Három évvel a Negyedik Nagy Shinobi Háborút követően a világra az örök kétségbeesés és félelem korszaka köszöntött be.
A hetes csapat megsemmisült.
Egy érzelmek nélküli szörnyeteg, aki elérte célját, de mégsem boldog, és egy meghasadt szív, melyet...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sasuke:
„Küzdj" – utasítottam magamban Sakurát és magamat is egyaránt.
Minden erőmmel azon voltam, hogy féken tartsam mohó vágyaimat és Sakurát cselekedésre bírjam. Az erőfeszítéseim mintha semmit sem értek volna. Hiába csak genjutsu, az egész olyan valóságosnak tűnt.
Nem tudtam ellenállni a kísértésnek.
Nyakához hajoltam, ajkaimmal rátapadtam a vékony bőréhez és finoman szívogatni kezdtem. Sakura továbbra sem mozdult, libabőrös lett az érintésemre.
- Így védenéd meg magad? – kérdeztem hűvösen.
Mozdulj már! – utasítottam magamban Sakurát, aki még mindig sokk hatása alatt volt a tettem miatt.
Ujjaim akarva-akaratlanul köpenye gombjához tévedtek, egy mozdulattal kipattintottam azt, majd a felső cipzárját kezdtem lehúzni. Ösztöneim átvették felettem az uralmat, ahogy megláttam a fehér csipkés melltartóját.
Sakura kapkodni kezdte a levegőt.
Vajon mikor fogok tudni leállni? Meddig mennék el?
Felmordultam, ennyitől semelyik férfi nem fogja abbahagyni. Megharaptam a nyakát, Sakura pedig felnyögött, ami tovább borzolta az érzékeimet. Arca elvörösödött, szeme dühösen villant.
- Bíztam benned! – egy pillanatra arcul csapott a felismerés.
Nem ezt akartam elérni!
Azonban most már nem hátrálhatok meg! – folyattam tovább az akciómat - Legalább a védekezés legkisebb jelét mutatnád, Sakura!
Tekintete újra változott. Mélységes utálat ült ki a smaragdjaira, mely a kapcsolatunk kezdetét jellemezte. Egy óriási rasengant idézett Sakura, ereje pedig a falnak vágott. A chakragömb középpontjában a nő állt, testét apró karcolások borították. Elképedve néztem rá, gyűlölettel izzó tekintete és gúnyos vigyora a retinámba égett. Sakura kinyújtotta a karját és a rasengan kinőtte a kabin méreteit, a fa hasadt, a fém görbült, mígnem elért engem is.
Győzött – könnyebbültem meg.
Lehunytam a szemem, a genjutsu véget ért.
Rendeztem vonásaimat, igyekeztem, hogy arcom a szokásos nemtörődömségemet tükrözze. A jól bevált régi álcám most sem okozott csalódást. Sakura nagy kortyokban kapkodta a levegőt, majd miután rendeződött a légzése felém pillantott.
- Gondoltam – közöltem érzelemmentes hangon, többet nem fűztem hozzá.
- Tessék?! – alig találta meg a hangját. Látszott rajta, hogy nem érti az egész helyzetet.
