SasuSaku: Nanadaime

75. fejezet

Sakura:

Gyökerek fogják közre a palotát és az épületet elég bőségesen átjárta a chakra. Csak egyetlen módon tudom lerombolni ezt a helyet és még talán Hirotot is le tudom győzni. Szabadjára fogom engedni minden erőmet, hogy a közel sem tökéletes technikámmal a fa gyökereivel roppantsam össze ezt az átkozott palotát! Az egyedüli gondot a férfi gyorsasága okozta, hisz szemmel nem követhető módon tudott mozogni és még azelőtt megállítana, mielőtt aktiválnám a jutsumat.

Hirotoval egyre közelebb jutottunk a helyiség központi részéhez. Ujját ajkaihoz érintette, majd a kiserkent vére a padlóra hullott. A padló megremegett alattunk és egy tenyérnyi felületen szétnyílt. Egy üveggolyónyi méretű gömb emelkedett a férfi tenyere fölé, mely halványkék fénnyel világított.

- Mi ez? - kérdeztem a férfit, de éreztem a gömbből áradó vad energiát pulzálni. Olyan mintha kikristályosodott chakra lebegett volna keze felett, mely pont annyira élőnek hatott mint egy emberi szív.

- Ez a palota szíve - felelte nyugodtan, majd rámarkolt a gömbre.

- Mégis miért mutatod meg nekem? - jött a következő kérdés a számra - Nem félsz, hogy véletlenül elpusztítom? - vontam fel a szemöldököm.

- Erőtlen vagy. Semmit nem tudsz tenni egymagadban - pillantott le rám fölényesen.

Egy grimasz futott át az arcomon, a férfi pedig azt hitte, hogy ezzel újabb döfést vitt be a szívembe. Ha tudná, hogy mennyire is erőtlen vagyok e pillanatban, lehet nem vigyorogna rám így.

- Ez nem olyan dolog, amit könnyedén porrá zúzhatsz Haruno Sakura. A puszta fizikai erő ide kevés.

- Akkor sem értem miért mutatod meg a palota leggyengébb pontját nekem. Mi hasznod van ebből? - szegeztem neki frusztráltan a kérdésem.

- Nekem semmi a szenvedő ábrázatodon kívül. A palota viszont az erős negatív érzelmekből táplálkozik. Egy karnyújtásnyira fekszik tőled a megoldás, de te tehetetlen vagy. Érzed a tehetetlen kínt? Érzed a félelem miként vet pókhálót testedben?  - suttogta élvezettel a fülembe - Csak egy kalitkába zárt szárnyaszegett madár vagy. Erőd nélkül egy törékeny nő vagy - húzta végig hüvelykujját az ajkaimon, arca vészesen közeledett felém - Az enyém vagy - hunyta le a szemeit.

- Tévedsz - suttogtam kárörvendően, egy gúnyos vigyort megengedtem magamnak - Nem vagyok törékeny, se a tiéd - Ahogy kimondtam a lábam lendült is. A férfi szeme kiguvadt az altestét érő fájdalomtól.

Nincs olyan férfi egyed e bolygón mely ne görnyedne kétrét a kíntól.

A gömb kiesett Hiroto kezéből és pattogva elgurult a márványpadlón. Habozás nélkül kézjeleket formáltam, a testemet hosszú idő után először járta át az erő. A chakra ahogy elárasztotta minden porcikámat olyan érzés volt mintha újra levegőhöz jutottam volna. A homlokomba söpört tincseimet az erőm visszasodorta eredeti helyükre, a férfi arcára borzadály ült ki, ahogy meglátta a lila rombuszt a homlokom közepén. A byakugou pecsétből fekete vonalak indultak ki és kígyózva borították be tagjaimat, amik lassan fehér színt öltöttek fel.

A férfi feltápászkodott, de nem volt elég gyors.

A tenyeremet az ismerős fehér chakra vonta be, mellyel csodákra voltam képes. A tenyerem azonnal a padlónak csaptam, a férfi eltakarta a szemét a ragyogó vakítás miatt. Egy pillanat alatt szétterjedt a chakrám az épületben és a falak a távolban rengeni kezdtek.

Éreztem az ősi gyökerek és a vad hullámok erejét a zsigereimben. Az üveg baljósló reccsenéssel megremegett.
Büszkén vigyorogtam Hiroto sápadt arcába, ahogy a hatalmas gyökerek és a víz is betolult egy csapásra a helyiségbe. Mintha félelmet láttam volna a férfi arcán átsuhanni, mielőtt az ár elsodorta volna tőlem.