SasuSaku: Nanadaime

57. fejezet

Sasuke:

Sakura emlékei peregtek le újra a szemeim előtt. Ahogy egyre mélyebbre merültem az emlékek tengerében, úgy váltak egyre homályosabbá a régi gyermekkori képek, mígnem minden fakóvá nem vált. Elérkeztem Sakura első emlékéhez...

Az édesanyja mosolygós arcát láttam meg magam előtt. Szívemet vasmarokkal szorította össze a hirtelen rám törő bűntudat. Elkaptam a tekintetem, nem tudtam a nő szemébe nézni, kit saját kezemmel öltem meg. 

"Szembe kell néznünk a múlttal"

Felemeltem a fejem és a nő tekintetét kerestem. Ostobaságot műveltem és most ennek viselnem kell a következményeit. 

- Sajnálom - suttogtam magamban, a nő arca ellágyult ahogy a néhány hónapos Sakurát felvette a kiságyból.

A gyermeki harsány kacaj volt az utolsó hang a fülemben, mielőtt kifehéredett volna körülöttem a környezet. Elértem a tudatának legmélyére.

- Sayuri - san - szólítottam meg, a hangom visszhangzott az éterben. Nem válaszolt senki, ezért tovább szólongattam.

- Menj innen! - töltötte be a hideg hangja a teret.

Megfordultam, a hátam mögött tisztes távolságban lebegett a papnő. Száját cinikus mosolyra húzta.

- Semmit sem változtál az évek alatt - felelte ridegen - Hány száz évnek kell még eltelnie, hogy békén hagyj?! - kelt ki magából.

- Nem Indra vagyok! - álltam ki a magam védelmében, de a nő csak hevesen legyintett egyet.

- Mindig ugyanazt mondjátok - közölte vádlón - Szeretitek a lányt és nem hagynátok felülkerekedni Indrát - ingatta lemondóan a fejét.

Fájdalmas tekintete lyukat ütött a szívembe.

- Indra felett egyikőtöknek sincs hatalma. Végül mindig ő nyer - suttogta halkan, karjaival átölelte saját magát.

Reszketett.

- Ez alkalommal meg fogjuk törni az átkotokat! - haragosan villantak a jádezöld szemek.

- Hogy lehetsz ennyire biztos benne? - tette fel a kérdést, melyen én is heteken át tépelődtem.

- Úgy, hogy együtt fogjuk megtörni az átkot. Sakura szeret engem és én is őt viszont - válaszoltam magabiztosan.

A papnő meghökkent a feleletemen, majd mélyen a szemembe nézett.

- A gyűlölet és szeretet között csak egy leheletvékony határ húzódik. A szerelem könnyen átcsaphat gyűlöletbe, és a megbocsátás számodra elévül, majd egy újabb körforgás veszi kezdetét. Meghalunk, de mi újjászületünk és üldözni fogsz míg a világ meg nem szűnik forogni. Meg kellene neked bocsátanom és lelkünk felszabadul, de tetteid, a "szerelmed" soha nem fogják feledtetni velem a szenvedésemet.

Sayuri alakja halványodni kezdett.

- Várj! Kérlek áruld el mi történt köztetek! Meg akarom érteni a fájdalmad, hogy segítsek! - a nő emlékeivel talán előrébb jutnék a sorsunkat illetően, de ő csak ingatta a fejét.

- Indra úgy is megteszi helyettem - ridegen elfordult, az asztrális testem pedig emelkedni kezdett. Sakura emlékei villámsebesen száguldottak el mellettem, majd egy villanás alatt a valóságban ébredtem.

...

Hiroto:

Az asztalon az utolsó gyertya is csonkig égett már, de én rendületlenül jegyzeteltem a gyér fényben tovább. Terveket szövögettem, minden eshetőségre dolgoztam ki megoldást. A külső szemlélő számára csak kaotikus sorok rajzolódtak volna ki a hófehér lapon, de számomra a legtökéletesebb gondolatmenetelem vázolta fel katonás sorrendben. Nem nyerhet Uchiha Sasuke ellenem!