SasuSaku: Nanadaime

82. fejezet

Sakura:

Leszaladtam a lépcsőn, hogy a teámat minél hamarabb letudjam a torkomon. Tekintve, hogy Sasuke mennyire jártas a gyógynövényeket illetően, aggodalomra nem igazán volt okom. Aki a vinca minort gyomnövénynek tekinti, miért ismerné fel a magzatelhajtó füvet?
Habár volt egy pár nővel dolga az életében és megfordult egy-két kétes eredetű helyen, így biztos látott már nőket ilyen teát inni. Nem hinném, hogy felismerné, de azért ott bujkált bennem a kisördög.
Gyorsan leforráztam a szárított gyógynövényt, és a helyiség egyetlen asztalához ültem. Az első korty megégette a számat, de a keserű íz így is ellepte a nyelvemet. Ezt a keserűséget még egy bödönnyi cukor sem tudná elfedni, így összeszorított fogakkal tűrtem a tea ízét. Sohasem gondoltam volna, hogy ilyesmire lesz majd életem folyamán szükségem, de ez egy igen tanulságos lecke is volt számomra. Még egyszer nem vagyok hajlandó ezt leküldeni a torkomon.

A szobánk pont a konyha felett helyezkedett el, így tudtam, hogy hamarosan leér a férfi a konyhába, hogy kérdőre vonjon. A gazdasszony épp mosogatott, háttal helyezkedett el a bejáratnak, így szerencsére nem ismerte fel Konoha hetedik Hokagéját. Majdnem kiköptem a drága forrázatot, ahogy megláttam Sasuke eredeti hajszínét, majd hevesen mutogatni kezdtem, hogy változtassa át magát. Vette a lapot és mire megfordult az idősebb nő, addigra már a tegnapi barna hajú Sasukét üdvözölhette.

Az asszony befejezte a mosogatást és nekiállt feltörölni a vendéglőt, így kettesben maradhattam Sasukéval. Talán ennél jobb alkalmam nem is lesz tisztázni az éjszakát és a hajnali Sayuris élményemet is meg kell osztanom vele.

- Hogy vagy? - indítványoztam egy könnyedebb beszélgetést. Ki akartam deríteni mire emlékszik.

Sasuke a másnaposság tüneteit tapasztalta magát, én magamban csak mosolyogtam, hogy a szaké a legerősebb emberi egyedet is képes ledönteni a lábáról.

Egy közhelyes mondással akartam ráterelni a témát az éjszakára, de a férfi fejfájása erősebbnek bizonyult. Megesett rajta a szívem és közelebb intettem magamhoz. Ahogy lépett egyet felém, újra olyan fejfájás hullám tört rám, mint hajnalban.

Ne,ne,ne!

A fejemhez kaptam és elküldtem Sasukét, hogy hívja le Amiráékat, míg én újra megküzdök Sayuri démonaival.

Öld meg! - hallottam a belső utasítást, amire a testem engedelmeskedni próbált.

Csak a makacs akaratomnak köszönhetően tudtam megakadályozni, hogy ne eredjek rögtön Sasuke nyomába és szúrjam le a pulton felejtett konyhakéssel.

Hagyd élni az életem! - szorítottam ökölbe a kezem, és minden idegszálammal azon voltam, hogy a testem egy helyben maradjon.

Addig nincs saját életed, míg én és Indra jelen vagyunk. Öld meg! - sürgette testemet cselekvésre. A szék felborult, ahogy önkénytelenül felálltam, a hangos csattanás felhallatszódott az emeletre is. A léptem egyet előre, a talpam alatt megreccsent a padló.

A hasamnál forróságot éreztem szétáradni,nem felejtettem el hogyan kaptam vissza erőmet. Sayuri chakrája ott olvadt belém, de semmilyen pecsét nem virított a bőrömön, így esélyem sincs feloldani az ő erejét.

Előbb vágom el a saját torkomat, minthogy bántsam őt! - csaptam önkívületi állapotomban az asztalra.

Egyre mélyebbre süllyedt a tudatom, míg Sayuri át nem vette a testem felett a hatalmat. Külső szemlélője lettem a saját cselekvéseimnek, de közben azon agyaltam hogyan szerezzem vissza az irányítást.