SasuSaku: Nanadaime

56. fejezet

Sakura:

Az üvegen át figyeltem a hatalmas pelyhek táncát, mely Konoha egét borító szürke felhőkből keringőzve hullottak alá. A háztetőket már vastag hólepel borította,  az utcákat nem győzték takarítani a helyiek, míg a gyermekeket nem különösebben zavartatta az új helyzet. A kisebbek most először látták a fehér csodát, így kitörő örömmel játszottak kint. Az idősebbek pedig mosolyogva figyelték a fiatalok élénkségét és lelkesedését a télies időjárás iránt.

Mindenkinek jó kedve volt, kivéve kettőnknek.

Az újságpapír zörgése rántott ki, hangosan sóhajtva fordultam Sasuke felé, ki a Hokage köpenyében ült az asztalnál. Félbehajtotta a lapot és félrerakta az asztal sarkán levő falatnyi helyre.

- Sajnálom - kértem bocsánatot már vagy ötödik alkalommal.

Sasuke megmasszírozta a halántékát, szótlanul meredt maga elé. Zavart a csend ezért magyarázkodni kezdtem.

- A nővérek meglátták a gyűrűmet és a hír futótűzként terjedt - biggyesztettem le ajkaimat. Egyikünk sem akart nagy feneket keríteni ennek, de röpke egy délelőtt elég volt ahhoz, hogy a faluból mindenki tudjon az eljegyzésünkről. A Konohai Hírlapnak hála bele sem fog telni egy hétbe, hogy kiszivárogjon az információ azokra a helyekre is, ahol a civilizáció legkisebb nyomai is megtalálhatóak e földtekén.

Reggel még úgy gondoltuk, hogy ez egy nyugodt nap lesz a dokumentációk mellett a nyomozáshoz, de tévedtünk.

Az éjszaka hátralevő része eseménytelenül telt el, és a közös, gyors reggeli után Sasuke elkísért a kórházba, hogy még pár vizsgálatot véghez vigyen Isato. Megbeszéltük, hogy majd a vizsgálatok után megyek is egyből az irodába és közösen próbálunk minden információt összevetni a palotákról, az Ootsutsukiról, Indra és a papnő közös múltjáról.
Isato gyors és precíz munkát végzett, de nem kerülte el a figyelmét a gyűrűsujjamon csillogó ékszer. Hatalmas mosollyal gratulált, majd közölte, hogy mostanában érhetett levele Toya-sanhoz, a villámrejteki orvoshoz aki minden bizonnyal tud segíteni a helyzetemen. Egy hét múlva talán meg is fogom kapni a válaszát, csak győzzem kivárni. Nem akarok holtteher lenni és Sasukénak sem akarok gondot okozni az állandó védelmemmel.
Elköszöntem kollégámtól, aki már szinte a barátommá nőtte ki magát. Beugrottam az irodába, igyekeztem minél kevesebb feltűnéssel végrehajtani ezt a műveletet. Azonban ez lehetetlen volt számomra, ápolónők és orvosok özönlötték el a folyosót mikor megláttak. Mindenki a jólétemről érdeklődött és kedves szavakkal halmoztak el. A sasszemű nővérek felvisítottak, amikor meglátták a gyűrűt az ujjamon, és zavaromban hebegni-habogni kezdtem. Kiszedték belőlem a lényeget, hisz addig nem engedtek utamra, míg el nem meséltem mindent.

Konoha Hetedik Hokagéja megkérte a kezemet. Uchiha Sasuke menyasszonya lettem.

Azonban a felhőtlen örömöt, amit most kellene éreznem, beárnyékolja Indra és Sayuri története, amiről most nem feltétlenül kell tudniuk.
Remélem egy délután az irattárban elég információval fog szolgálni, hogy okosabbak legyünk. Meg kell akadályoznunk Indra és Sayuri tragikus sorsának beteljesedését.

A tervezett távozásomhoz képest egy órával később sikerült kiszakadnom kollégáim karjai közül. Mire beértem már Sasuke arcáról meg tudtam mondani, hogy a hír megelőzött engem.

Jelen pillanatban itt tartunk és várom, hogy Sasuke végre hozzám szóljon.

- Ne kérj minden egyes percben bocsánatot - felelte határozottan - Valahogy sejtettem, hogy nem tudjuk titokban tartani sokáig - sóhajtotta.