SasuSaku: Nanadaime

91. fejezet

Sakura:

A múlt emlékei bezárultak előttem, a mindent elsöprő fény kihunyt és helyét a sötétség vette át. A következő másodpercben megpillantottam egy fehér köpenyt magam előtt. A hátán jellegzetes mintát viselt, mely összetéveszthetetlenül hirdette, hogy melyik klán tagja is Ő.

Ashura szelleme testesült meg előttem és csapott össze fivérével.

- Félre! - vetette oda Indra és ki akart térni, de Ashura nem hagyott neki szabad utat.

- Sayuri a Zetsu még mindig benne van, csak te vagy képes őt megtisztítani! - kiáltotta hátra felém Ashura a válla felett.

Sayuri a hívásra csak csenddel felelt. Össze volt zavarodva még ő maga sem tudta, hogy mi tévő legyen. Ugyanúgy látta az igazságot rajtam keresztül, mint Ashura. A Fekete Zetsu szennyezte be Indra szívét és miatta fordultak rosszra a dolgok. Ha Indra nem hagyta volna magát befolyásolni, akkor egész másképp alakult volna a történetük. Nem akarom felmenteni Indrát bűnei alól, de jelentősen változtat a tényen, hogy a Zetsu irányította őt. Sayuri dolga megítélni, hogy képes-e ennek fényében neki megbocsátani vagy sem.

Ashura érthető módon próbál segíteni a bátyján, hisz a végső megértésben. Megpillantotta azt a röpke reménysugarat, ami a múlt homályából derengett fel előttünk. Hiszi, hogy lehet olyan a kapcsolatuk mint régen volt, de ehhez Sayuri megbocsátása is szükséges lenne.

Neki is hinnie kell, hogy Indra akarja a változást.

A fivérek csatája egyre hevesebbé vált, aminek kárát a hatalmas helyiség látta. A tartóoszlopok száma megfogyatkozott és a mennyezetről hullani kezdett a vakolaton túl a márvány is. Időt kell nyernünk, míg Sayuri elhatározásra jut. Ellenkező irányba indultam meg, mint amerre a csata folyt. Egy nyugodt helyszínt kell találnom, ahol tudok Sayurival beszélni.

Ügyesen kerülgettem ki a zuhanó törmeléket, amit meg nem tudtam azt egy ökölcsapással eltérítettem az útból.

- Nem menekülsz el! - kiáltotta állatias hangon Indra, rögtön utána pedig már csak Ashura figyelmeztetését hallottam.

A menekülő utam bejáratát eltorlaszoló törmelék fekete lángba borult, így rögtön hátrébb ugrottam mielőtt a lángnyelvek megérinthették volna a ruházatom. Azonban tűzcsóvák terjedni kezdtek hihetetlen gyorsasággal és csak azt vettük észre, hogy az egész hely Amaterasu lángjaiban állt.

Csapdába estünk Ashurával együtt.

Most megízlelhettük Indra valódi erejét, Daiki testében ennek csak egy igen csekély részét tudta használni. A "nyugodt" beszélgetést itt kell lefolytatnom Sayurival. Ashurával felvettem a szemkontaktust, szavak nélkül megértettük egymást.

Időt fog nyerni nekem, míg testem tehetetlenül fog létezni ebben a világban. Letérdeltem, kezemben egy kunait szorongattam. A lángok itt nem érhetnek el és remélhetőleg nem fog agyonütni a lehulló mennyezetgerenda sem.

- Sayuri-san! - léptem be az elmémbe és a papnő kisírt szemekkel meredt vissza rám.

- Mit tegyek? - A teljes kétségbeesés kiérződött a hangjából, a bizonytalanság őrületbe fogja kergetni őt.

Tudta és látta az igazságot. Az összefonódott sorsukért Indrát hibáztatta évszázadokon át és az elemi gyűlölet mi fűtötte őt nem olyan láng, amit könnyen el lehet oltani. Az átokért és tragikus haláláért a Zetsu volt a felelős.

- Erre te magad is tudod a választ - érintettem meg a vállát.

Tudta, de nem volt hajlandó belátni.