SasuSaku: Nanadaime

59. fejezet

Sakura:

A másnap este gyorsan elérkezett, mindketten csak egy-egy hátizsáknyi cuccot fogunk magunkkal vinni. Érzékeny búcsút vettem a félig felújított állapotban levő Uchiha rezidenciától, ami már otthonommá vált. Sasukéval megígértettem, hogy a klónját nem fogja a tatarozásra felhasználni, így nyugodtabb szívvel hagyom hátra szülőfalumat.
Azonban az idegesség úgy nőtt bennem ahogy az óra mutatói vészesen közeledtek az indulási időpont felé. A remény lángjait a kétely durva hálója fojtogatta, féltem attól, hogy Toya mégsem lesz képes rajtam segíteni. Próbáltam a sötét gondolataimat elhessegetni és csak a pozitív dolgokra koncentrálni. Beugrottam még utoljára a kórházba és Isatonak mindent elmondtam, távollétemben ő fog helyettesíteni. A férfi sok szerencsét kívánt, utána a Hogake palota felé vettem az irányt, ahonnan majd elteleportálunk Villámrejtek közelébe. Sasuke is épp végzett mindennel, ahogy beléptem az irodába.

Nagy levegőt vettem, az elfojtott idegességemet viszont Uchiha Sasuke képes volt kiszimatolni.

- Minden rendben lesz - szorította meg a kezemet.

A feszültségem oldódott a figyelmességétől és tudtam, hogy képes lenne az összes dimenziót bejárni értem a gyógymód után.

- Arigatou - mosolyodtam el végül.

A fekete örvény feltárult előttünk, másik oldalán egy erdő képe lapult meg. Egyszerre léptünk át, az átjáró pedig azon nyomban bezárult mögöttünk. Sasuke oldalra fordította a tekintetét, nem sokkal később én is megláttam Hirotot a kage öltözékében.

- Üdvözöllek benneteket! - tárta szét karjait, arcán barátságos mosoly ült. Ahogy az összefonódó kezünkre esett a pillantása mintha megrándult volna egy izom a szája sarkában - Minő megtisztelő látnom Önt, Hokage-sama - folytatta tovább kedélyesen. Sasuke egy pillanatra erősebben szorította meg a kézfejem.

- Az érzés kölcsönös - fejezte ki a találkozás okozta őszinte örömét Sasuke, de még a süket is hallhatta, hogy a mondanivalója és hangsúlya nincs összhangban egymással. A Raikage viszont továbbra is nyájas arckifejezéssel tekintett ránk - Örülök, hogy nem okozott problémát az én elszállásolásom. Nem szívesen hagytam volna hónapokra egyedül a menyasszonyomat - folytatta tovább Sasuke fesztelenül, a menyasszony kifejezésre pedig több hangsúlyt fektetett.

- Ugyan semmiség Hokage-sama. Mindig örömmel fogadjuk a vendégeket. És Önt is - válaszolta ragyogó mosollyal. Magamban csak a szemeimet forgattam az alfahímek szócsatája miatt. Megköszörültem a torkomat, hátha észreveszik magukat és abbahagyják ezt a nevetséges viselkedést. Hiroto végül figyelmen kívül hagyta Sasukét és felém fordult - Örülök, hogy újra láthatom Sakura-san - hajbókolt előttem, elég mélyre hajolt tisztelete jeléül.

Ahogy emelkedett fel, pillantásunk találkozott.

"Minden rendben?" - sugallta kérdését a barna szempár. A konohaikon kívül Sasuke változása elég nagy pálfordulást jelenthetett, így viselkedését és cselekedetét csak megtévesztésnek gondolhatták. Nem tudták mi lakozik a rideg külső alatt, de keményen igyekezni fogok, hogy bebizonyítsam Hirotonak, hogy Sasukéban meg lehet bízni, nem egy szörnyeteg ő. Magabiztosan biccentettem egyet a kérdésre, hogy megnyugtassam a férfit.

- Akkor mutatnám is az utat a szálláshoz - intett, hogy kövessük, majd látványosan a homlokára csapott - Majd elfelejtettem - Sasuke felé nézett és a zsebéből elővett egy ezüstös színű karperecet - Megkérném Hokage-samát, hogy viselje ezt az ittléte alatt. Elfojtja Hokage-sama jellegzetes chakráját. Pusztán elővigyázatosság - Sasuke gyanakodva méregette az ékszert, látszott rajta, hogy nem nagyon akarja felvenni.