SasuSaku: Nanadaime

86. fejezet

Sakura:

A főpap a pódiumra lépett és a Nemzetek felé fordult.

- Konoha Hetedik Hokagéja azzal a kéréssel fordult felénk, hogy a kialakult helyzet tisztázása végett szeretné ha itt ezen a szent helyen derülne fény az igazságra. A Hikava-szentély évszázadok óta semleges területnek számít, ugyanis a világi javaktól és az aktuálpolitikától elzárkóztunk. Azonban a segélykérést sosem tagadjuk meg testvéreinktől, így bizonyos feltételek betartása mellett kapunk mindig nyitva áll a bajbajutottak előtt. Alázattal kérem a Nemzetek vezetőit és képviselőit e szempontot figyelembe véve tegyék félre az ellenérzéseiket egymás iránt. Kami-sama színe előtt állunk, a templom falain kívül azt kezdenek az átadott információval amit akarnak.

- Akkor célszerűbb lett volna Uchiha Sasukéval kezdeni a szertartást. Biztos sok minden tisztázódna a Raikage halálával kapcsolatban - szólt be egy középkorú Hiroto párti férfi, kit az indulatai vezéreltek.

- Takato-dono - szólította meg az idős férfi őt. Határozott hangja keménnyé vált - Kami előtt lehull minden hazugság leple, bizonyos vagyok benne, hogy Sakura-dono emlékeiből választ kapnak kérdéseikre. Ha most megbocsátanak - érintette öklét tenyeréhez egy apró biccentéssel kísérve. A főpap felém fordult, kék szemei határozottság fényét tükrözték - Sakura-dono! Kami-sama előtt nincsenek titkok, én mint híve engedélyt kaptam a lélek igazságának feltárásához - Tudomásul vettem és biztosítottam, hogy semmi titkolnivalóm nincs a világ előtt.

A főpap feltűrte a karján a shozuko ujját és fejem a kezébe vette. A szertartás kezdetét vette. Mindenhonnan dobok szólaltak fel melynek ritmusába egyre hevesebb kántálás is vegyült. Én a grániton feküdve a főpap arcára koncentráltam, mely egyre jobban közeledett felém. A homlokunk összeért, a külvilág zaja egy csapásra megszűnt.

Az elmémben találtam magam és a főpapot egyaránt.

- Lenyűgöző Sakura-dono! - mosolyodott el kedvesen a férfi - Rengeteg igaz lélek története kapcsolódik Sakura-donohoz - meglepett a gesztus, de szavai mégis vigasztalóan hatottak.

- Mi történik most a külvilágban, Shinpu-sama? - kérdeztem a főpapot.

- Egy víztükör fátylán keresztül látják Sakura-dono emlékeit. Már amit láttatni engedek - somolyodott el. Kérdőn húztam fel a tekintetem, amire ő csak szolidan elnevette magát - Mindig is diszkrétek voltunk a szertartáson résztvevők magánéletével. - Erre teljesen elvörösödött az arcom.

Belegondolva, hogy a főpap minden emlékembe bepillantást nyert, még azokba is, amit nagyon nem szerettem volna nyilvánossá tenni.

- Mindenki így reagál erre. Szeretni nem bűn, gyermekem. Azonban... - mögém villant élesen a tekintete - ... érzek egy másik jelenlétet is. Egy másik lelket - nem ért váratlanul, hogy a főpap kiszúrta Sayuri jelenlétét, hisz emlékeimből is tudhatta, hogy nem egyedül osztozom a testemen - Jöjj elő, gyermekem! - Sayuri mint egy parancsra megjelent mellettem.

- Shinpu-sama - lábadt azonnal könnybe a szeme és térdre vetette magát előtte - Kérlek oldozz fel, hogy békében nyugodjon végre valahára a lelkem! - könyörgött a fejét lehajtva.

- Gyermekem, nézz fel! - A papnő kisírt szemmel meredt az utolsó reménysugarára. A főpap megfogta a kezét és mélyen a szemeibe nézett.

A ráncai mélyebbnek hatottak a papnő teljes történetét látva.

- Sajnálom gyermekem. E kötelék feloldozáshoz nincs elég erőm. Amíg bosszúvágy fűti szívedet és a férfi szíve megbánással teli addig nem leltek nyugalomra. A megbocsátás az egyetlen járható út. Kami-sama majd ítélkezni fog az elkövetett bűnök felett. - felelte bölcsen a férfi. Sayuri elengedte a főpap kezét, karjai ernyedten hullottak maga mellé.