Három évvel a Negyedik Nagy Shinobi Háborút követően a világra az örök kétségbeesés és félelem korszaka köszöntött be.
A hetes csapat megsemmisült.
Egy érzelmek nélküli szörnyeteg, aki elérte célját, de mégsem boldog, és egy meghasadt szív, melyet...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sasuke:
A Raikage felpattant a mellettem levő székből és állva tapsolt Sakurának. A közönségből hatalmas üdvrivalgás tört ki. Sakura nagyobb elismerést váltott ki a fél órás mutatványával, mint az én évek alatt vér és veríték árán megszerzett sikereim.
- Ez a taps nektek szól! – mutatott a gyógyító fiatalokra.
Mindketten nagyon jól tudtuk, hogy ez a taps nem nekik szólt. Hanem Neki.
A nő, aki nem rejtette véka alá sosem a véleményét. A nő, aki szembeszállt a Mizukagéval. A nő, aki egyedül ellenállt a nagyhatalmaknak.
Hiroto Sakura mellé sétált.
- Le vagyok nyűgözve, fogadja elsőként a gratulációmat! – a karjára pillantott – Szabad?
- Köszönöm és persze – sokkot kaptam. Megölöm azt a férfit! Gátlások nélkül tapogatta meg a nő karját, ami különösen bosszantott még, hogy ezt Sakura ilyen egyszerűen hagyta!
Ujjai mozgását figyeltem, legszívesebben most Amaterasu lángjaival égetném el a testét. Elkapta Sakura csuklóját és megint kezet csókolt neki a szemem láttára. Borzasztóan ideges lettem, de az még semmihez sem volt fogható a beszélgetésükhöz képest. Fültanúja voltam minden egyes szónak és titkon kárörvendtem, amiért Sakura kikosarazta a férfit.
Senki nem érhet hozzá!
Beteges féltékenységgel figyeltem rá, hogy a nő intimszférájába soha egy férfi ne kerüljön túl közel.
Hogy miért?
Mert Sakura számomra is érinthetetlen volt.
Én vagyok a Hokage, bármit megkaphatok, amire vágyok. Dicsőség, nők, pénz, hatalom...
A listámról csak egyetlen egy „dolog" hiányzott. Maga Haruno Sakura.
Nem tudtam rájönni a titkára. Miért szeretik őt jobban az emberek, mint engem? Miért övezi őt nagyobb empátia, mint engem? A fenébe is! Én vetettem véget a háborúnak, én mentettem meg az embereket a végtelen tsukuyomi alól és megszabadítottam őket a bijuuktól is. Az én érdemeim semmik az emberek szemében az ő sikereihez képest.
Miért?
Sakura meghajolt, tekintetünk találkozott.
Miért?!Mitől vagy jobb nálam? Miért szeretnek téged és mosolyognak rád az emberek?
Egész végig figyeltem őt, míg eltűnik a tömegben. A Mizukage sápítozva adta tudtomra, hogy Sakurát meg kellene büntetnem az engedetlensége miatt. Gyilkos pillantással néztem rá, a nő befogta. Nekem nem parancsolhat senki! Majd én döntök Sakura sorsa felől.
Mindannyian elhagytuk a helyeinket, a közönség is szertefoszlott és az árusok felé vették az irányt. A megbeszélés többi részét a palotában folytattuk. Gondolatban egész máshol jártam.
