SasuSaku: Nanadaime

63. fejezet

Sasuke: 

A konohai győzelem nem vakított el, túlságosan könnyen elbántam az Ootsutsukival. Akikkel eddig kellett harcolnom, azok mind megizzasztottak és mivel a harc előtt kinyögte, hogy Sakurát keresi rossz érzésem támadt, hogy ez csak egy elterelő művelet volt. Amint sikeresen eltűntem az emberek szeme elől - természetesen a klónom vette át a helyemet - visszateleportáltam Villámrejtekbe. A látvány teljesen letaglózott, nem értettem Sakura mit keres Hiroto karjaiban és miért zokog szíve szakadtából. 

- Mi folyik itt? - kérdeztem ridegen. 

Sakura szinte hitetlenkedve engedte el Hiroto nyakát, majd leintette a felpaprikázott Raikagét. 

Öles léptekkel elém sétált és akkora pofon csattant az arcomon, mint még soha. A helyét azonnal megéreztem, tényleg értetlenül álltam az eset előtt. Nem tudtam mivel érdemeltem ezt ki. 

Sakura szótlanul ellépett, ekkor láttam meg, hogy a Mizukage a földön fekszik és karjai között pedig egy gyermeket védett. Nem is érkeztem azon gondolkozni, hogy mégis hogyan került ide ez a nőszemély, ugyanis a gyermek vörösen izzó szemei azonnal rabul ejtették minden gondolatomat. 

Levert a veríték, egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy egy Sharingan szempárral nézek farkasszemet. A gyermek pedig úgy nézett ki mint én. 

Egyszerűen nem történhetett meg az amire gondolok. Képtelenség! 

Ez valami félreértés lehet! 

Az életem végre kezdett helyreállni, erre a Mizukage előbányászott egy két év körüli gyermeket, aki ráadásul egy Uchiha. Nem ejthettem őt teherbe! 

Nem, nem és NEM!

- Hát ez, kérlek szépen! - felelte Sakura zaklatottan. 

Miért most kellett ennek megtörténnie? 

Próbáltam felidézni a vízrejteki látogatásom minden részletét. A vacsoráig mindenre tisztán emlékszem, de utána ködössé váltak a részletek. A következő kép már csak az, hogy ágyban ébredtem meztelenül, és mellettem feküdt Natsumi. Választás elé állított. Vagy ő lesz a Mizukage, vagy világgá kürtöli, hogy mi ketten összefeküdtünk. A nőnek már akkor is elég nagy befolyása volt, így inkább őt neveztem ki az új kagénak, de cserébe tartania kellett volna a száját. 

Az utóbbi nem igazán jött össze neki. 

A legszebb az egészben, hogy semmire nem emlékeztem az éjszaka eseményeiből. 

Meg ha valóban terhes volt, akkor miért nem jelentkezett előbb? Miért nem verte Konoha nagykapuját, hogy vegyem el őt? Ha tényleg az enyém, miért várt ennyi ideig vele? 

Egyszerűen nem állt össze a kép. 

Itt valami nagyon nem stimmelt és ki fogom deríteni, hogy mi is történt pontosan. 

Megértem Sakurát, hogy felzaklatta a helyzet, engem is épp eléggé megviselt. Dühvel töltött el, amiért tökéletes terveimet keresztülhúzza ez a hárpia az állítólagos gyerekemmel. Sakura meghallgatni sem volt hajlandó, nem hitt nekem, hisz nem tudtam épkézláb magyarázatot adni erre az... esetre. 
Újra összetörtem őt, de az érzéseimről sohasem hazudtam neki. 

Nem tudott már többé bízni bennem. 

Az utolsó pillanatig próbáltam kapaszkodni a megértésébe, és bizonyítani saját ártatlanságom, de Sakura nem tágított. 

Egy esélyem volt, amit ma úgy látszik örökre elvesztettem nála. 

Ahogy átadta a gyűrűt, tudtam, hogy vége. Azonban ezt én nem voltam hajlandó elfogadni.