Három évvel a Negyedik Nagy Shinobi Háborút követően a világra az örök kétségbeesés és félelem korszaka köszöntött be.
A hetes csapat megsemmisült.
Egy érzelmek nélküli szörnyeteg, aki elérte célját, de mégsem boldog, és egy meghasadt szív, melyet...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sakura:
Magunkra maradtunk, a fogadó kezdett egyre népesebbé válni. Sasuke a Sharingannal elbűvölte a tulajt így ingyen ettünk-ittunk, ráadásul két szabad szobát is sikerült ilyen módon kicsikarni. Szerencsére az év ezen szakában nem voltak túlságosan telítve, a helyiek pedig nem kezdtek ránk ujjal mutogatni.
Megszokottak voltak itt az átutazók.
Az üres tányérokat elvitték előlünk és a pincér megkérdezte, hogy kérünk-e még valamit. Degeszre ettem magam, de még nagyon nem akartam nyugovóra térni. Sasuke várakozóan tekintett rám, végül kiböktem a tekintetem elé kerülő legelső dolgot, mit az étlapon láttam.
- Szakét - vágtam rá átgondolás nélkül. Ahogy kimondtam tudatosult, hogy mit is kértem, de már nem akartam visszakozni - Két főre - tettem hozzá elhaló hangon.
Sosem bírtam jól az alkoholt.
- Biztos? - kérdezte Sasuke, amint elment a fiatal szőke férfi.
- Ühüm - jött a meggyőző válaszom.
- Még visszamondhatjuk - javasolta, de hevesen megráztam a fejem.
Az alkohol legalább segít feloldódni és szóra bírni. Még mindig nem tudtam érdemben bocsánatot kérni tőle.
- Még sok mindent kell átbeszélnünk - A pincér közben visszatért és két csészét rakott le elénk, amit meg is töltött azonnal. Az üveget kettőnk közé helyezte el, majd egy meghajlással elköszönt.
Felemeltem a csészét, apró körkörös mozdulattal vizsgáltam a rizspálinkát. A sörnél durvább italt sohasem ittam, tisztában voltam vele, hogy ez sokkal gyilkosabb lesz az erjesztett habzó malátakivonatnál. Már az orromba kúszó illat fejbe kólintott, kissé félve emeltem ajkaimhoz a csésze szélét.
- Nem muszáj meginnod - emelte fel Sasuke is a csészét. Az ő mozdulatában semmi bizonytalanság nem volt.
Hát persze, ő sokkal jártasabb volt az ilyesmikben, hisz vezetőkkel koccintott és még isten tudja kikkel.
- Tudom a határaimat - hörpintettem le egy húzásra a csésze tartalmát.
Az arcom azonnal grimaszba rándult a nyelvemet mardosó íz hatására, ami persze a torkomat is végigkaristolta. Az utóíz viszont már kellemesen simogatta nyelőcsövemet.
- Első alkalom? - Sasuke egyszer sem vette le rólam a tekintetét, elég jót derült arckifejezéseimen.
- Igen... de egész kellemes - nyúltam még az üveg nyakához, hogy újratöltsem a csészét.
- Sakura így hamar... - próbált figyelmeztetni, de én leintettem.
- Tudom a határaimat - nyomatékosítottam ki az előző kijelentésemet.
