SasuSaku: Nanadaime

84. fejezet

Sakura:

Halkan surrantam be az ajtón, köpenyem csuklyáját elég szorosan az arcomba húztam. Természetesen át is alakulhattam volna, de nem akartam tovább rejtőzködni a faluban. Csak a chakrámat voltam hajlandó visszafojtani, alakot váltani már nem.
Sasuke már reggel óta az irodában tartózkodott. Arca rezdületlenül meredt a papírra, a tollát az ujjai között forgatta. Az egyetlen látható jele az idegességének.

- Hamarosan idő van - emlékeztettem őt a nyilvánvalóra - Sikerült beszélnem Isatoval, és még néhány ismerősömmel - A visszatérésünk most már futótűzként terjed.

Három órás alvás után még végigvettük a napirendünk összes pontját és úgy gondoltuk, hogy Konoha népe ebben a hidegben csak akkor fog a főtérre jönni és meghallgatni a "közutálat tárgyának" beszédét, ha alapos indokot adunk rá.
A visszatérésemről nyilván személyesen akarnak majd meggyőződni és a saját számból hallani az okokat, így kénytelenek voltunk feltüzelni az emberek kíváncsiságát. A kórházból így is órák múlva szabadultam el, hiába adtam elő ötször a történetem rövidített verzióját. Mindig akadtak újak, akik az elejéről akarták hallani.

- Legalább nem ketten fogunk vacogni a hidegben - tette le a tollát az asztalra, míg én megkerültem az asztalát és mellé sétáltam.

- Két tucat ember már a főtéren vár - pillantottam rá és kerestem a kimonómat rejtő csomagot.

Minden hivatalos alkalommal egy ünnepi ruhával bombázott, de most nem láttam semmilyen tasakot árválkodni mellette. Nem hinném, hogy a fiókjába rejtette volna.
Lehet ez alkalommal megúszom a kiöltözést? Habár az időjárást tekintve nem bánnám.

Sasuke tetőtől talpig végigmért, amibe már a fülem hegye is belevörösödött. Tévedtem.
Biztos a klónjával felkutatott egy ruha üzletet. Lehunyt szemekkel és jobbomat kitárva vártam a csomagot.

- Felveszem - hallattam a világ leggondterheltebb sóhaját.

Sasuke kihúzta a fiókot és a kezembe ejtett egy csomagot. Súlyosabbat, mint egy ruhaköltemény.

Meglepve pillantottam a kunai tartóra. Már reggel kaptam kölcsönfegyvert a férfi saját készletéből, ez viszont most őszintén meglepett.

- Tán kaptál választ? - csatoltam fel a szabad oldalamra a fegyvertartót.

- Még nem - húzta el a száját.

Nem tudom melyik lehetne rosszabb. Bizonytalanságban lenni a választ várva vagy tudni, hogy elutasították az ajánlatunkat.

- Mindenre fel kell készülnünk - állt fel Sasuke a székéből, a katanáját a hokage köpenye alá csatolta - Idő van - nyitotta ki az ajtót és követni kezdtem őt.

Az emberek száma megötszöröződött röpke negyed óra alatt. Sasuke sétált először a korláthoz, míg én félúton lemaradtam mögötte. Az emberek elcsitultak a megjelenésére.

Tudtam mennyire nehezére esik szavakba foglalni az elmúlt időszak történéseit. Ő inkább volt a tettek embere, de az emberek magyarázat nélkül nem értik meg a tett mögötti szándékot.
Sasuke kiállt a népe elé és beszélni kezdett. Elmondta az igazat a küldetéséről, az Ootsutsukiról és szándékaikról. Amikor rátért a visszatérésének okára, akkor sétáltam mellé és fedtem fel magam a konohaiak előtt. Az arcokon döbbenethullám futott végig, néhányan úgy meredtek rám, mintha szellemet láttak volna. A sorok között megpillantottam Amiráékat is, akik biztató mosolyt küldtek felénk.

Sasuke határozottan folytatta tovább a beszédét, ahol már sokkal kényesebb témára tértünk rá, mint Natsumi, a gyerek és Hiroto. Egy párszor én is közbeszóltam, hogy kiegészítsem a történteket. Zavart sutyorgások indultak útnak, nyomában kétkedő arckifejezésekkel.  A férfi rendületlenül folytatta tovább a jövő terveivel és hogy miképp próbáljuk a helyzetet kordában tartani.