SasuSaku: Nanadaime

54. fejezet

Sakura:

A lánykérés örömét Sasuke őszinte mosolya tudta csak felülmúlni. Végre boldog ő is és én is az vagyok mellette. Együtt képesek vagyunk véget vetni a sötétség korszakának és fényt vinni az  emberek életébe, illetve a sajátunkéba is.

Sasuke felállt és szorosan magához vont. Fejem az arca felé fordítottam, a túlcsorduló boldogság elöntötte vénáimat. Lábujjhegyre álltam és ajkaimat az övéihez nyomtam. Egy forró, mégis meghitt csók erejéig forrtunk össze. Amikor elváltunk teljesen ki voltam melegedve, nem is éreztem meg a fagyos levegőt, mely könnyen megbetegíthetett volna mindkettőnket.

Sasuke gyengéden bevont a házába és közösen vacsorát készítettünk. Sajnos még a főzési készségein van még mit csiszolni, de legalább már jó úton halad, hogy ne égesse le a konyhát. Donburit csináltunk, a meleg rizsre grillezett sertéshúst és párolt zöldségeket pakoltam, egy igen kiadós és gazdag ételt sikerült összeütnünk. A vacsora végeztével sokáig fenn maradtunk és a jövő terveit szövögettük.

A közös jövőnkét.

Én nem szerettem volna nagy dobra verni a hírt, Sasuke sem, de titulusából adódóan hamar futótűzre fog kapni az eljegyzés híre. Azért mégis nagy dolognak számít, hogy Konoha "mogorva" Hokagéja házasodni készül.

A gyűrűt csodáltam, amikor eszembe jutott egy fontos hiányosságom. Tapasztalatlan vagyok a férfiak terén, míg Sasukéról ennek az ellenkezője mondható el. Vonzódom hozzá, a levegő izzani szokott körülöttünk, de a forró vágyak kibontakozásának mindig ő szabott gátat.

Nem lép túl bizonyos határokat a hajós incidens óta.

Én úgy érzem már készen állok, de a visszakozásnak köszönhetően van bennem egyfajta bizonytalanság. Mi van ha mégsem tudom kielégíteni a vágyait vagy csalódást okozok neki? Mindketten eléggé rettegünk attól, hogy a másik félnek csalódást okozunk vagy nem tudjuk a saját magunknak felállított - irreális- elvárásokat teljesíteni? Utólag belegondolva elég abszurd a teljesítési kényszerünk, hisz mindketten elég elfogadóak vagyunk. Valószínűleg felesleges bennem a félsz, de akkor sem tudom teljesen kiűzni magamból a nyomasztó gondolatokat.

Az óra kattanása rázott fel. Felpillantottam a falra, a mutatók pedig egyként meredtek a tizenkettes irányába. Egy volt a gondolatunk, ideje lenne nyugovóra térnünk. Elsőként én foglaltam be a fürdőt és egy gyors zuhany után át is adtam a terepet. A hálóba mentem, az ágyon kényelmesen elhelyezkedve vártam. A szívem a torkomban dobogott, pedig tudtam, hogy semmi olyasmi nem fog történni. 

Nem sokat kellett rá várnom.

Az ajtóban meztelen felsőtesttel állt, míg alsó felét csak egy törülköző takarta. Arcom azonnal elárulta a zavaromat.

- Már azt hittem alszol - köszörülte meg a torkát - A szekrényben maradt a nadrágom - adta meg a magyarázatot.

A fejemre húztam a paplant, de a lágy nevetésétől még vörösebbé vált az arcom.

- Ez egyáltalán nem vicces!  - takaróztam ki azonnal. A szívem nagyot dobbant, ahogy a mosolygós arcát figyeltem, melyet soha sem mutatott meg a világnak.

Csak nekem.

- Nem rajtad nevetek - magabiztos mozdulatokkal megindult a szekrényhez és egy sötétkék boxert halászott ki. Érdeklődve vártam a folytatást - Igazából megkönnyebbültem, hogy sikerült zavarba hoznom. Amikor közölted velem, hogy foglalkozásod révén rengeteg meztelen férfi testet láttál és nem váltottam ki belőled semmilyen reakciót hetekkel ezelőtt... az egy kicsit lelombozott - felderengett valami ködösen azokból az időkből.