Három évvel a Negyedik Nagy Shinobi Háborút követően a világra az örök kétségbeesés és félelem korszaka köszöntött be.
A hetes csapat megsemmisült.
Egy érzelmek nélküli szörnyeteg, aki elérte célját, de mégsem boldog, és egy meghasadt szív, melyet...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sakura:
Nem sokat aludtam az éjszaka, száguldozó gondolataim nem hagytak nyugodni.
Hibát követek el, ha adok neki egy esélyt? Bűnössé válok, ha a családom és barátaim mészárosának valamilyen csoda folytán képes lennék megbocsátani?
Fejem a párnába fúrtam, ideje szembenéznem az igazsággal. Ő nem egy lélektelen szörnyeteg, ahogy azt a világ hiszi. Van lelke és vannak érzelmei, még ha nem is tudja kimutatni azokat a megfelelő formában. Ígéretébe úgy kapaszkodik, mint a fuldokló a mentőkötélbe. Az ígérete tartja életben az emberi énjét, nem pedig én, ahogy azt ő hiszi. Az érzései irántam még tovább bonyolítják az amúgy sem egyszerű helyzetet. Kívülállóként látom, hogy pusztán vonzalomról van szó semmi többről. Az ígérete miatt hallucinál irántam pozitív érzelmeket.
Most már tudom miért kért Naruto bocsánatot. Naruto jót akart nekem, de akaratlanul összekapcsolta az életemet a szeretett világom elpusztítójával. A Hokagéval egymás ellentéteit képezzük, egyetlen közös bennünk, hogy halott barátunk ígéretét próbáljuk mindketten betartani a magunk módján.
Mégis mit tud ő szerelemről? Szeretett ő valaha bármit vagy bárkit is a családján kívül?
Egy gonosz kis hangocska azt kérdezte suttogva, hogy mi történne, ha tényleg valódiak lennének az érzései irántam?
- Katasztrófa – válaszoltam meg a kérdést magamban motyogva.
„Csak én tudlak boldoggá tenni"
Amíg létezem, addig képtelen leszek ebben a világban megélni a boldogságot, az élet semmi szépséget nem rejt számomra. Ekkor rájöttem valamire.
Uchiha Sasuke sem lesz addig boldog, míg őszinte mosolyt nem lát az arcomon. Addig egyikünk sem fog felszabadulni az ígéreteink súlya alól. A mimikai izmaimat megfeszítve próbáltam mosolyt hazudni az arcomra, de csak egy fájdalmas grimaszra tellett. Pedig régen milyen jól mentek a műmosolyok, kár, hogy már annyira sem telik tőlem. Már a mosolyom mögé sem tudom elrejteni a fájdalmam, bánatom.
Mégis mitévő legyek? Érzelmileg én is egy csődtömeg vagyok, nem tudok szeretetet adni.
De még élénken bennem él az emlékeimben, hogy milyen érzés szeretni. Ha meg tudnám neki tanítani, akkor...
Azonnal kiugrottam az ágyból. Egy született zseni veszett el bennem! Itt a megoldás a problémára! Megtanítom, neki, hogyan szeressen, majd elővarázsolom a számára ideális feleséget, bármelyik univerzumba is kell érte mennem! Ő végre boldog lesz, én meg előkerítek egy balekot, aki feleségül venne, vagy legalábbis elég élethű látszatot adna a boldogságomról. Így mindketten felszabadulunk! Ha lesz férjem, akkor már nem Uchiha Sasuke fogja kötelességének érezni a megvédésemet.
Elhaladtam a tükör előtt. Keserűen elfintorodtam a szemem alatti karikák láttán. Érdekházasság lesz az enyém... gyermekként még arról álmodoztam, hogy életem szerelméhez fogok hozzámenni. Milyen naív voltam.
