Három évvel a Negyedik Nagy Shinobi Háborút követően a világra az örök kétségbeesés és félelem korszaka köszöntött be.
A hetes csapat megsemmisült.
Egy érzelmek nélküli szörnyeteg, aki elérte célját, de mégsem boldog, és egy meghasadt szív, melyet...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sakura:
Sasuke futonon aludt, míg én megkaptam a kényelmes ágyát. Fáradt voltam, de nem aludtam jól, csak forgolódtam egész éjszaka az ágyban. Jóval ő előtte ébredtem, és úgy gondoltam, hogy hasznossá teszem magam. Elmentem bevásárolni a reggelihez, az emberek jókedvűen köszöntöttek a piacon. Hamis mosolyt erőltettem magamra és viszonoztam a derűs üdvözléseket.
Szóval nem vették észre, hogy klónokat használtunk az elmúlt pár napban.
Hagyományos japán reggelihez vásároltam be. A tamago gohan nemcsak gyorsan elkészíthető reggeli, hanem elég olcsó is, csak rizs és tojás kell hozzá. Már pont tartottam volna hazafele, amikor akciós paradicsomokat láttam meg a standon. Nem sokat hezitáltam, vettem belőle pár darabot.
Nanadaime még javában húzta a lóbőrt, így lábujjhegyen közlekedtem a konyhában, nehogy felébresszem őt. Megcsináltam Sasuke kedvenc zöld teáját, a reggelit is pikk-pakk odaütöttem. A tökéletes tálalásomat követően elindultam mosogatni, szerencsére nem sok mosatlannal járt a reggeli procedúra. Épp az utolsó edényt töröltem szárazra, mikor legnagyobb ijedtemre karok öleltek át hátulról.
Felsikítottam és majdnem fejbe kólintottam „támadómat" a fazékkal.
Csak Sasuke volt az.
Nem éreztem a chakráját közeledni...
- Bocsi. Megijesztettél – néztem rá zavartan, ő meg kikapta finoman a nyeles edényt a kezeim közül. Letette tőlem jó távolra.
- Máris jobb – bújt a hátam mögé újra, állát a vállamon támasztotta meg – Jó reggelt – köszöntött félig álmos tekintettel, arcom elvörösödött.
Túlságosan is közel volt.
- N-neked is! – válaszoltam mikor megtaláltam a hangomat.
Miért vagyok zavarban?
- Hogy-hogy ilyen korán felkeltél? – érdeklődött.
- Gondoltam megleplek – válaszoltam, majd a nyakhajlatomhoz hajolt.
- Legközelebb ne tűnj el így, rendben? – a lehelete csiklandozta a nyakamat, amitől libabőrös lettem.
- Miért? – Hisz csak bevásárolni mentem, nem szaladtam el a világ végére.
Sasuke szorított az ölelésen. Védelmező, aggódó és egyszerre birtokló is.
- Bajod is eshetett volna. Vagy elrabolnak – erre csak megforgattam a szemeimet. Micsoda képtelen felvetései vannak...
- A világ legbiztonságosabb falujáról beszélünk, Sasuke – sandítottam rá – Csak nem rabolnak el a tíz perces út alatt – nem úgy nézett ki, mint akit meggyőztek volna az érveim – Ha van olyan őrült, aki elrabolna engem, akkor annak veled kell szembenéznie. És tudom, hogy te nyernél végül. – Jobb kedvre akartam deríteni, de ő kifürkészhetetlen tekintettel nézett rám.
