Három évvel a Negyedik Nagy Shinobi Háborút követően a világra az örök kétségbeesés és félelem korszaka köszöntött be.
A hetes csapat megsemmisült.
Egy érzelmek nélküli szörnyeteg, aki elérte célját, de mégsem boldog, és egy meghasadt szív, melyet...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Sakura:
Az újságot gondosan összehajtogattam, majd utamra eredtem. A vásári forgatagból kiérve egy női hang kiáltozta a nevemet. Hátrafordultam, és egy középkorú asszony lihegett velem szemben. Ismertem a nőt.
- Sakura-sama! Nem tudom méltón kifejezni a hálámat, amiért megmentette a férjem életét – a földre roskadt, keze a porban feküdt, fejét a kézfejéhez érintette. Zavarba jöttem Kadoma-san feleségének túlzott hálájától.
- Kérem Emiko-san, nekem ez a kötelességem. A gyógyítás az életem – felé nyújtottam a kezem és felsegítettem a könnyáztatta arcú nőt.
- Ha bármit tehetek Önért, Sakura-sama, kérem szóljon! – hajolt meg újra Emiko előttem. Már épp illedelmesen el akartam volna köszönni, mikor eszembe jutott, hogy talán a segítségemre tud lenni.
- Azt hiszem lenne egy dolog – Emiko szeme felcsillant, így folytattam – Nem tud esetleg egy kiadó lakást? Pár napja a tűzesetben odalett az otthonom és még nincs állandó lakhelyem – zavartan megvakargattam az arcomat, a nő reménnyel teli pillantással megfogta a kezemet.
- A felettünk levő lakás kiadó! A tulajjal jóban vagyok, el tudom intézni ezt Önnek, Sakura-sama – az arcom őszinte boldogsággal ragyogott fel. Végre megszabadulhatok a Nanadaime otthonától!
- Köszönöm, Emiko-san! Nem is tudja milyen sokat jelent ez nekem!
Végre rám mosolygott a szerencse! Nem kell közös tető alatt aludnom Konoha Hokagéjéval! Ennél pompásabb dolgot el sem tudtam volna képzelni! Emiko leírta a címet és megszervezte egy óra múlvára a találkozót. Beugrottam a munkahelyemre átnézni a kórházba újonnan felkerült betegeket. Ma már senki sem faggatott a cseresznyevirágzással kapcsolatban, emiatt is hálát adtam az égieknek. A találkozó rendben lezajlott, a tulajdonos nagyon örült, hogy én leszek az albérlője és az sem okozott neki gondot, hogy nem tudok azonnal fizetni, hisz az összes vagyonom a tűz martalékává vált. A férfi a kezembe ejtette a kulcscsomót, és befészkeltem magam az új otthonomba. Nem hatalmas lakás, az a 30 négyzetméter pont kielégíti a vágyaimat. Leültem az íróasztalhoz, papírt és tollat ragadtam.
A Hokage keresi álmai menyasszonyát.
Hangosan felhorkantottam. Ez olyan klisés...Menyasszony helyett inkább:
A Hokage állandó ágypartnert keres. Érdeklődni személyesen a Hokage irodájánál lehet.
Hangosan hahotázni kezdtem, könnyeimet törölgettem a szemem sarkából. Vajon milyen büntetést szabna ki rám, ha ezt a hirdetésszöveget látná a holnapi újságban a Hokage, miközben a zöld teáját iszogatja békésen? Vagy amikor már nők százai várnának az irodájánál a hirdetés miatt? Az arckifejezése szerintem bármilyen büntetést megérne.
A toll kupakját rágcsáltam, ennyire magammal sem akarok kitolni. Átsatíroztam az egész szöveget, próbáltam komolyan venni a munkámat. Ezen a hirdetésen múlik a jövőm, nem vehetem félvállról a dolgot.
