Három évvel a Negyedik Nagy Shinobi Háborút követően a világra az örök kétségbeesés és félelem korszaka köszöntött be.
A hetes csapat megsemmisült.
Egy érzelmek nélküli szörnyeteg, aki elérte célját, de mégsem boldog, és egy meghasadt szív, melyet...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Sasuke:
Sakura még mindig sehol sem volt, egyre türelmetlenebbé váltam minden egyes perc elmúlásával. Az a nő megint a bolondját járatta velem. A tűzijáték kezdetét vette, Sakura tanítványai felsorakoztak a színpadon. Tizenöt ifjú tanonc fogja bizonyítani most a tudását a Kagék és a falu lakói előtt. Három éve a béketárgyalások után minden nagy nemzet küldött három fiatalt, hogy orvosi ninjának tanulhasson a világ legjobb a szanitécétől. Sakura örömmel elvállata ezt a nemes feladatot és pont a legkritikusabb időben nincs itt. Fogadni mertem volna, hogy a bosszantásom végett késlekedik. Időhúzásként beszéltem pár szót a három éve véget ért háború veszteségeiről, majd rögtön rá is tértem a forradalom eredményeinek ismertetésére.
Mindent sikerült megvalósítanom az elképzeléseim szerint. A régi kagékat kivégeztem, helyettük új vezetőket választottam a falvak élére. Rámutattam a régi rendszer hibáira és kiteregettem a szennyest Danzouról és a Gyökérről. Közvetlenül a végtelen tsukuyomi feloldása előtt a bijuukat is eltöröltem a föld színéről. A második nagy feladatom a gyökér felszámolása volt, majd az ellenállók kivégzése. Eltöröltem a múlt összes mocskát és egy új Konohát alapítottam, ahol mindenki megismerte az Uchihák tragikus történetét és hogy miért is kellett meghalnia mindenkinek. A bátyám, Itachi hősként került be a történelemkönyvekbe.
Mindent elértem, szóval csak hátra kellene dőlnöm a Hokage székben és élvezni a munkám gyümölcsét. Hiába a rengeteg siker, valami hiányzott még az életemből. Legbelül szívem helyén üresség tátongott, amit a sok dicsőség sem tudott kitölteni.
Valami hiányzik. Egy olyan dolog, amire még nem tudtam rájönni, hogy mi az.
Már tíz perce ismertettem az eredményeket, majd megkértem Sakura tanítványait, hogy mutatkozzanak be, amíg én előkerítem a „Senseijüket". Egy elegáns távozás után a kórház bejárata előtt termettem. Az utamba eső első ápolóra ráparancsoltam, hogy vezessen Sakurához. Fél percen belül kiderítette, hogy a doktornő épp vészhelyzetet hárít el a második emeleten. Több sem kellett, idegesen feltrappoltam az adott emeletre, majd a nővérek próbálták az utamat állni.
- Félre! – rivalltam rájuk cseppet sem kedvesen.
- Küzdj! – hallottam a nő kiáltását a jobbra eső harmadik ajtó mögül.
- Oda nem mehet be Sasuke-sama! – próbált egy idősebb nővér megállítani, de egy csúnya nézéssel sikerült félreállítanom.
Nagyon ideges voltam. Direkt megkértem, hogy ne járasson le! Betörtem az ajtót, a nő hátát pillantottam meg elsőnek. Egy beteg felvágott mellkasán át próbálta a szívét mozgásra bírni.
- Nanadaime megkérem, hogy fáradjon ki, koncentrálnom kell! – felelte egykori csapattársam nyugodtan.
