SasuSaku: Nanadaime

67. fejezet

Sakura:

Megfagyott a levegő, a vérszomj tapinthatóvá vált a helyiségben. Sasuke baljós tekintete nem sok jót ígért az itt tartózkodókra. Nekem kell megakadályoznom őt mielőtt tombolásba kezdene! Nem hagyhatom megismétlődni a múltat!

- Sasuke! - kiáltottam rá erélyesen - Elég legyen! - ráztam le Hiroto kezét magamról és felé tettem egy lépést.

Nem féltem tőle. Tudom, hogy szánalmasan gyenge vagyok, és egy karlendítéssel félre tudna állítani az útból, de én voltam az egyetlen, aki képes lehet megállítani őt. Az érzései, az összefonódó sorsunk és Narutonak tett ígérete mind gúzsba kötik őt.
Csak arra tudtam hagyatkozni, hogy Sasuke nem lenne képes bántani engem, Indra azonban más kérdés volt.
Az őrület szélén álló férfi szemeibe tekintettem. Magam sem tudtam eldönteni, hogy Sasukéval vagy épp Indrával nézek farkasszemet. Egészen közel álltam meg előtte, tudtam, hogy kiszámíthatatlan a viselkedése miatt, épp ezért a saját testi épségemet tettem kockára, hogy megóvjam a többieket.

Megragadta a csuklómat, ami fájdalmat okozott.

- Te hozzám tartozol! - akart volna közelebb rántani magához, de makacsul megtartottam magam. Hiroto élesen szívta be a levegőt, szabad kezemmel türelemre intettem őt. Még ura vagyok a helyzetnek.

- Nem tartozom senkihez! - válaszoltam vissza higgadtan - Sasuke, zárjuk le ezt és váljunk el méltóságteljesen egymástól. Nekünk kettőnknek ebben az életben nincs közös jövője - Marta a torkomat a fájdalmas beismerés, de még tartanom kellett magam. Nem omolhatok össze.

Szavaim először megfagyasztották mozdulatában, majd az éktelen düh haragos lánggal lobbant fel benne.

- Ebben az életünkben kell megoldást találnunk az átok feloldozásához! - rivallt rám, a kimondatlan fájdalom ott égett tekintetében.

Ha nem, az megint az én életembe fog kerülni és ő pontosan ezt akarja elkerülni. Meg akarja szakítani az örökös körforgást, mert a halálom az ő kudarcát jelentené. Még egyetlen barátjának tett ígéretét sem tudná betartani, ami tényleg az őrületbe kergetné őt.

Akkor sem ember, sem isten nem létezne, ki megállíthatná őt.

- Tudom! Hiszem, hogy van más mód a megbocsátáson kívül! - A Mizukage csak értetlenül kapkodta fejét kettőnk között. Nem értette miről van szó - Ha kell egyedül, de meg fogom találni a megoldást - rántottam ki a csuklóm a szorításából.

Vérben forgó tekintetét Hirotora vezette.

- TE TEHETSZ MINDENRŐL! TE TERVELTED KI AZ EGÉSZET! - indult meg Sasuke indulatoktól túlfűtve felé, én pedig igyekeztem megállítani őt.

- Nem tudom miről beszél Nanadaime. A helyzetet csakis egyedül magának köszönheti - felelte a férfi diplomatikusan.

- Szövetkeztél az Ootsutsukival! Elárultad a búvóhely pontos helyét! - vádolta meg Sasuke a Raikagét, kinek már megragadta a gallérját.

Hiroto jéghideg nyugalommal tekintett fel a halált ígérő szemekbe.

- Állj le Sasuke! - ripakodtam rá, de kísérletem süket fülekre talált.

- És van valami bizonyíték az aljas rágalmakra? Vagy csak eszét vette, amiért elvesztette menyasszonya bizalmát? - Hiroto helyében nem hergeltem volna tovább Sasukét, hisz csak fél másodpercébe telne őt hamuvá égetnie.

- Közvetlen nincs - sziszegte - De az emlékeidből előszedem az igazat! - Az őrök fegyvereiket készítették elő, de a Raikage leintette őket.