SasuSaku: Nanadaime

74. fejezet

Sakura: 

A férfi tenyere a rácsokra simult, a minimális chakraérzékelésemnek köszönhetően annyit sikerült észrevennem, hogy a chakraáramlás megszűnt a fémrudakban. A rács alja elvált a földtől és rozsdás nyikorgással felvonódott a helyére. A szívem hevesebben dobogott, hisz nem tudtam mi fog történni, az egyetlen fizikai akadály is megszűnt közöttünk, mely távol tartott tőle.
A férfit kit barátomnak és támogatómnak gondoltam, most hideg megszállottsággal figyelte testem törékeny alakját. A szerelmes áhítata, illetve csodálata pusztán kellék volt, hogy a bizalmamat kiérdemelje, de én számára csak egy eszköz voltam, mely Sasuke pusztulását okozhatta volna.
Azonban ez a lényegen nem változtatott. Hiroto tökéletes terve nélkül is sikerült elérnem Nanadaime halálát. Sasuke soha többé nem fog visszatérni ebbe a dimenzióba már, mégis ki gondolta volna, hogy az utolsó palota pont a mi világunkban van? Reménykedhetnék, hogy valamilyen úton-módon kideríti a hely koordinátáit, de lelkem már belefáradt a hazug ábrándokba.

Elvesztettem hitem, csak az hajtott előre, hogy meg kell mentenem Amiráékat.

Hiroto egy pillanat alatt áthidalta a pár méter távolságot kettőnk között. Lassan pillantottam fel arcára, a gondolataim őrült sebességgel cikáztak.

Sasukétól csak úgy tudok érdemben bocsánatot kérni, ha én magam pusztítom el a palotát és ölöm meg az őrzőjét.
Lehetetlen küldetés?
Még szép, hogy az.
Jelen pillanatban már nem érdekelt többé az átok megszüntetése sem, hisz nagy valószínűséggel bele fogok halni a hely elpusztításába, mintsem megoldást találnék Indra feloldozásához. Talán a következő életünkben szerencsésebbek leszünk, és még bocsánatot is fogok tudni kérni, amiért nem bíztam meg benne eléggé.

Két fiatal életét megint tönkre fogjuk tenni, de csak ugyanazt tudom tenni mint az elődeim, vagyis az utókorra hagyni a probléma megoldását.

- Még gyönyörűbb vagy mikor szenvedsz - rántott vissza a férfi hangja a valóságba. Megragadta fájó csuklómat, azonban nem adtam meg neki az örömet, hogy még jobban szenvedni lásson. Véresre haraptam ajkamat, hogy sikolyom visszafojtsam - Zavar, hogy nem vagy a teljes erőd birtokában, igaz? - Ravasz fény villant a szemeiben - És bármit megtennél, hogy visszaszerezd az ellopott chakrád hogy őket megmentsd - bökött Amiráék felé.

-Mégis mi hasznod van még belőlem? - szakítottam félbe, a lényegre akartam térni - Sasuke úgysem fog visszatérni, a világ a te kezedben van már. Győztél, mindent megkaptál mit akartál - soroltam szenvtelenül érveimet.

- A naivitásod lenyűgöző. - Az állam alá nyúlt, hüvelykujjával letörölte a szám sarkából kiserkent véremet - A legerősebb kunocihit akarom magam mellé, mint az utódaim anyja. - A szemöldököm a homlokom közepéig szaladt fel.

- Emlékeztetnélek, hogy nem vagyok az erőm birtokában. Szerencsédre.

- Minő szerencse - értett egyet velem gúnyosan - Így nem kell sok ellenállásra számítanom az esküvőnk után - küldött felém egy perverz vigyort.

Nem hiszem el, hogy képes voltam ennek az alaknak bedőlni. Kezem ökölbe rándult, de tehetetlen voltam. Megüthetném, de mit érnék el vele? Amilyen labilis, csak Amiráék életét kockáztatnám, így feleslegesen nem akartam provokálni.

- Konohát akarod - szűrtem a fogaim között. Azért kellek még neki, hogy az ottani emberek behódoljanak ellenállás nélkül. Nyelvével csettintett, hogy helytálló a következtetésem - Ezért még az ellenséggel is összeálltál - Néztem rá megvetően, ami kifejezetten idegesítette őt.