SasuSaku: Nanadaime

58. fejezet

Sasuke:

A napok kíméletlenül peregtek tovább, egész Konoha felbolydult az eljegyzés hírén és sorra jöttek a gratulációk. Pár hónappal ezelőtt még a halálomat kívánták az emberek, most pedig őszintén tudnak örülni a boldogságunknak.

Azonban a boldogságunkat beárnyékolja két újjászületett lélek egybefonódó végzete és Sakura erejének a hiánya. Indrát hiába próbáltam előkeríteni, ő csak a szokásos hallgatagságával felelt a vádjaimra. Sayuri reakciójából kiindulva Indra a legszörnyűbb dolgot tette mit egy férfi elkövethet egy védtelen nő ellen. Belegondolva én is közel álltam e bűn elkövetéséhez, de a tettet egy jól irányzott rúgás derékba törte.
Oldalra néztem, Sakura nyúzott arccal meredt az előtte tornyosuló papírhalomra. Egyre jobban megviselte erejének hiánya és az, hogy szinte menekülnie kell a saját kórházából. Szerencsére eddig a titokra még nem derült fény, és komolyabb vészhelyzet sem adódott, mely Sakura különleges erejét vette volna igénybe.

Az üvegen tompa kis koppanások hallatszódtak, a hangra egyszerre fordultunk oda mindketten. Én voltam közelebb, ezért én nyitottam ki az ablakot az üzenethozó szárnyasnak. A madár nyakában egy kis nyaklánc függött, az ezüstmedálon Villámrejtek szimbóluma volt felismerhető. Leoldottam a galamb lábáról az üzenetet, majd a székembe visszaülve olvasni kezdtem a sorokat. Hiroto kézírását azonnal felismertem és a levél tartalmától nem lettem kifejezetten boldogabb. A papírt összegyűrtem mérgemben, majd az asztalomra dobtam. Összekulcsoltam magam előtt kezeimet és próbáltam valami optimális megoldást kitalálni.

- Mi a baj? - kérdezte pár perc feszült csend után Sakura.

-Hiroto tudja - böktem ki szűkszavúan és próbáltam lehiggadni.

- Az még nem akkora tragédia - összegezte halkan a menyasszonyom - Benne megbízhatunk - Szúrós pillantással jutalmaztam a megjegyzését.

- Hiroto nem olyan, mint amilyennek mutatja magát - kezdtem bele a magyarázatomba, de Sakura egy mindent értő tekintettel válaszolt.

- Féltékeny vagy - kulcsolta mellkasa előtt a karjait - Csak mert táncoltam és jól éreztem magam vele - feszülten fújtam ki a levegőt. Egy részem valóban így érzett, hiába alaptalan most már a féltékenységem, hisz Sakura az én jegyesem volt, nem pedig az övé. Azonban a gondolat, hogy Sakurát hónapokra egyedül kellene hagynom a Raikage karmaiban, nyilván nem jöhetett szóba. A döntés gyorsan megszületett bennem.

- Raikage nem engedi el hozzánk Toya-senseit mivel orvoshiánnyal küzd a vidék, szóval azt kéri tőlem, hogy hónapokra engedélyezzem a Villámrejtekben való ottlétedet, természetesen a látogatás célját a legnagyobb titok fedné - tértem ki a közvetlen vád elől. Sakura arcán vegyes érzelmek futottak át.

A meglepettségén hamar úrrá lett, helyét inkább az izgatott remény váltotta fel. Toya-san jelentette neki az utolsó esélyt a gyógyulásához, így eltörpült mellette a tudat, hogy hónapokra el kellene szakadnunk egymástól.

- Elkísérlek - jelentettem ki nemes egyszerűséggel. Sakura döbbenete visszatért, a smaragdok kissé vádlón villantak felém.

- Nem bízol bennem - inkább volt kijelentés, mint kérdés. Megcsóváltam a fejem.

- Benned bízom. Hirotoban már kevésbé - adtam meg a magyarázatom. Sakura a fájdalmas tekintetét elfordította rólam, hogy az ablakon túli világunkra függessze smaragdjait.

- Nem hagyhatod itt Konohát, miután már végre megkedveltek az emberek. Kritikus időket élünk a falu változásában, nem maradhatnak felügyelet nélkül - állt fel hevesen a székből, ami hátradőlt ennek hatására, kezeit az asztalra csapta.

- Felelősséggel tartozom érted - feleltem higgadtan.

- Ahogy őértük is. Ne feledd milyen áron lettél Hokage és milyen áron vívtad ki a bizalmukat. A bizalmamat - szorította ökölbe a kezét.

- Nap mint nap viselem tetteim következményeit és hidd el eszem ágában sincs egyedül hagyni a falut. A klónomon keresztül mindenről értesülni fogok - Sakura szkeptikusan felvonta a szemöldökét.

- A klónt nem tartom a legjobb ötletnek. A múltkor is csodásan végződött - fonta össze karjait, miközben a felgyülemlett feszültségét fel-alá sétálással próbálta enyhíteni. Egy ponton megállt, hátát a falnak támasztotta. Gondolkodott, egy percre sem szakította el figyelmét a rezzenéstelen arcomról.

Egy lemondó sóhajt hallatott.

- Már eldöntötted - megadóan belátta, hogy nincs jobb megoldás a klónon kívül - Azonban nemcsak a falusiaknak kell bízniuk benned, hanem fordítva is. Egy-két embert be kellene avatni az igazságba, nem pedig minden terhet magadra vállalni, mint a múltban is tetted - már épp szólásra nyitottam a számat, de Sakura a kérdésemet megelőzően folytatta tovább - Csak annyit árulunk el, amennyit szükséges. - Elgondolkoztam szavain, és igazat kellett adnom neki.

Megváltoztam a falusiak szemében, már nem egy hidegvérű szörnyeteg képét látták maguk előtt. Bíznak bennem és a bizalomnak kölcsönösnek kell lennie. Nehéz levetni a régi szokásaimat, de a jobb jövőképünk miatt képesnek kell lennem erre.

Sakura látta, hogy meggyőzött az érvelése, ezért közösen kitaláltuk mi legyen a fedősztori és kiket fogunk ebbe beavatni. A választásunk három főre esett. Tanaka Ishugi egy jounin szintű ninja, ki a falu védelméért felelős, megfontolt és jó stratéga. Távollétemben plusz feladatként ő fog felelni a küldetések kiosztásáról. Második jelöltünk nem egy shinobi képzettségű emberre esett, Miruhi Shina egy negyvenes évei elején járó nő, gazdasági tanácsadó és jó politikai érzékkel is rendelkezik. Sakurát fogja helyettesíteni és bölcs tanácsaival ellátni. Az utolsó kiválasztott Fukuto Riku, aki a falusiak által áhított változtatásokat koordinálja, plusz segíti a kivitelezést és beszerzést azoknál a projekteknél, amiket mi Sakurával jóváhagytunk.

Egy chuunint hívattam és elküldtem őt ezért a három személyért. Amikor újra kettesben maradtunk, Sakura rögtön a tárgyra tért.

- Mikor indulunk? - fel sem pillantva válaszoltam, a toll szinte sercegett a papíron, ahogy a politikailag korrekt válaszomon ügyködtem. Csak semmi sértőt.

- Holnap este. Még be kell fejeznem a válaszomat - Sakura úgy nézett rám, mintha őrültséget mondtam volna.

- Legalább háromnapnyi repülés vár a madárra - értetlenkedett, de én csak elmosolyodtam ahogy félretűrtem a lenőtt hajam az arcom bal oldaláról.

- Ohh, hát így könnyű - A Rinnegan villant egyet és a madár eltűnt a feltekert válaszommal együtt Villámrejtek határában.

- Pár óra alatt Hirotohoz ér. Addig nekünk is fel kell készülnünk.

Kettő koppanás hallatszódott az ajtó felől, a kért személyek besétáltak elém. Sakurával közösen előadtuk a Kaguya palotái elpusztításáról szóló nyomozásunkat, és emiatt Villámrejtekbe kell utaznunk, mert a Raikage találkozott egy Ootsutsukival, ami előrébb tudna minket vinni a végső célunk eléréshez. Célom megvédeni a világot és a békét fenntartani.
A hazugság annál hihetőbb, minél több igazság rejlik benne. Mindhárman elhitték a történetünket, és a kiosztott feladatok miatt sem ágáltak. Elmondtam, hogy hagyok itt egy klónt, és baj esetén azonnal mindketten hazateleportálunk.

A beszéd végeztével ahogy elmentek, a pillantásom a naptárra esett.

- Jó lenne tavaszra visszatérni a faluba - méláztam el egy pillanatra, tekintetem egy bizonyos márciusi, pirossal bekarikázott napra esett.

- Az még három hónap. A tél még előttünk van - sóhajtotta Sakura, aki épp a kabátját húzta össze magán. Arcára hirtelen lágy mosoly szaladt - Valóban jó lenne együtt nézni a cseresznyefa virágzását a verandáról. - Szívem hevesebben dobbant.

Szóval nem felejtette el...

Gomen, ennyi kihagyás után gondolom izgibb részre számítottatok, de úgy éreztem kell egy átvezető mielőtt fénysebességgel beindulnának a cselekmények. A kövi résztől viszont már nem lesz megállás, a lavina elindul. 😂