Három évvel a Negyedik Nagy Shinobi Háborút követően a világra az örök kétségbeesés és félelem korszaka köszöntött be.
A hetes csapat megsemmisült.
Egy érzelmek nélküli szörnyeteg, aki elérte célját, de mégsem boldog, és egy meghasadt szív, melyet...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sasuke:
Miután Amiráék elköszöntek, Sakura kedves tekintete rögtön villámokat szórt felém.
- Szóval miért kaptam a kimonot? - tette csípőre a kezét. Úgy látszik nem feledkezett meg róla. – Amikor utoljára kaptam tőled kimonot, fenekestül felfordult az életem.
Ez alkalommal is fel fog... - jegyeztem meg magamban.
Egy egész hihető magyarázatot sikerült fejben összeraknom.
- Azért gondoltam az ünnepi öltözékre, mert ugye Te vagy az emberiség reménye. – Rögtön felhorkantott erre a megnevezésre – De nemcsak az övék, hanem az én reményem is te vagy – erre viszont elpirult – Miután tisztázok mindent, az emberek újra azt fogják látni benned, amit eddig is. Erőt, tisztaságot, alázatosságot, kedvességet... - Sakura arca lángolni kezdett.
- Jó-jó megértettem! Szimbolikus jelentése van. – Dacosan félrenézett – Csak a te kedvedért csípem ki magam – nem tudtam nem észrevenni a csalódottságot a hangjában.
- Talán nem tetszik? – kicsit kétségbeestem, szerintem jót választottam rá.
- DE! – kapta felém a fejét azonnal – Gyönyörű darab, tényleg jót választottál, csak... - nem értettem, akkor mi a baja. Ekkor belenyúlt a zsebébe és előhúzta a tanácsadói kinevezésére kapott kitűzőt – Ezt nem tudom feltenni rá. Kiszúrná a selymes anyagot.
Egy óriási kő gördült le a szívemről, legalább nem a ruhával volt gond. Kicsit megmelengette a szívemet, hogy nem feledkezett meg a formás kis ékszerről.
- Talán jobb is – tereltem el a témát – Még a végén azt hinnék, hogy rajtam keresztül kapaszkodtál fel a ranglétrán – hintettem el a fejében a gonosz gondolatokat. Nem akartam, hogy emiatt bánkódjon.
Összepréselte ajkait, végül megadóan nézett rám.
- Talán azt se hinnék el az emberek, hogy számomra büntetés volt a tanácsadódnak lenni – elrakta az aranykitűzőt – Habár most már egyenrangú felek vagyunk – mosolyodott el – Végül is nem jártam rosszul a kinevezéssel – gondolkodott hangosan, az ajkain pajkos mosoly játszott.
Felálltam és azonnal előtte termettem, hogy szemtelen ajkait birtokba vegyem.
- Nem is olyan rossz? Biztos ezt a kifejezést érdemlem ezek után, Haruno Sakura? – távolodtam el tőle, reakciója kárpótolt.
Kipirult arccal szakította el tekintetét az ajkaimról, mellkasa fel-leemelkedett a szapora légvételektől. Nagyot nyeltem, és hamar elűztem a bűnös gondolataimat, miszerint egy mozdulattal lesöpörnék mindent az asztalról, hogy az asztallapra ültessem fel Sakurát. A tengeri utunk alatt sikerült az önkontrollomat tökéletes szintre fejleszteni, de elhatározásom egy pillanatra mindig megingott mikor Sakura vágytól izzó smaragdjaiba néztem. Persze, hogy kívántam én is őt, de nem akartam újra elszúrni a dolgot kettőnk között. Lépésről lépésre haladok.
