Sasuke:
Már egyszer három éve megtapasztaltam a halált, azonban a mostani élmény az más volt. Ott volt kiút és éreztem, hogy egy nagyobb erő vigyáz rám, ami miatt képes voltam visszatérni az életbe. Azonban most nem várt Rikudou-sennin az út végén, csak a végeláthatatlan sötét folyosó tátongott előttem.
Nem féltem. Kész voltam elfogadni a sorsomat. Beteljesítettem egy fontos ígéretet, mit az életem árán is be kellett tartanom. Azonban a Sakurának tett ígéreteimet nem tudtam megtartani.
A világ nélkülem is tovább fog forogni, ellenben nélküle megállt volna az élet.
Helyesen cselekedtem. Talán az elmúlt három év legnagyobb erénye volt a mostani.
A folyosó két részre ágazott el és a válaszút előtt várakozott valaki. Nem láttam őt, csak ösztönösen megéreztem a másik várakozó lelket. Nem kellett látnom ahhoz, hogy tudjam kivel állok szemben.
Megálltam előtte.
- Naruto - szólítottam meg.
Ahogy kimondtam a nevét a sötétség elillant és kirajzolódott az alakja. Komoran tekintett rám.
- Sír - közölte, a szívét átjárta a fájdalom. Ahogy az enyémet is.
- Majd felszáradnak a könnyei. - Próbáltam közölni rezzenéstelenül, de a szemem elárult.
Rosszallóan csóválta a fejét.
- Az érted hullajtott könnyei sosem fognak felszáradni. - Naruto értett hozzá, hogy érezzem magam még kényelmetlenebbül.
Azonban amíg Sakura szíve dobog, addig én nem panaszkodom.
- Talán nemcsak Sakuráról kellene beszélgetnünk - próbáltam elterelni a témát - Nekünk kettőnknek is sok megbeszélnivalója van.
- Valóban - egyezett bele Naruto. - Beláttad a hibáidat és végre a jó útra tértél. Az igyekezetedet és megbánásodat látták az emberek, így megbocsátást nyertél általuk. És mi is képesek voltunk megbocsátani neked - szemem sarkából körbetekintettem, de rajtunk kívül senki sem volt itt. Naruto követte a pillantásom. - Sakura gyűlölete nem engedett továbblépni minket, de ahogy ő is megbocsájtott mindenki visszatért a körforgásba, mert tudták, hogy jó kezekben lesz Konoha, mi több a világ sorsa is.
- Akkor te még miért maradtál itt? - bukott ki a torkomon a kérdés.
- Tudtam, hogy képes lennél újra összetörni Sakura szívét a meggondolatlan cselekedeteddel - válaszolta savanyúan.
- Ohh szóval hagynom kellett volna, hogy átdöfje a Zetsu és végignéznem a haláltusáját - feleltem epésen vissza.
- Lett volna más mód elkerülni a végzetes csapást, de lényegtelen most már. Ösztönösen cselekedtél - felbosszantott a válasza.
- Nem mindegy most már? Átszúrta a szívemet az a dög és... - Ekkor realizáltam, miképpen is haltam meg.
A sors kegyetlen fintora.
Sakurának kétszer kellett ugyanazt a végtusát látnia. Kétszer kellett végignéznie, ahogy határait felülmúlva próbál megmenteni minket, de a szívet ért sérülés legyőzi halandó képességeit. Isteni csoda kellene ahhoz, hogy feltámadjak.
Megértettem Naruto visszafojtott indulatait irántam. Meg akartam menteni Sakurát, de mégis én öltem meg őt.
Ezek után képes lesz valaha is emberek közé menni és gyógyítani, amire életét tette fel?
ESTÁS LEYENDO
SasuSaku: Nanadaime
FanficHárom évvel a Negyedik Nagy Shinobi Háborút követően a világra az örök kétségbeesés és félelem korszaka köszöntött be. A hetes csapat megsemmisült. Egy érzelmek nélküli szörnyeteg, aki elérte célját, de mégsem boldog, és egy meghasadt szív, melyet...
