SasuSaku: Nanadaime

60. fejezet

Sakura:

A másnap reggel nyolc óra hamar elérkezett. Az ajtó előtt már ott várt a Raikage és Toya is. Sasuke velem akart tartani a vizsgálatra, de lebeszéltem róla még az este. Egy részem félt, ha rossz hírt kapok az állapotomat illetően, akkor végleg összetörök és ezt nyilván nem a szeme előtt akartam. Tudom, mennyire felelősnek érzi magát a helyzetem miatt, nem akarom, hogy még nagyobb lelkiismeret-furdalása legyen. Toya első ránézésre igen szimpatikus, középkorú, jóképű férfinek tűnt. Hiroto Sasukét reggelizni invitálta és fontos ügyekről akart vele társalogni, míg engem jobban szemügyre vesz az utolsó reménysugaram. Sasukét már ismertem annyira, hogy tudjam mekkora lelkesedéssel vág bele a "potenciális vetélytársával" való közös időtöltésbe...

Jobban átgondolva az esti döntésem nagyon meggondolatlan volt. Ezek ketten addig fogják a másikat sértegetni burkoltan, míg a következő háború ürügyét meg nem alapozzák. Inkább magammal kellett volna rángatnom Sasukét, nem pedig lebeszélnem a jövetelről.

Toya modora kellemes volt míg beszélgettünk a vizsgálóterem bejáratáig. Bent átadtam az addigi vizsgálataim eredményeit, amit alaposan áttanulmányozott, majd utána belefogott a munkába. Kezét nem a szokványos halványzöld chakra borította be, hanem fehér. Látta mennyire meglepődtem a gyógyító chakrája színén.

- Amikor orvosként kezdtem el tanulni a mestereim nem jósoltak nekem nagy jövőt - kezdett bele a történetébe egy halvány mosollyal az arcán - Képtelen voltam a chakrám tökéletes szabályozására, ami elengedhetetlen egy medinin számára. Csapnivalóan rossz voltam, hiába volt meg az elméleti tudásom hozzá - kíváncsian vártam a történetének a folytatását - Alapvetően tűz elemű jutsukat használtam genin koromban, így a sok visszautasítás után a jutsujaim fejlesztésén kezdtem dolgozni. Tíz évembe telt mire kifejlesztettem a gyógyító tűz technikámat. Úgy gondoltam, hogy a tüzet nemcsak pusztításra lehet használni, hanem gyógyításra is. - Elképesztő volt a története és zseniális elmére vallanak az elért eredményei.

Lenyűgözött Toya kitartása, olyan makacsul ragaszkodott céljaihoz, mint egykoron Naruto. Ő akkor is ment tovább mikor senki sem hitt benne.

- Nagyon emlékeztet egy barátomra Toya-san, ő is végtelenül állhatatos volt és sosem adta fel még a legreménytelenebb helyzetekben sem - szomorú mosoly ült ki arcomra, ahogy az örök álmodozó Narutora gondoltam. Talán nincs itt fizikailag mellettem, de tudom, hogy odafentről kíséri mindkettőnk lépteit. Tenyeremen hordozom örökségét, talán mégis közelebb van hozzám mint hinném.

A tenyeréről a fehér lángok szétterjedtek a testemen, de nem égetett. Kellemes melegség ölelt körül, éreztem hogy a lángok egyre mélyebbre hatolnak, teljesen feltérképezve a tönkretett chakrarendszerem. A férfi lehunyt szemmel vizsgált engem, arcát átjárta a teljes koncentráció. Egy pisszenés nélkül feküdtem a vizsgáló ágyon, szinte én is láttam magam előtt a chakrarendszerem hálózatát. Az idegőrlő percek csak számomra voltak azok, hisz a férfi ítéletétől függött az életem.

Reverzibilis a folyamat vagy nem. Ez volt itt a nagy kérdés.

A lángok visszahúzódtak a férfi tenyerére, szemeit lassan nyitotta fel. Komolyan tekintett rám.

- Megteszek minden tőlem telhetőt Sakura-sama. A folyamatot képes vagyok visszafordítani, de rengeteg időre és türelemre lesz szükségünk. - Fel sem fogtam Toya szavait először, majd ahogy elérték a tudatomat hihetetlen nagy megkönnyebbülés töltött el.

Még egy könnycsepp is elhagyta a szemem sarkát. Gyorsan megtöröltem az arcomat mielőtt Uchiha Sasuke kiszagolná a könnyem sós illatát.