SasuSaku: Nanadaime

66. fejezet

Sasuke:

Órák nagyon lassan vánszorogtak előre, az utolsó üzenetváltásunk óta is legalább egy fél óra telt el. Az ablakon át kevés fény szűrődött be, így csak félhomályban tekintettem ki a fejemből. Alig múlt el dél, de mintha odakint este lett volna, oly sötét volt. Felkászálódtam az asztal mellől, köpenyem a vállamra terítettem. Ahogy leléptem a verandáról úgy kezdett el hullani a hó is. Az első pelyhek kószálva keringtek a magasban, majd egyre több hókristály jelent meg a látókörömben.

A tél beköszöntött.

A cseresznyefához sétáltam, tenyerem a fa törzséhez érintettem. A levelek nélküli ágak gyengén hajladoztak a szélben, a földön elszáradt virágszirmokat pedig egy fuvallat kergette egészen a kerítés tövébe.
Kettőnk közös története itt kezdődött el és úgy látszik itt is ér véget.

A téli álmot alvó fa jelen állapotában is élőbbnek hatott, mint pillanatnyi lelkivilágom. Érzelmek nélkül éltem és nem is éreztem fontosságát, hogy ezen az állapoton változtassak is valaha. Azonban Sakura és az őt körülölelő csodálat, mit az emberek sugároztak felé féltékennyé tett. Tudni akartam milyen érzés szeretve lenni, de én önző módon nem voltam hajlandó szeretet nyújtani. Faltam a nőket, de a pillanatnyi gyönyörön kívül más örömet nem tudtak nyújtani. Nem azt a fajta csodálatot csikartam ki belőlük, mit Sakura kiváltott az emberekből. Tudni akartam a titkát, miközben Narutonak tett ígéretemet is próbáltam betartani. Magamhoz láncoltam őt, tudtam, hogy ő az egyetlen, aki képes lenne valaha viszont szeretni engem.

Arra azonban nem gondoltam, hogy Sakurának hála én is és a világszeméletem is változni fog. Sakura megtanított szeretni és sivár érzelmi skálámat kiszélesíteni, illetve kinyilvánítani, így végre nekem is lehetőségem nyílt volna boldog és teljes életet élni, viszont a múlt kicsapongásai arcul köpték a terveimet rendesen.
Nem akartam elhinni, hogy van egy fiam, ráadásul pont a Mizukagétől.

Eszem ágában sincs elvenni azt a nőt, egyszerűen nem tudtam őt e falak mögé elképzelni, nemhogy magam mellé. Natsumi modern felfogású nő volt, akit a luxus éltetett, mintsem a hagyományok tisztelete. Ő nem az a nő volt, ki az otthon melegével belengi az üres szobát, hanem inkább kiszipolyozza azt onnan.

Homlokom a fatörzsnek koppintottam, ennyire nem szabad előreszaladnom és kétségbeesnem. Az emlékeiből ki fog derülni az igazság, ugyanis senki nem tud hazudni az emlékeiben. Ez az egész egy félreértés, Sakura meg fog bocsátani nekem, illetve visszajön hozzám.

Igen, más opcióval nem is zárulhat ez a történet.

Apropó Sakura.

Hiroto védelme alatt áll, de ha kiderül, hogy ezek ketten összejátszanak, akkor Sakura csak rám tud számítani. Idéztem egy siklót, melyen keresztül tudok tájékozódni a történtekről. A hüllőt sikerült észrevétlenül a szállás közelébe teleportálnom, közvetlenül a szobába nem lehetett, mert az őrök biztos kiszúrták volna a chakrámat.

A kígyó sikeresen bejutott és a szoba közepén várakozott. Az elénk táruló látványra egyikünk sem volt felkészülve. Sakura egy szál törülközőben lépett ki a fürdő ajtaján, majd megpillantva a siklót felsikított és megcsúszott a parkettán.

A Sharinganom aktiválódott Sakura meztelen testének látványára. A kígyó gyorsan észbe kapott - hamarabb mint én - és eltakarta testével szemeit. Hiába deaktiváltam képességemet, a formás idomok csak nem akartak eltűnni szemeim elől.

Ha legközelebb találkozom Sakurával száz százalék, hogy kinyír. Nyilván megpróbálhatom bejátszani, hogy nem láttam semmit, úgy is kiszimatolja a füllentésemet. Habár mikor legközelebb találkozunk nem ez lesz az elsődleges téma számunkra.