Három évvel a Negyedik Nagy Shinobi Háborút követően a világra az örök kétségbeesés és félelem korszaka köszöntött be.
A hetes csapat megsemmisült.
Egy érzelmek nélküli szörnyeteg, aki elérte célját, de mégsem boldog, és egy meghasadt szív, melyet...
- Sakura? - a nő szeméből eltűnt a vágy, helyét a félelem vette át.
Mit rontottam el már megint? - ostoroztam egyből magam. Fogalmam sem volt mi csúszhatott ennyire félre, amikor mindent a lehető legnagyobb óvatossággal csináltam.
Sakura lelökött magáról, a padlóról értetlenül néztem rá, teljesen össze voltam zavarodva. Hangosan lihegett, arcán értetlenség uralkodott. Mintha nem lenne ura a saját testének és cselekedeteinek.
Az egész egy pillanat alatt történt.
- Go-gomen - kért bocsánatot reszkető ajkakkal Sakura, keze remegésén próbált úrrá lenni - Nem tudom mi ütött belém - a halántékát kezdte masszírozni.
- Megrémítettelek? - tettem fel zaklatottan a kérdést. Ha valóban így van miért nem állított le előbb?
Megrázta a fejét.
- Akkor miért félsz tőlem? - fájdalmas tekintete lelkem mélyéig hatolt. A pillantása pedig mélységesen felkavart. Rozsdás emlékek villantak fel előttem, melyek nem az enyémek voltak, s mégis.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy szentély bejárata előtt álltam, melyet még soha életemben nem láttam. A hó ropogott a talpam alatt, ahogy az ajtó felé mentem kivont véres katanával a kezemben. Az ajtó zörögve kinyílt, a vaskos falap mögül egy női alak tárult fel. Hófehér kimonot viselt, rózsaszín haja lágyan omlott a hátára, míg jádezöld szemeivel kíváncsian méregetett engem.
Szórakozottan arra gondoltam, hogy Sakura felmenőjét látom szemeim előtt.
- Indra! - a nő mosolya egyből lehervadt, ahogy a fegyverre siklott a tekintete - Mit tettél? - kérdezte vádlón.
Lefagytam a név hallatán. Indra emlékét látom a sajátomként, az ő szemén keresztül érzékelem a világot.
A férfi megingott egy pillanatra a hangnemtől, de a bizonytalanságot hamar száműzte a testéből.
- Eltávolítottam a legnagyobb akadályt - közölte őrült vigyorral az arcán. Engem levert a veríték az ismerős szavakat hallva, melyek három éve az én számból is elhangzottak. Akaratlanul is Naruto élettelen teste jelent meg előttem és Sakura fájdalmas sikolya még ma is a fülemben csengett.
A papnő ajkai megremegtek, tétován előre lépett egyet. A padló tompán nyikorgott a lépés nyomán.
- Ashura...? - rebegte félelemmel telve Indra öccsének nevét.
A férfi szívét a féltékenység pókhálózta be és eszét vette az őrült irigység, melyet testvére iránt érzett. Még ebben a helyzetben is a nő az ő épségéért aggódott.
- Sayuri - ejtette ki az előtte álló nevét hidegen.
