

- Lassan! Mondtam, hogy lassan! Ha nem viselkedtek mind kimentek! - Ordít utánuk a számomra legkedvesebb hang, de nem tudok elmosolyodni a helyzet komikusságán, ugyanis a kis denevér mellettem alakot ölt és csillogó zöld szemekkel nézi a babát a párnákon.

- Atar (apa), ő az én hannom (öcsém)? - Pislog fel rám egy pillanatra, én pedig elmosolyodok és megsimogatom a fejét.

- Igen hérincë (kisasszony)! Morion a neve! - Mondom, a lányka arcára pedig széles mosoly szalad.

- Szia Morion! Thuringwethil vagyok a te osellëd (nővéred)! - Csicsergi, mire megjelennek az ágyon a sárkányok is.

- Atar (apa)! - Csipogják boldogan, majd a babát kezdik figyelni.

- Üdvözlünk csöpség, mi vagyunk a sárkányok! - Vigyorog a kicsit esetlen, de hatalmas szívű fekete Ancalagon. Majd meglátom, ahogy az ágy oldalán megjelenik a farkas feje is, aki kíváncsian szimatolni kezdi a gyereket.

- Draugluin! - Szól rá Mairon, mire a farkas elhátrál az ágytól, majd felkapja a fejét és kirohan a szobából. - Félbehagyta a reggelijét. - Magyarázza nekem kedvesem, mire biccentek egyet. - Gyerekek! Hagyjatok levegőt a hannotoknak (öcséteknek)! - Ül le az ágyra szerelmem, kezében egy furcsa tökkel. Óvatosan ölébe veszi a fiunk és elkezdi megetetni a tök tartalmával. A baba lehunyja a szemeit és nagyokat szív az ételből. A többi gyerek teljesen elvarázsolva ül az ágyunk végében, mintha valami nagy csodát látnának.

- Hannonk (öcsénk) van! - Mosolyodik el Thuring, mire bólogatni kezdenek a sárkányok. - Ada (apu), mikor játszhatunk vele? - Pislog ártatlanul Maironra a vámpírka.

- Még kicsi hozzá Thuring, de ha türelmesen vártok hamarosan meg fog nőni akkorára, hogy mind együtt játszhattok. - Mondja szerelmem, majd rám néz még mindig örömtől lángoló szemekkel. - Le meleth nin (szeretlek)! - Suttogja, én közelebb hajolok hozzá, mielőtt válaszolnék.

- Szeretlek, jobban, mint bármit egész Ardán! - Válaszolok halkan valériaiul, amiről biztosan tudom, hogy csak én és Mairon értjük az egész szobában. Kedvesem ajkaira még szélesebb mosoly szalad, mielőtt megcsókol.

- Ezek már megint egymást eszik! - Hallom meg a legidősebb arany sárkány, Glaurung hangját.

- Csss! - Pisszegi le a vámpírka. - Atar (apa), ada (apu) megfoghatom Moriont? - Pislog ránk mikor a baba abbahagyja az evést, mi pedig befejeztünk a csókunk.

- Szerintem igen, de gyere! Ülj ide az ölembe, segítek tartani! - Érintem kezem a combomhoz, hogy jelezzem a lánynak hova üljön. Ő boldogan alakot vált és az ölemben veszi fel megint emberi alakját.

- Óvatosan bánj vele, rendben? - Helyezi a gyermeket a lány kezébe kedvesem. - Tetszel neki Thuring! - Mosolyog szerelmem, mikor a kisfiunk felmosolyog a vámpírkára. - Melkor, honnan van az a karpere... Oh, értem! - Kuncogja, elég volt rá néznem, hogy lássa az emlékeimet. Ajkaira csíntevő mosoly húzódik, ahogy a fülemhez hajol. - Van egy csodálatos ötletem, akarod hallani? - Kérdezi szinte suttogva.

- Olyan aranyos! A többiek nem fogják elhinni! - Csacsogja boldogan Thuring, még most is a fiúcskát bámulva.

- Majd mi igazolunk, ugye? - Vonja kérdőre társait Ancalagon, azok pedig bólintanak. Én Mairon felé fordulok és szemeibe nézve szólalok meg.

- Minden ötlet csodálatos, ami a te fejedből pattan ki! Mondd, most mit találtál ki? - Hajolok megint közelebb hozzá. Az orrunk már összeér.

- Mutassuk be Moriont a testvéreidnek! - Erre pislogni kezdek, de hirtelen én is csíntevőn elmosolyodok.

- De visszük Thuringwethilt is! - Szavaimra Mairon szemében még jobban felcsapnak a lángok.

- Legyen így! - Érinti össze ajkaink, majd a sárkányokhoz fordul, miközben kiveszi a kis Moriont Thuring kezéből, aki kicsit ellenkezik ez ellen. - Menjetek fejezzétek be a reggelit játszatok kicsit. Morionnak még sokat kell pihenni. Neked Thuringwethil pedig meg kell szoknod a szilárd ételt! - A kislány fintorogni kezd az utolsó mondatra, mire megsimogatom a fejét.

- Tessék jó kislánynak lenni hérincë (kisasszony)! Gothmog! - Emelem meg a hangom és fél perc múlva meg is jelenik a balrog, mint mindig most is maia alakban. - Vidd el enni a gyerekeket és Thuringwethilnek is szilárd ételt kell ennie! Valami baj van? - Nézek rá komolyan, mire megrázza a fejét.

- Nem uram! Remélem egészséges az ifjú herceg! - Lép be a szobába, hogy kitessékelje a gyerekeket. - A kémeink jelentették, hogy viszály van a tündék vezetői között a következő támadás idejét tekintve, de biztosíthatom, hogy elegen leszünk a harcra akármikor is legyen az. - Mondja még, mielőtt kilépne az ajtón.

- Helyes! Folytassatok mindent, ahogy eddig! - Adom ki a parancsot, mire a balrog biccent és becsukja az ajtót. Így megint törődhetek a két csillagommal. Mairon az ölében tartja a fiúnk és simogatja a fejét, amíg a csepp gyermek alszik. - Megírom a levelet Manwënek, aztán meglátjuk mit válaszol.

- Rendben van! - Biccent kedvesem. - Melkor, köszönöm még egyszer, hogy teremthettem veled valamit! - Néz rám hálásan, én megsimogatom a haját.

- Én köszönöm neked egyetlenem! - Adok egy csókot a homlokára, majd a fiúnkéra is. - Mind a ketten csodálatosak vagytok! - Mosolygok rájuk, kedvesem visszamosolyog rám, szemében látom a már jól ismert lángokat, amik megmelengetik a szívem. Mégis elfordulok, hogy megírjam a levelet az öcsémnek és fel is adjam, csak hogy minél hamarabb visszatérhessek életem két fényéhez.