SasuSaku: Nanadaime

76. fejezet

Sasuke:

Saito nagyon gyorsan felvázolta a helyzetet, arra utasítottam őket, hogy folytassa tovább a menekülést, ha minden jól megy utánuk fogok teleportálni Sakurával együtt. Mert nem volt kétséges, hogy túl fogjuk élni vagy sem.

Nem azért rohantam őrült módjára, hogy a cél előtt elhasaljak.

Újra felvettem a Susanoo alakját, éreztem, hogy Naruto előrement. Fáradt voltam, de mindennél jobban meg akartam menteni Sakurát, ami túllendített a holtpontomon. A ragyogó fa szirmokat bontott, tekintetem a gyökerek felé vetődött. A sziget alatt hatalmas mennyiségű chakrát éreztem gyülemleni, mi a fába áradt. Nem volt kétséges, hogy a palotából nyeri az erejét a fa.

Megláttam Hiroto gyökerekkel tűzdelt aszott hulláját, egy részem kissé csalódott volt, amiért nem én ölhettem meg. Gyorsan kivertem ezeket a gondolatokat, majd Sakura chakrája után kezdtem kutatni. Brutális küzdelem lehetett Sakurék között, de büszke voltam rá, amiért ő került ki győztesen.

Habár rejtély volt számomra, hogyan vált képessé újra az erejét használni.

Fa reccsenéseket hallottam a távolból és megláttam, ahogy Sakura futott a cseresznyefa törzsén és vívta a harcát az életre kelt ágakkal. Még túl messze voltam, hogy észrevegyen.
Bódító illat lengte be a levegőt, rózsaszín szirmok csapódtak az arcomnak, egy pillanatra szem elől tévesztettem Sakurát. 
Az utolsó fázisba lépett a fa, nemsokára fel fog robbanni az egész.

Nem vesztegethettem tovább az időmet!

Megállt az ütő bennem, mikor észrevettem, hogy Sakura hasát keresztülszúrta egy ág, és onnan próbálta lassítani a robbanás folyamatát.
Mindent beleadott.

Hasonlóképp tettem én is. A Susanoo hatalmas kardját a fejem fölé emeltem, hogy elvágjam az ágat, mi Sakurából szipolyozta ki az életerőt.

Már elég közel kerültem hozzá, hogy észrevegyen, a megdöbbenés és a hitetlenség ült ki tekintetére, amit hamar átvett a páni félelem.

- Baka fel fog robbanni! - üvöltötte Sakura, könyörgő smaragdjaiból azt olvastam ki, hogy teleportáljak el innen minél előbb.

Az őrületbe fog kergetni ez a nő. Mindig mások testi épségét helyezi a sajátja fölé.

- Nem ezért rohantam át a fél világot, hogy most visszaforduljak! - kiáltottam vissza.

Meglendítettem a kardot, az ág szilánkosra hasadt és Sakura a karjaimban landolt. A Susanoo páncélja megszűnt. Szorosan öleltem magamhoz, most már nem veheti el tőlem senki. Mindketten megnyugvással tekintettünk a másik szemébe, reszkető kezével megmarkolta az ingemet.
A meleg levegő arcon vágott, de a ragyogó fény elvakított, ahogy előre néztem...

Mintha Uzumaki Naruto hátát láttam volna magam előtt.

Egy masszív légtömeget éreztem köztem és a fa között húzódni. Nem teketóriáztam. A villanással együtt azon nyomban elteleportáltam Saitoékhoz és őket is felkapva a túlpartra nyitottam kaput. A robbanást még innen is látni lehetett, de szerencsére a detonáció ereje csak egy hevesebb széllöket formájában valósult meg. Ha ott maradtunk volna, biztos darabokra tépett volna minket.

Ajkaim megremegtek. Naruto mentett meg minket a biztos haláltól, mellkasomban szúró fájdalmat éreztem. Az egyetlen halott barátom, még halálában is a megmentésünkön ügyködött.

Tétován léptem egyet előre. Az összes chakrámat elenyésztette az utóbbi műveletek sorozatai. Erőmből már csak annyira futotta, hogy az eszméletlen Sakurát lerakjam a puha hóba, majd fáradtan zuhanjak mellé. A fehér ruháját átütötte a vörös folt, a vére lassan szivárgott a hasából, ami befestette a havat is. A sérüléséről fentebb kúszott a tekintetem, míg meg nem akadt a fényes kitűzőn.