Három évvel a Negyedik Nagy Shinobi Háborút követően a világra az örök kétségbeesés és félelem korszaka köszöntött be.
A hetes csapat megsemmisült.
Egy érzelmek nélküli szörnyeteg, aki elérte célját, de mégsem boldog, és egy meghasadt szív, melyet...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Sakura:
Elhagytuk a helyszínt és egy pillanat alatt Sasuke otthonában termettünk.
- Jól vagy? – szólt hozzám most először. Hangja idegesen csengett.
Sasukénak elég volt csak rám néznie, hogy választ kapjon a kérdésére. Nem voltam jól. Elárult az egyik tanítványom és ki tudja hányan csatlakoztak ilyen szándékkal a hátuk mögött. Amira kihasználta a jóindulatomat, és fel akart használni a bosszúhadjáratához.
- Sajnálom. Az én hibám - Már annyiszor bocsánatot kért olyan dolgokért, amelyekért nem ő, vagy csak részben volt felelős.
- A mi hibánk – javítottam ki – Észre kellett volna vennem a jeleket.
Bűntudat mély bugyraiban éreztem magam. Sasukét sem tudtam megmenteni, és most az egyik kedves tanítványomnak sem tudtam segíteni. Hasznavehetetlennek éreztem magam.
- Volt már ilyen eseted? – Amira nevét nem tudtam kiejteni a számon.
- Az elején próbáltak megölni. – Hallani is szörnyű volt.
A gyomrom felfordult, hisz három éve én fohászkodtam az égiekhez a leghangosabban, hogy Sasuke egy orvtámadás áldozata legyen. Bárki megölhette volna, csak ne nekem kellett volna vele végezni, mert én túl gyenge voltam hozzá.
- Bárcsak mások szeme is felnyílna. – néztem fel a feketén ragyogó ónixokba, melyek egy pillanatra kitágultak a döbbenettől.
A fáradt sóhajt egy vállrándítás követte.
- Már az is bőven elég, hogy te nem utálsz engem – válaszolta meg egy csepp habozás nélkül.
- Ennyivel megelégszel? – kérdeztem elégedetlenül – Az emberek szeretetét vágytad, ha kiállnánk eléjük és megmagyaráznánk... - A szavamba vágott.
- Mit magyarázzak meg nekik? Bocsánat, hogy három éve mészárlásba kezdtem és megöltem a szeretteiteket? Nem fogják elhinni, hogy tényleg megbántam a tetteimet, hisz az emberek nem felejtenek.
- De egy próbát... - erősködtem volna tovább, de Sasuke megint félbeszakított.
- Hazug árulónak tartanak, aki szemrebbenés nélkül hazudik. Nem fognak hinni nekem, hiába kérnék szívből bocsánatot – elfordult és öklét az új bútorba vágta, ami recsegve-ropogva tört ketté – Nem tudom mit és hogyan tegyek, hogy az helyes legyen.
A vérző kezére simítottam tenyerem.
- Együtt ki fogunk találni valamit. Én melletted állok – megfeszített vállai ellazultak és szembefordult velem.
- Mihez is kezdenék nélküled? – nézett le rám hálásan.
