Három évvel a Negyedik Nagy Shinobi Háborút követően a világra az örök kétségbeesés és félelem korszaka köszöntött be.
A hetes csapat megsemmisült.
Egy érzelmek nélküli szörnyeteg, aki elérte célját, de mégsem boldog, és egy meghasadt szív, melyet...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sasuke:
Sakura nevetése tisztán csengett, ami kellemes érzéssel töltött el. Sakura felállt, és utasított a felsőm levételéhez. Megadóan ledobtam magamról a pólóm, hagytam, hogy a nő intézze a dolgát. Emlékeiből tudom, hogy nem volt még sosem kapcsolata, mégis hogyan akadhattam ki ennyire? Annyira kínos volt az egész...
De amit ő látott az én emlékeimben, az még kellemetlenebb volt számomra. Ami még jobban fokozta a zavaromat, az Sakura érdektelensége a másik nem iránt. Csak egy darab húsként tekint rám... Tényleg sehogy sem tudom felkelteni az érdeklődését?
Begyógyította a sebeimet, ideje folytatni az edzésünket. Most már sokkal komolyabban fogom venni őt.
- Készen állsz? – támadóállást vettem fel, kérésére nem fogom visszafogni magam. Meglátta az elszánt tekintetem, neki is egyből megjött a harci kedve.
- Természetesen! – Sakura is beállt a megfelelő pózba.
Sakura:
Sasuke végre komolyan veszi az edzésünket, így hamarabb tudom behozni a hiányosságaimat. A férfi villámgyorsan mozdult, nem is tudtam követni a mozdulatait. Ökle a gyomromba fúródott, métereket repültem hátra, hátam egy fa törzsének ütközött, ami hatalmas robajjal kidőlt. Határozottan nem kímélt, pokolian fájt az ütése, de jól lepleztem a fájdalmam.
- Felállni! – harsogta határozottan az utasítást.
Felpattantam.
- Hai! – újra beálltam védekező pózba.
Ugyanúgy támadt. Számítottam rá, majdnem sikerült kivédenem az ütését.
- Lassú! – letöröltem a vért a számról, de rendületlenül próbálkoztam tovább, és még jó párszor elismételtük a műveletet, mire sikerült először kivédenem - Bal oldal védtelen! – mire oda tudtam volna kapni a karom, addigra már a lábával el is rúgott.
A fenébe is! Iszonyat gyors!
Egész nap a közelharcot gyakoroltuk, több sérülésem volt már, mint égen a csillag, de egyszer sem panaszkodtam. Erősebbé kell válnom! Nem adhatom fel, még nem!
- Legyen mára ennyi elég! – leengedte a védelmét, de én nem akartam még abbahagyni!
- Tudok még harcolni! – rögtön talpra ugrottam, hogy bizonyítsam igazam. Nincs semmi bajom!
Tettem egy lépést előre, majd forogni kezdett a világ, hirtelen olyan könnyűvé vált a testem. A földre zuhantam volna, ha Sasuke nem terem előttem, így a hátának ütköztem. Felkapta a lábaimat, karjaim a nyaka köré fonódtak. Fejem a vállára hajtottam.
