Három évvel a Negyedik Nagy Shinobi Háborút követően a világra az örök kétségbeesés és félelem korszaka köszöntött be.
A hetes csapat megsemmisült.
Egy érzelmek nélküli szörnyeteg, aki elérte célját, de mégsem boldog, és egy meghasadt szív, melyet...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sakura:
Hirtelen kivágódott mellettem az ablak, az őszi időhöz képest meleg szellő kócolta össze a hajamat. Gyorsan ujjaimmal kifésültem az összegubancolódott tincseket. Hátranéztem a férfire, aki csodálattal figyelte minden mozdulatomat, majd mikor észrevette, hogy nézem rendezte a vonásait.
Meg kell tőle kérdeznem.
- Van még üres lakás? – megrázta a fejét.
Ez nagy baj... Nem akartam a kollégáimat a lakhatásommal zargatni, új albérletet meg nem tudok kibérelni, hisz minden vagyonom hamuvá lett. Se pénzem, se ruhám, se tető felettem. Ilyen az én szerencsém. A Hetedik mintha olvasott volna a gondolataimban.
- Arra mindkettőnk idegrendszere rámenne. Megoldom a helyzetem, nem sokáig alkalmatlankodom itt – most az ónix szemű nézett rám úgy, mintha őrültségeket beszélnék.
- Akkor másképp mondom. Itt maradsz! – felvontam a szemöldököm, csípőre tettem a kezem.
- Különben? – kérdeztem vissza nyersen.
Lassan felállt a székről, én kíváncsian vártam a következő lépését. Nem tudtam követni olyan gyorsan termett előttem. Az állam alá nyúlt, mélyen egymás szemeibe néztünk. Talán a nőinél működik ez az eljárás, de én ennyitől nem fogom magam bedobni.
- Különben kénytelen leszek más büntetést kieszelni – suttogta lassan. Meglepődtem.
- Már bocsánatot kértem a Mizukagétól – nem értettem, mire gondol, hisz leróttam a büntetésemet.
- Valóban, de nekünk volt este egy kis afférunk, amiért még nem bűnhődtél meg kellőképpen – szemeimet forgattam. Nem bántam meg a tettem, remélem még mindig fáj neki azon a bizonyos ponton.
- És pontosan miből is áll a büntetésem, Na-na-da-i-me? – szótagoltam csigalassúsággal.
- Itt kell laknod, a ház falain belül nem szólhatsz hozzám hivatalosan. A nap nagy részét úgy is az irodában töltöm, szóval még egymás idegeire se megyünk – kiakadtam.
Ez teljesen megőrült! Ő meg én egy légtérbe összezárva? Mégis mi késztette erre őt? Mindenféle variációt lefuttattam magamban, de rációt nem találtam a cselekedetében. Hacsak... nem így akar még jobban megtörni engem! Találj ki valami jó kifogást Sakura, peregjen az a 200 IQ.
Felgyulladt bennem az a bizonyos villanykörte. Mégsem olyan nagy szerencsétlenség ez, mint ahogy elsőre gondoltam. Erőben sosem fogom tudni lekörözni a Hetediket, ezért más módszerekhez kell folyamodnom. Ha a közvetlen közelében maradok, biztos találok valami gyengepontot rajta, hogy megbosszulhassam a barátaim és családom halálát! Belemegyek ebbe a mocskos színjátékba.
